Milyen volt az élet Pozsonyban akkor, amikor a Szlovák Állam a náci Németország oldalán állt?

Történelmünk egyik legellentmondásosabb időszakáról van szó, amikor is a Szlovák Állam az autoritatív és demokratikusnak éppen nem mondható politikai rendszeréről volt ismert.

 

A pozsonyi élet viszonylag nyugodtan zajlott. Kevés dolog emlékeztette a lakosokat arra, hogy a környéken a szörnyűséges II. világháború tombol. Az életszínvonal a Szlovák Állam fővárosában magasabb volt az akkori Bécshez viszonyítva.

 

Valójában milyen volt az élet a fővárosban 1939 és 1945 között? Az első Szlovák Államról a Pozsonyi Estek előadás-sorozat keretei belül Peter Jašek, Nemzeti Emlékezet Intézetének történésze nyújtott bővebb információt az érdeklődők számára.

 

Egy demokrácia nélküli rendszer

 

Történelmünk egyik legellentmondásosabb időszakáról van szó. Annak ellenére, hogy Szlovákia első alkalommal rendelkezett önálló államisággal, mégis autoritatív és nem demokratikus rendszerként tartották számon, sőt a totalitarizmus jegyeivel is megbélyegezték.

 

A Szlovák Állam legnagyobb negatívumának az agresszív és kíméletlen zsidóellenes politikája számított, ami a pozsonyi zsidó közösség likvidálásába torkollott.

Fotó: teraz.sk

Az a Pozsony nem olyan Pozsony volt, mint amilyet ma ismerünk. Szlovákia határa még az önálló állam létrejötte előtt, 1938-ban megváltozott. Csehszlovákiának le kellett mondania a területeiről mind Magyarország, mind pedig Németország javára.

 

Pozsony felosztása

 

1938 októberében a németek megszerezték Pozsonyligetfalut, így a Duna-híd alkotta a közvetlen határt Németországgal. 1938 novemberében további engedmények után a Harmadik Birodalom megszerezte Dévényt, így két jelentős helyszín nem képezte többé Pozsony részét.

 

 „Pozsony volt a főváros, ahol a szlovák kormány összes jelentős intézménye helyet foglalt. Közvetlen határváros volt, és a hídnak köszönhetően a német oldallal nagyon jól tudott kommunikálni. 1939 márciusában ezt a radikálisok nagymértékben kihasználták, így a pozsonyi hídon fegyvereket kézbesítettek a Freiwillige Schutzstaffel német egységeinek”

 

magyarázta Jašek.

 

A cseheknek menni kellett

 

1940-ben Pozsony a legnagyobb szlovákiai város volt mintegy 140 ezer lakossal. Mindig is többnemzetiségű városként volt ismert, ahol együtt éltek a németek, magyarok, szlovákok és a zsidók egyaránt.

 

 „Éppen az 1939-es és az 1945-ös év radikális változást hozott. Az 1930-as években Pozsonyban megközelítőleg 60 ezer szlovák és cseh élt, emellett 33 ezer német, 19 ezer magyar és 15 ezer zsidó. Ez volt a négy fő nemzetiség. A két háború közti időszakban nagyon sok cseh érkezett hozzánk, azonban a szlovák autonómia elfogadása után távozniuk kellett”

 

mondja a történész.

 

Pozsony élén abban az időben a polgármesterek álltak. A Szlovák Állam idején Belo Kováč  (1939 – 1944) és Štefan Ravasz (1944 – 1945) váltotta egymást.

 

Hogyan szólt bele a rendszer a város működésébe?

 

Pozsony fővárosi funkcióban rendkívül sok pozitívumot hozott. A kulcsfontosságú állami szervek helyszínévé vált, nőtt a lakosság száma, és új munkaerők is érkeztek. Szlovákia kulturális és intellektuális központjaként sikerült megerősítenie a státusát.

Fotó: stanica.sk

Azonban a nemzetiségekhez való viszonyában rendkívül nagyot változott.

 

 „Legfőképpen a zsidóellenes intézkedéseket illetően, hiszen a lakosok számára ez volt a legszembetűnőbb. A zsidókból Pozsonyban százalékos megoszlásban több volt, mint az ország bármely részén, így a zsidó közösség tradíciója a fővárosban rendkívül erősnek bizonyult.

 

A rendszer azonban a zsidók ellen rendkívül bűnös politikát folytatott, amelyet továbbá fémjelzett az arizáció, valamint a polgári és az emberi jogok felszámolása. Ez a politika végül ott csúcsosodott ki, amikor a zsidókat a koncentrációs- és munkatáborokba kezdték el deportálni”

 

sorolja fel Jašek történész úr a rendszer legrosszabb pillanatait.

 

Az Adolf Hitler tér

 

Ismeretes, hogy minden politikai fordulat után a nyilvános területeket átnevezik. Így történt ez Pozsonyban is, ahol az egykori Vármegyeház teret – ahol kikiáltották a Szlovák Államot – Március 14. térré módosították, míg az egykori Főteret Adolf Hitler térnek nevezték el.

Az egykori Adolf Hitler tér (fotó: aktuality.sk)

Különféle ünnepségek kerültek itt megrendezésre, többek között április 20-án Hitler születésnapja alkalmából. Az akkori rezsim legnagyobb ünnepe március 14-e volt, amikor az állam létrejöttét ünnepelték meg. Emellett megünneplésre került május 1-je is, ami a munkások nagy ünnepnapjának számított.

 

Ahogy változtak az utcák és a terek megnevezései, úgy fokozatosan eltávolították az előző rezsim szimbólumait is.

 

Katze muss weg

 

 „Ehhez fűződik egy aprócska történet is. Amikor 1938-ban Hitler Pozsonyligetfaluba érkezett és átnézett a Duna másik partjára, meglátta a hatalmas csehszlovák címert, amelyen egy nagy oroszlán volt. Állítólag így nyilatkozott: „Die Katze muss weg!” vagyis „Azt a macskát el kell távolítani!”

 

mondja Jašek.

 

A város kiépítése olyan mértéket öltött, hogy az egyes városrészek, mint például Károlyfalu is, folyamatosan Pozsonyhoz kezdtek csatlakozni.

 

A háború végére területi szempontból már a „nagy Pozsonyról” beszéltek, és a fővároshoz tartozott már Vereknye, Pozsonyhidegkút és Récse is.

 

Az emberek mindennapi élete

 

A 20. század 20-as és 40-es évei a nagy korszerűsítés évtizedeinek számítottak. A rádió és a tévé színre lépett, valamint a közlekedés is fellendült. A városi tömegközlekedés pedig ebben az időben három villamosvonalon működött.

Fotó: auto.pravda.sk

„Ezen kívül még működött hét autóbuszvonal, amelyek a külvárost tartották összeköttetésben Pozsony központjával. Sőt, ebben az időszakban kezdődött meg egy új közlekedési eszköz működése, ami nem más volt, mint a trolibusz”

 

mondja a történész.

 

 „Ebben az időszakban a légi közlekedés is rohamosan fejlődött. Reptér például Pozsonyszőlősön is volt. A két háború közti időszakban rendszeres repülővonalak közlekedtek, amelyek összekötötték Pozsonyt Prágával és Kassával. A politikai változásoknak köszönhetően azonban jelentős szerepüket elveszítették, de kialakult egy új rendszeres vonal, mégpedig Pozsonyból Berlinig”.

 

Pozsonyi kávéház

 

Úgy, ahogy napjainkban is működik egy intellektuális elit társaság, hasonló feltételek között működött 1939 és 1945 között a pozsonyi kávéház. A társasági élet nagyon élénknek bizonyult a legismertebb kávéházi központokban: az Astóriában, a Luxorban vagy éppenséggel a Metropolban.

 

 „Pozsonyban volt az egyetem és az állami intézmények, így olyan várossá lett, ahova a művészi és a társadalmi intellektuális elit előszeretettel megfordult. Szerették az idejüket múlatni a kávéházakban, amelyek elsősorban az irodalmárok törzshelyének számított. Az esti programok pedig javarészt a különböző borozókban folytatódtak”

 

említi Jašek.

 

Az Apollo finomító amerikai bombázása

 

A Szlovák Állam idején a főváros történelméhez tartozik az Apollo finomító bombázása is.

 

1944. június 16-án délelőtt 10.00 óra után a II. világháború érezhetően megérintette a fővárost is. Pozsony számára sorsdöntő pillanatnak számított az Apollo finomító bombázása.

Fotó: Facebook

Az amerikai bombázók azzal a céllal támadtak, hogy megsemmisítsenek egy stratégiailag fontos üzemet, és Pozsony esetében ez éppen az Apollo társaság volt, amelyik a német hadsereget látta el. A bombázások során a finomító 80 százalékát semmisítették meg.

 

A bombák nemcsak a finomítót találták el, de a téli kikötőt, az Óváros lakóházait és a Szlovák Nemzeti Múzeum épületét is. A károk hatalmasak voltak és a történelmi források mintegy 280 áldozatról és több száz sebesültről szólnak.

 

Forrás: Körkép.sk/aktuality.sk

Nyitókép: aktuality.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »