Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk

Ha valami szerethető volt az Európai Unióban, akkor például az, hogy nem repesztette szét a kontinens alatti kőzeteket, hogy a palagázt kinyerje, amiből egyébként iszonyatos mennyiség van, illetve lenne Európában is, nem csak Amerikában. Vagy ugyancsak ilyen szimpatikus vonása volt az EU-nak, hogy a jövő generációkért érzett felelősség jegyében tiltotta a génmódosított élelmiszereket. 

Az európai gazdák – bár egyre kevesebb van belőlük, amin nem csodálkozom, hiszen, ha nem az uniós rendeletek, akkor az éghajlatváltozás sújtja őket – minden probléma ellenére bőven megtermelik a csaknem félmilliárd ember mindennapi kenyerét. Annyira bőven, hogy még egyszer ennyi embert elláthatnának a jó minőségű, a szigorú uniós elvárásoknak minden szempontból megfelelő élelmiszerekkel. Ezért aztán végképp érthetetlen, sőt megmagyarázhatatlan, hogy Brüsszel miért engedett a nagy nemzetközi társaságoknak a mintegy két évtizedig tartó kemény harc és kitartó elutasítás után, és zöld utat adna a génkezelt élelmiszereknek.

A magyarázat szerint segíteni akarnak a gazdáknak a megváltozott klimatikus viszonyok között. Aha, lassan már mindent rá lehet fogni a klímaváltozásra, miközben – ismétlem – az európai gazdák bőven megtermelik a mindennapi betevőt. S ha az EU csak egy kicsit kevésbé akarna segíteni, inkább csak olyan formában támogatná a gazdákat, ahogyan ők szeretnék, és békén hagyná őket, hadd birkózzanak meg a klímaváltozással, akkor mindnyájunknak jobb lenne.

Ők biztosan jobban tudják, hol, hogyan és mit kell termelni, mint a brüsszeli irodákban ülő csinovnyikok. Akik, lehet, nem is a gazdákra, hanem inkább a biotechnológiai cégeket képviselő lobbistákra hallgatnak. Erről jut eszembe, most a nyári uborkaszezonban nem inkább a lobbitörvény régóta esedékes szigorításán kellene dolgozni? 

Hírdetés

Húsz éve „nyüstöli” Amerika Európát, hogy engedje be a GMO-kat. Na, most sikerülhet, a tervezet elkészült, már csak szavazni kell róla. Két szempontból azonban a javaslat mindenképpen övön aluli ütés a fogyasztóknak. Egyrészt beengedné az Unióba azokat a genetikailag módosított terményeket, amelyeket már „új, kifinomultabb módszerekkel” változtattak meg. Még nevet is adtak nekik, ezek már nem GMO-k, hanem NGT-k (New Genomic Techniques), de a lényeg továbbra is az, hogy az élő szervezet génállományát mesterséges úton megváltoztatták.

A másik övön aluli ütés, hogy az EU-ban ezután nem lenne kötelező feltüntetni a csomagoláson, hogy génkezelt alapanyagból előállított élelmiszerről van szó. A fogyasztó tehát ezt nem tudhatja, minden egyebet azonban igen, például, hogy a sajt tejet, sót, meg adalékanyagokat tartalmaz, de azt nem, hogy a tehenet NGT-t tartalmazó takarmányon tartották.

Itt valami hatalmas zavar van a fejekben. „Hasít” a biogazdálkodás, és egyre nagyobb a kereslet a nem nagyipari körülmények között előállított élelmiszerek iránt, egyre több ember jár piacra a hazait és a háztájit keresve, a fiatal gazdákat pedig arra buzdítják, vágjanak bele a kockázatosabb növények termesztésébe, hozzanak létre biofarmokat. Az EU csúcsszerve, a Bizottság úgy tesz, mintha nem is hallott volna ezekről a trendekről. Meg arról a természetes fogyasztói igényről, hogy egészséges élelmiszereket szeretnénk vásárolni. Ha már ilyen drágák, legalább legyenek jók. 

Most megmutathatja a Greenpeace, mit tud. Korábban ugyanis teljes mellszélességgel kiállt a GMO-kat tiltó Európa mellett. És most megmutathatják a zöldek is, hogy kinek az oldalán állnak: a lakosság vagy a génszerkesztő biotechnológiai lobbi mellett?

Megjelent a Magyar7 2023/30.számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »