Mindennapi titok: reggeli csendesség

Mindennapi titok: reggeli csendesség

Az utóbbi lassan egy évben próbálok minden nap egy kis időt csendben tölteni. Hajnalban, vagy ahogy sikerül, kiülök a teraszra (így télen csak a szobámba), kikotyogtatom a kávémat és miután mindent magam mellé készítettem: tejet, kekszet, narancslevet, nyomtatott Mai Igét, szentírást, rákattintok a Családpásztor Evangelizációs Szolgálat nevű oldalra a Facebookon. Elindítom a Reggeli Csendesség nevű rövid, pár perces kisvideót, mely mindig reflektál az aznapi evangéliumra. A narrátor saját gondolatait fűzi hozzá egy általa kiválasztott, szentírásból származó idézethez.

Lehet, hogy ez most nem hangzik túl izgalmasan, de hogy meghozzam a kedvet a rövid, napkezdő videóhoz, elárulom, hogy az elmondott gondolatok közben Erdély és Székelyföld gyönyörű tájaira kalauzol minket a szerkesztő. De mielőtt folytatnám, tekintsék meg a február 1-i részt. A lényege: „Akit az Úr szeret, megfenyíti.”

A Reggeli Csendességet egy házaspár, Kertész Mária és Kertész Tibor készíti, akik a Családpásztor Evangelizációs Szolgálat alapítói és munkatársai. Marika és Tibor 23 éve kötött házasságot, Kézdivásárhelyen élnek három gyermekükkel – derül ki az egyik videójukból.

Hírdetés

Többször előfordult már, hogy a különböző teendőim miatt nyűgként tekintettem e pár perc meghallgatására, de a videóban bemutatott felvételek, és Kertész Mária hangján hozzám szóló igei gondolatok mindig megnyugtattak. Muníciót adtak az előttem álló naphoz. A nagyon rossz napok reggelén meghallgatott Reggeli Csendesség elviselhetőbbé tette az előttem álló órákat.

De miért is írok erről? Mert ez egy olyan kezdeményezés, ami nagyon ritka manapság. Mert persze olyan van, hogy jön egy ötlet, s míg tart a fellángolás, addig működik pár hétig, hónapig. De a Reggeli Csendesség már évek óta naponta jelentkezik, s szerkesztői a Jóistentől kapott kitartással és lelkesedéssel végzik napról-napra ezt a missziót.

Sokunknak már napi rutinjává vált, szinte már hiányzik, ha kihagyjuk. Azt mondják, ha valamit rendszerré szeretnénk tenni az életükben, három héten át kell emlékeztetni magunkat rá, utána már megszokjuk, hogy az a napunk része.

Egy biztos, 24 óránkból, ami ugye 1440 perc, napi négyet-ötöt biztos rá lehet szánni erre, akár a Szentírás olvasására, akár a Mai Igére olvasására. De az utóbbiról majd egy újabb cikkben.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »