Miért tűnt el a tornyos kastély?

Miért tűnt el a tornyos kastély?

Felsőtúr megannyi hajdani kúriájából, úrilakjából mára alig maradt néhány. A legtovább álló nemesi építményt, amely évszázadokon át dacolt az idővel, a 20. század utolsó negyedében (1978-ban) bontották le, feltételezhetően engedély nélkül. Az itt „tornyos kastélynak” is nevezett nemesi hajlékkal egy darab múlt, a középkor szép építészeti emléke tűnt el, s hiánya által szegényebb lett a falu meg a környék is.

Az eredetileg a 17. században emelt, reneszánsz kastély a falu délnyugati részének magasabb pontján, a Korpona-patak partján állt. A szakmai leírások szerint az erődítmény jellegű alakzattal bíró földszintes, kétszárnyas épület boltozott helyiségekkel rendelkezett, alattuk nagy pincékkel, a szárnyak közt kétszintes, sgraffitó díszítéses, lőréses toronnyal, ahonnan a Korpona völgyében felbukkanó ellenséget is figyelhették. A toronynak s a kőfallal is védett helynek főleg a török hódítás korában lehetett nagyobb szerepe. A magas kőfal maradványai a Korpona-patak felőli részen még ma is láthatók.

Erődből nemesi székhely

Építésének pontos dátuma nem ismert. Az inkább kastélynak kinézett kúria egyes források szerint a 17. század közepén, mások szerint annak elején, vagy a második felében épült. A 18. században átalakításokat végeztek rajta, melyek során a védelmi jelleg rovására megerősödött lakóépületi jellege – az udvari részen ekkor épült a poroszboltozatos árkádos nyitott folyosó. A helyiségeket újra boltoztatták, a délnyugati részét pedig négy támfallal erősítették meg. Az sem egyértelmű, ki volt az eltűnt műemlék építtetője. Vannak, akik Kellió-kastélyként említik, s feltételezik, hogy az építtető a Thury család volt. Tomáš Janura és Zuzana Zvarová hontmegyei nemesi székhelyekről szóló, 2021-ben megjelent munkájában (Vidiecke šľachtické sídla v Hontiasnkej stolici) továbbá arról olvashatunk, hogy a Nagy család valamelyik tagja lehetett az építtető. Egyébként ebben a kiadványban találjuk a Mezey László örököseinek kúriájaként is említett épület legáttekinthetőbb leírását.

Vasárnap

A Balassák eladták

A történelem során számos előkelő nemesi család kötődött valamiképp e helyhez. Így emlegetik a tulajdonosok, lakók közt a már érintetteken kívül a Benyiczkyeket, a Pongráczokat, a Missicseket, a Fogarassyakat és másokat. A hivatkozott szlovák nyelvű kiadványban is írnak arról, hogy egykor a helységet a Balassák uralták, de 1587-ben az egész falut eladták a Gyuláról származó II. Nagy Ferencnek és a komáromi vár alkapitányának, Thury Mártonnak. A 18. század második felében II. Nagy Ferenc unkája, III. Nagy Ferenc megépíthette a kastélyt. Sőt, az is elképzelhető, hogy az már a 17. század elején állt.

A hajdani híres család leszármazottja, II. Nagy Ferenc 1588–1594 közt a lévai vár kapitánya volt, majd Drégelyen is szolgált. De még ismertebb volt a másik tag, a felsőtúri kastély építőjeként is számontartott III. Nagy Ferenc (1671-ben hunyt el), aki királyi ítélőmesterként és Wesselényi Ferenc nádor titkáraként is tevékenykedett. A Wesselényi-féle összeesküvésben betöltött jelentős szerepe miatt két évi börtönbüntetésre ítélték, ám ezután „kegyelmet nyert”.

Hírdetés

(III.) Nagy Ferenc lánya, Nagy Zsuzsanna második férje volt Kellió Ferenc, a Pálffy-uradalom intézője, aki házassága révén szintén részese lett az itteni kastélynak is; majd a Kelliók 1715-re Felsőtúr legnagyobb urai lettek. A birtok később fiára, Kellió Ádámra szállt. Az ő lánya volt, Kellió Anna, aki Missics József felesége lett. Másik lánya, Kellió Zsuzsanna Missics Istvánhoz ment, mindketten szerepelnek Mária Terézia Urbáriumában mint számon tartott túri birtokkal rendelkező nemesek.

Vasárnap

Gyakran cserélt gazdát

Mivel Missics József lányát, Missics Polixénát Pongrácz István vette feleségül, az itteni úrilak (kastély, kúria) birtokosainak sorába az utóbbi is belépett. István halála után lánya, Pongrácz Valburga (+1854) lett az építmény örököse. (Ő féltestvére volt többek közt Pongrácz Lajos írónak, a katonai pályán ismert Pongrácz Istvánnak és Pongrácz Sándornak.) Valburga aztán Fogarassy Sándor (1801–1844) felesége lett, s ennek kapcsán emlegethették a helyet Fogarassy-kastélyként is. A felsőtúri földbirtokosok 1851-es összeírásában Fogarassy Valburga két telekkel is szerepel: az egyik 634 négyszögölnyi, a másik, melyen az asszonyság lakása is állott, 1040 négyszögölnyi volt. A térképen ekkor a „tornyos kastély” szerepel lakásaként.

Az itteni földbirtokosok 1861-es összeírásában már nem találkozhatunk a Fogarassyakkal. Épületünket pedig a Mezey testvérek tulajdonaként jegyzik. Nekik ekkor már több helyen is volt birtokuk a faluban. Itt jegyezzük meg, hogy a 2021-es szlovák nyelvű kiadványban azt olvashatjuk a Mezeyek és a kastély kapcsán, hogy 1868-ban a vagyonjog még nem volt rendezve, s csak később lett Mezey János a tulajdonos. Mindezek kapcsán el kell mondanunk, hogy a kastélyra és a Mezeyekre más helyeken is találunk utalást. A plébánia Historia domusában például az 1858-as tűzvészről írnak, amely a templomtól terjedt át a falu főutcájának házaira, „s leégett az egész sor, mely a templom előtt elnyúlik egészen a régi Fogarassy, jelenleg Mezey féle úrilakig”. Azt is megemlítik, hogy a falu plébánosa, Mezey József (1843–1866) testvérei kastélyába ment lakni, mivel a plébánia is megsemmisült.

A túri kúriákkal foglalkozó 2021-es kiadvány a Mezeyekig követi nyomon az épület sorsát. A további pontos és hitelt érdemlő adatok hiányosak. A község két háború közt írt krónikájában említi Szinger József kántortanító, hogy „Egy ideig Mezeiné özv. is volt itt birtokos – birtokát megvette báró Sherpfon, akitől szintén Jakovics Béla vette meg, s így beleolvadt a mostani Róth Irma birtokába.” A Borovszky-monográfiában azt közlik, hogy az itteni három kúria közül „az egyiket a Fogarassy család építette és az jelenleg Laky Károly ezredesé”.
 

Vasárnap

Egyszer csak eltűnt

Azt még tudjuk, hogy a háború után a kastélyt egy ideig az állami gazdaság használta, majd a községi hivatal székhelye is volt. A hetvenes években még elvégezték a műemléki felmérést, ám az évtized végére az épület furcsa módon eltűnt, a bontás felelősének megállapítása nélkül. Szerencsére néhány fotó megörökítette az utolsó állapotot. Az önkormányzat archívumában vannak azok a felvételek, melyeken látszik a már csaknem teljesen lebontott tetőszerkezet a kéményekkel és az udvari rész árkádos folyosója. A községről készült kis honismereti füzetben közölt felvételen még jól megfigyelhető a kastély délnyugati szárnya a hozzá kapcsolódó toronnyal és a déli támfallal. A Janura–Zvarová-féle kiadványban egy 1963-as felvételt közölnek, melyen jól kirajzolódik a kétszintes torony a maga kőkeretes ablakaival (lőréseivel), a déli szárny egy része s a magas kőfal. A Szinger (Singer) család archívumából is előkerült néhány itteni vonatkozású fénykép. Láthatjuk például a magas teraszon álló kastély alatti Korpona-patakot, a délkeleti szárnyat a toronnyal, és a déli támfalakat, egy másik képen mindkét szárnyat a köztük lévő kiemelkedő toronnyal. Eltűnt történelmünknek egy kicsi, de fontos szeletéről van szó, melyet gazdag építészettörténeti értékeivel az utókor már nem láthat.

Szöveg Csáky Károly


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »