Migrációról a félelmeken túl – a taizéi prior üzenete

Migrációról a félelmeken túl – a taizéi prior üzenete

Alois testvér, taizéi prior írása a menekültkérdésről több mint tíz európai újságban jelent meg. Magyarul a Magyar Nemzet hétvégi magazinja közölte az írást március 26-án. A Taizéi közösség honlapján magyarul is megjelent írást teljes terjedelmében közöljük.

A világ különböző részein nők, férfiak és gyermekek kényszerülnek elhagyni a szülőföldjüket. Nyomorúságuk hajtja őket távozásra. Ez pedig erősebb, mint az útjukba emelt akadályok bármelyike. Közelmúltbeli szíriai látogatásom óta ezt személyesen is tanúsíthatom. Homsz városában a bombázások elképzelhetetlen méretű pusztítást okoztak. A város nagy része romokban hever. Ezt a szellemváros látva átéreztem az ország lakóinak reménytelenségét.

Ma szíriaiak érkeznek tömegesen Európába, holnap majd más népek jönnek. A nagy migrációs hullámok, amelyeknek tanúi vagyunk, elkerülhetetlenek. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor rövidlátók vagyunk. Jogos, sőt szükséges megoldást találni a migrációs hullám szabályozására, szögesdrót kerítésekkel viszont teljesen hiábavaló a megállításában reménykedni.

Ebben a helyzetben érthető reakció a félelem. Ha pusztán ellenállunk a félelemnek, attól az még nem biztos, hogy eltűnik, de nem szabad, hogy megbénítson minket. Ne engedjük, hogy az idegenek elutasítása belopózzon és gyökeret eresszen a gondolatainkban, mert a másik ember visszautasítása embertelenséget szül.

Első lépésként a gazdag országoknak kell világosan felismerniük, hogy részben felelősek azokért a történelmi sebekért, amik a múltban és a jelenben is nagyméretű migrációt okoztak, Afrikában vagy a Közel-Keleten. Ma is vannak olyan politikai döntések, amelyek bizonytalanságot szülnek ezekben a régiókban. Második lépésként pedig túl kellene lépni az idegenektől és a más kultúráktól való félelmeken, és bátran el kellene kezdeni – a migráció hatásaként már amúgy is megváltozott – nyugati társadalmak arcának tudatos átalakítását.

Ne úgy tekintsünk az idegenre, mint az életszínvonalunkat vagy a kultúránkat fenyegető veszélyre, hanem fogadjuk be őt mint a közös emberi család egyik tagját. Így megérthetjük, hogy a menekültek és a migránsok özöne nemcsak gondot okoz, hanem esélyt is jelent. Friss tanulmányok bizonyítják a migrációs jelenség pozitív hatását a demográfia és a gazdaság területén. Miért van az, hogy sok esetben csak a nehézségek és problémák kerülnek előtérbe és a pozitív dolgokról szót sem ejtünk? Akik a sajátjuknál gazdagabb országok kapuin kopognak, azok szolidaritásra szólítják fel az ott lakókat. Végeredményben nem ők segítik-e ezeket az országokat abban, hogy új lendületre találjanak?

Itt szeretném megemlíteni saját tapasztalatunkat Taizében, a kis burgundiai falunkban. Helyi szinten működő, egyszerű, de kézzelfogható és valós tapasztalat. November óta a megyei kormányhivatal, az önkormányzat és a környékbeli civil szervezetek közreműködésével befogadtunk tizenegy szudáni és afganisztáni migránst Taizében, akik a calais-i „dzsungelből” érkeztek. Megérkezésük pillanatától fogva egy, még számunkra is meglepő szolidaritás vette körül őket: önkéntes francia tanárok jönnek mindennap, helyi orvosok vállalták ingyenes kezelésüket, a szomszédok és falubeliek megismertették velük a környéket, kirándulni, biciklizni hívták őket… Így ezek a fiatalemberek, akik borzalmas tragédiákon mentek keresztül eddigi életük során, most baráti kapcsolatokkal körülvéve elkezdhették újjáépíteni az életüket. Ugyanakkor ez a mindennapi kapcsolat a muzulmán férfiakkal megváltoztatta a körülöttük élők látásmódját is.

A faluban élnek olyan családok is, akik az elmúlt évtizedek során érkeztek különböző országokból: Vietnamból, Laoszból, Boszniából, Ruandából, Egyiptomból és Irakból. Ők ma már szerves részei a falu lakosságának. Mindannyian szenvedéssel teli életet hagytak maguk után, de új lendületet hoztak a falu életébe kultúrájuk különbözősége és gazdagsága által.

Ha mindez lehetséges helyi, regionális szinten, miért ne valósulhatna meg nagyobb távlatokban is? Hibás azt gondolni, hogy a xenofóbia a leggyakoribb álláspont az embereknél, a legtöbb esetben inkább a tudatlanság a jellemző. Amint lehetségessé válik a személyes találkozás, a félelmet felváltja a testvériség. Ez azt feltételezi, hogy a másik ember nézőpontjából tekintünk a világra. Egyedül a testvériségen keresztül vezet út a jövőbeni béke felé.

Ha a politikai vezetők közösen vállalnának felelősséget a migrációs hullám miatt kialakult problémák megoldására és nem a félelemkeltésre játszanának, akkor az Európai Unió is visszanyerhetné elveszített lendületét.

Egy egész európai fiatal nemzedék vágyik erre a nyitottságra. Nap mint nap érezzük ezt, hiszen évtizedek óta fiatalok tízezrei látogatnak el hozzánk a világ minden részéről és vesznek részt az egész éven át tartó egyhetes nemzetközi találkozóinkon. Az ő szemükben Európa építése csak akkor nyer igazi értelmet, ha szolidáris marad más földrészek lakóival és a legszegényebb népekkel.

Sok európai fiatal nem érti saját országának kormányát, amikor az a határok lezárásáról dönt. Épp ellenkezőleg, ezek a fiatalok azt kérik, hogy a gazdasági élet globalizációja járjon együtt a szolidaritás globalizációjával, és ez különösképpen abban nyilvánulhat meg, hogy a migránsokat méltón és felelősségteljesen fogadjuk. Sokan közülük készek részt venni ebben a munkában. Merjük elhinni, hogy a nagylelkűségre a közéletben is fontos szerep vár!

Forrás és fotó: Taizé.fr

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »