(Forrás: Youtube)
Borbély Zsolt Attila az Erdély.ma portál hasábjain emlékeztetett arra, hogy 1918. december 22-én a gyulafehérvárihoz hasonló nagyságrendű magyar tömeg Erdély Magyarországhoz tartozása mellett állt ki Kolozsváron.
1990 januárjában indult útjára két ifjúsági lap Temesváron, a Vétó, a Temisz lapja, valamint a Diákfórum, a TMD sajtóorgánuma. Utóbbi hasábjain jelent meg egy történelmi visszatekintésű szöveg benne egy súlyos tárgyi tévedéssel, amit a korrektorok nem szúrtak ki: „amikor 1918-ban, Trianonban” szétdarabolták Magyarországot, stb. – elevenítette fel írásában Borbély Zsolt Attila, aki hozzátette: 1918. december 1. és 1920. június 4. között lezajlott Magyarország idegen megszállása, több rendszerváltás, 133 napos kommunista terror, majd annak megtorlása, a rablóbékéhez vezető tárgyalások, megkezdődött a Horthy Miklós nevéhez fűződő konszolidáció.
Az újságíró felhívta rá a figyelmet: a román propaganda, a román oktatás, a román nemzetideológia azt sulykolta azt évtizedeken keresztül fittyet hányva a történelmi tényekre, hogy 1918. december 1-jén dőlt el Erdély sorsa – ezért téveszthette el a dátumot a Diákfórum publicistája.
Borbély Zsolt Attila kiemelte: csak egy nagygyűlésen mondta ekkor az összegyűlt román tömeg, hogy Romániához kívánnak tartozni.
A magyar történelmi köztudat azóta sem integrálta azt a tényt, hogy 1918. december 22-én hasonló nagyságrendű magyar tömeg Erdély Magyarországhoz tartozása mellett állt ki Kolozsváron.
December 1. hivatalos román olvasata az, hogy ekkor történt a „Nagy Egyesülés” – olvasható az Erdély.ma oldalán.
Van ennek a dátumnak egy „magyar” balliberális olvasata, amely szerint azért került sor e népgyűlésre és azért csonkították meg a történelmi Magyarországot, mert a magyar vezetés nem bánt kellő empátiával a kisebbségeivel. Ez az önhibáztató, önmarcangoló megközelítésmód nem veszi figyelembe, hogy az akkori Európában példaértékű volt a Deák–Eötvös-féle 1868-as kisebbségi törvény, és azt sem, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában összehasonlíthatatlanul jobb sorsa volt az „elnyomott” kisebbségeknek, mint 1920 után az idegen elnyomás alá került magyar kisebbségnek – emlékeztetett Borbély Zsolt Attila, aki magyar nemzeti szempontból elemzi ezt a dátumot s azt, ami előtte és utána történt:
Egymillió magyar katona lefegyverzését, az ország szinte puskalövés nélküli átengedését a betörő román, cseh és szerb megszállóknak, a Székely Hadosztály megalakulását, hősies harcát a román hadsereggel szemben, aminek végül az vetett véget, hogy a hadosztály katonái két tűz közé szorultak, hátukba kerültek a kommunisták, szemből támadtak a románok.
Mindebből a legfőbb tanulság az, ha idegen érdekeket szolgáló kalandorok kerülnek az ország élére, annak katasztrófa lesz a vége.
A magyar ellenzék (leszámítva a Mi Hazánk Mozgalmat) hőst lát az országot szétprédáló Károlyi Mihályban és társaiban, illetve diabolikus figurát a menthetőt mentő, Magyarországot talpra állító Horthy Miklósban. Ugyanezek az emberek feloldanák a maradék magyar szuverenitást az Európai Egyesült Államok lázálomszerű képződményében, megállítanák az utóbbi évtized tudatos nemzetépítését, legyen szó külügyről, határok feletti nemzetegyesítésről, a migrációval szembeni ellenállásról, mindenben elfogadnák a brüsszeli ukázt, a rezsiharctól az LMBTQXYZ-propagandáig – szögezte le a szerző az Erdély.ma portálon megjelent véleménycikkében.
Röviden fogalmazva, azt a maradék Magyarországot is tönkre tennék, ami elődeik rombolása után megmaradt. Mert ezek ugyanazok: zsoldosok, komprádorok, egy idegen, nemzetellenes hatalom távirányított bábjai. Ezeket minden erővel távolt kell tartani a hatalomtól – írja Borbély Zsolt Attila.
Az eredeti cikk IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
