Ismerjük meg Minát, a különleges sorsú orángutánt! A ma a szumátrai őserdőben élő állat minden turista számára látható. Érdemes azonban odafigyelnünk, hogyan közeledünk hozzá, ha karcolások nélkül akarjuk megúszni a találkozást.
Mina, az orángután egy szeretett, ám szeszélyes állat, akinek kacifántos múltja miatt nehezen megy az alkalmazkodás. Igaz azonban, hogy az ő felségterületére lépve nekünk kell megadni azt az alapvető tiszteletet, amely jár neki.
A Wanderers utazási magazin bejegyzéséből többet is megtudhatsz Mináról, illetve a szumátrai őserdő egyéb titkairól. Bukit Lawang-ból indulva minden erdei túrán összefuthatsz vele, ám légy résen! Mina szereti a gyümölcsöt, és bár általában barátságos, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő szeretné, képes karcolásokat ejteni. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan viselkedjünk a vadállatokkal, különösen Minával!
Orángután, mint háziállat? Még véletlenül se!
Mina már kölyök korától kezdve úgymond fogságban nevelkedett. Az orvvadászoktól gazdag oligarchákhoz került, akik negatív irányba befolyásolták jellemét. Élete nagy részét négy fal közé zárva töltötte, ami miatt sokszor nyugtalankodott – érthető módon.
Az sem segített, hogy rendszeresen gyümölcsökkel etették, ami miatt kamaszkorára súlyosan el is hízott. Amikor aztán tulajdonosai megunták tartását, egyszerűen kirakták az első rendőrségen.
Az indonéz kormány rehabilitációs programjának köszönhetően Minát és egy másik orángutánt a szumátrai őserdőbe szállították. Mina új feladata ekkor az volt, hogy lassan, de biztosan hozzászokjon a vadonban lévő élethez. Mondani sem kell, nem volt könnyű folyamat.
Mina első lépései az őserdőben
Az első dolog, amit Minának meg kellett tanulni, az élelem beszerzése. Ez nem ment könnyen, hiszen azelőtt sosem tanult meg magának élelmet vadászni. Mina hamar rájött, hogy a parkőrök kezében van a végtelen gyümölcs forrás, így sokáig követte őket az ételért.
A turisták látogatásai és ostobasága miatt Mina lassan rászokott, hogy tőlük kapja az ételt. Az egyik alkalommal rosszul is sült el a dolog. Mina gyümölcsöt akart, így követelőzőbb lett, az egyik turista pedig megijedt, ami megrémisztette az állatot is. Az orángután ekkor megharapta, aminek hatására a turista odaadta neki a gyümölcsöt. Mina ekkor megtanulta, hogy a harapás általában étellel jár.
Figyeljünk a távolságra!
Mina, miután levonta ezt a következtetést, egyre többször harapott meg turistákat. Ezért, és az orángutánok önállósodás miatt a turistalátogatás is megváltozott.
Amikor Minát látogatjuk, a túravezetők mindig visznek magukkal egy kis gyümölcsöt, hogy ne forduljon elő baleset. Amikor azonban elfogy a gyümölcs, jobb indulni. Fontos továbbá, hogy tartsuk a távolságot! Mina harapása védekező mechanizmus, így az emberi butaság gyakran vezet kellemetlen helyzetekhez. Ismerd meg te is Minát, az őserdei orángutánt, aki imádja a gyümölcsöt, ám harap, ha begőzöl!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
