„Minden, ami Atyámé, enyém is”

Szentháromság vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 16,12–15)

A mai olvasmányok Isten legmélyebb misztériumába vezetnek bennünket: a Szentháromság titkának kereséséhez. A Szentháromsághoz, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dinamikus szeretetkapcsolatához, melyben teljessé válik a húsvét lényege, Krisztus értünk vállalt kereszthalála, a Feltámadás, a Szentlélek eljövetele, s az Egyház megszületése.

Krisztus ebben a szeretetkapcsolatban úgy jelenik meg, mint engedelmes Fiú, aki az ember számára föltárja Isten titkát. Az embernek, akit a bűn következtében megkötött a halál bilincse. A reménytelenségben ellenben Krisztus engedelmessége ismét Életet ajándékoz neki, Isten Életét.

„Minden, ami Atyámé, enyém is.” (Jn 16,15a) – Jézus több alkalommal beszél tanítványainak az Atya és a Fiú között meglévő tökéletes egységről. Kijelentéseiben az általa megtapasztalt kapcsolat tükrében mutatja be az Élet Istenét, a Teremtőt, akit mi is Atyánknak hívunk. A szavakon túl ugyanakkor tanít a kapcsolat megélésére is, az imádságban megnyilvánuló odafordulásra, melyben vele együtt mondhatjuk: Mi Atyánk! (Mt 6,9).

Jézus sohasem csak szavakkal tesz tanúságot az Atyáról, hanem mindig teljes lényével, odaadottságával is. Ez a kapcsolat indítja az engedelmességre, mely azonban nem a tekintélyen, hanem a szereteten alapul. Ebből forrásozik a legnehezebb órákban, a szenvedésben, az elhagyatottságban kimondott igen, a mellettünk, a mi életünkért meghozott döntés. S ebben a szeretetkapcsolatban látjuk meg az ember méltóságának lényegét, Istenhez fűződő kapcsolatának valódi természetét.

„Isten a szeretet” (1Jn 4,7) – Jézus egész földi működése alatt a szeretetre tanít. Saját példáján keresztül mutatja meg Isten valódi arcát, a szenvedélyes szeretetet, s a szenvedésben kinyilatkoztatott szeretetet. S ezzel együtt az Isten és ember között helyreállított kapcsolat ígéretét adja: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Azaz, ha megtartjuk parancsait, szeretjük őt, s ez által az Atya szeretetét is befogadjuk.

Az ígéret nemcsak a tanítványoknak, hanem nekünk is szól. A mai Evangéliumban olvassuk, hogy Jézus megígéri az „Igazság Lelkét”, aki elvezet minket a teljes igazságra. A Szentlélek az Atya és a Fiú közötti kapcsolatban, Isten szeretetében részesít minket, azaz az Élet ajándékában. Ez kapcsolatot kíván, mely sokkal inkább jelenti a benne létezés tapasztalatát, mint lényegének megértését.

A hit igenjével látjuk be, hogy létünk ebben a Szentháromságos kapcsolatban áll fenn, életünk ennek felel meg, s ebben leljük meg emberi méltóságunkat. Fölismerjük, ráeszmélünk és elfogadjuk ezt az ajándékot. Fölismerjük, hogy Isten gondoskodik rólunk, akarata jó, az Életet jelenti: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Ha Isten akaratának engedelmeskedünk, akkor nem egy elvont valóságnak, hanem személyének engedelmeskedünk, mert szeretjük Őt. Lelke által bennünk él, s képesek vagyunk a Lélek szerint cselekedni, életre váltva a Szentlélek ajándékait: a Bölcsesség, az Értelem, a Jótanács, a Tudomány, a Lelki erősség, a Jámborság és az Istenfélelem Lelkét.

Mindenek belátása és megtapasztalása nemcsak az örök életben, hanem már itt és most lehetővé válik számunkra. Így a szentháromságos kapcsolat földi példáját látjuk a család életében, a szülők és gyermekek egymás közötti viszonyában. Akkor, amikor a család köteléke adja a viselkedés alapját, s a törődésben és gondoskodásban a gyermekek isteni tulajdonságokat váltanak ki a szülőkből, Isten szeretetének jeleként.

A Szentháromság titka Isten misztériuma, melynek megértése a hit megfoghatatlan ajándéka. Mégis, Isten Lelke által lehetőséget kapunk arra, hogy szentháromságos életet éljünk, mert ismerjük a Fiút és szeretjük az Atyát. S ez által Életet nyerünk benne.

Udvardy György/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »