„Szathmáry Sándor szenvedélyes, örömre hangolt igehirdető, aki mindig a Jézus Krisztusban kapott reménység öröméről és az örök élet földi életet körülölelő tágasságáról szólt, vagyis mindig az evangéliumot hirdette és hirdeti ma is, hiszen ma is árad belőle a krisztusi reménység öröme” – írja Pásztor Dániel és Steinbach József püspök a professzorról a Reformátusok Lapjában.
Ezzel az Igével szeretnénk köszönteni Szathmáry Sándor professzor urat, szolgatársunkat, aki ez év január 28-án ünnepli 95. születésnapját. Debrecenben született 1929-ben, iskoláit itt végezte, teológiára 1947–1952 között járt. Segédlelkész volt Debrecen-Csapókertben, lelkipásztor Újlétán 1954–1958 között, utána a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség lelkésze huszonkét éven át. Az egyházkormányzattal előállt súrlódás miatt Törökszentmiklósra küldték, majd Kenderesre. Más kerületbe nem engedték át, így lemondott lelkészi állásáról. Felesége lelkészi állást kapott Parasznyán 1985-ben.
Ezután meghívta a Berni Egyetem, itt találkozott a Glaube in der Zweiten Welt nevű intézettel, amely új könyvsorozatot indított a keleti egyházak megsegítésére. Ennek a vezetésével bízták meg, egy év múlva tértek haza. Kocsis Elemér, a Zsinat akkori elnöke megbízta a Zsinat Tanulmányi Osztályának a vezetésével, majd a Doktorok Kollégiumának lett főtitkára. A Nemzetközi theológiai könyv című sorozat szerkesztését végezte, maga is írt, fordított, szerkesztett, és e sorozatban kilencvennégy könyvet jelentetett meg. A Kárpát-medence református egyházkerületei adományként részesültek ezekből a kiadványokból. Az Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottság tagja volt hét éven át, az új bibliafordítás munkálataiban pedig tíz évig vett részt.
Szathmáry Sándor kutatóprofesszor lett 1988-ban, majd Hegedűs Loránt zsinati elnök a Zsinat által Miskolcra kihelyezett tanszékre tanszékvezető professzornak nevezte ki, ahol tizennégy éven át tanított. Közben vizsgáztató professzorként rendszeresen járt Sárospatakra, Budapestre, Debrecenbe, Nagykőrösre diplomavédés, doktori és habilitációs vizsgák alkalmaira. Vendégprofesszorként tanított Budapesten 1999-ben, majd Komáromban is.
Számos igehirdetés- és teológiai kötet szerzője, amelyeket a mai napig használunk a teológia tudományának, azon belül a rendszeres teológiának oktatásában. Publikációinak száma meghaladja az ötszázat, számtalan német nyelvű könyvet, tanulmányt fordított magyarra. Szathmáry Sándor több könyvet készített Szászfalvi László akkori egyházügyi államtitkár felkérésére, amelyet minden református lelkész megkapott: Élő víznek folyamai, János evangéliumának magyarázata; Isten országa közöttetek van, Lukács evangéliumának magyarázata. Baráti kapcsolat fűzte Jürgen Moltmann német professzorhoz, akit sokszor meghívott előadások tartására, ezeket maga tolmácsolta, sok könyvét és több mint húsz tanulmányát lefordította és megjelentette. Rózsai Tivadarral közösen konfirmációi kátét írtak, tizenhat éven át ez lett az egyház használatba vett kátéja. Másfél évtizeden át vezette a Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtárát és folyóirattárát. Kovács Tiborral együtt új műfajt is teremtett a Naptár elnevezésű, kis alakú könyvekkel (hét jelent meg belőlük), amelyekkel azt akarták elérni, hogy a teológiát a gyülekezetek számára elérhetővé tegyék, és a gyülekezetek hitbeli, biblikus és teológiai műveltségét befogadhatóan növeljék. A teológiai műveltség terjesztését szolgálta az is, hogy Hegedűs Loránttal együtt tanítottak a Miskolci Bölcsész Egyesület magánegyetemén, a Zsinat által ide kihelyezett két tanszéken, másfél évtizeden át.
2006-tól a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán az Újszövetségi Tanszék tanszékvezető professzora. Számtalan hazai és külföldi kitüntetés hordozója. Felesége a Miskolc-Alsóvárosi Egyházközség lelkésze volt, az ő nyugdíjba vonulásáig maga is aktívan szolgált a gyülekezetben.
Szathmáry Sándor szenvedélyes, örömre hangolt igehirdető, aki mindig a Jézus Krisztusban kapott reménység öröméről és az örök élet földi életet körülölelő tágasságáról szólt, vagyis mindig az evangéliumot hirdette és hirdeti ma is, hiszen ma is árad belőle a krisztusi reménység öröme. Az Úr áldja meg őt és őt krisztusi szeretettel körülvevő feleségét!
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!