Miért szavazok NEMMEL? 4.

Miért szavazok NEMMEL? 4.

Koncentráljunk a lényegre, ha a felszínes fecsegések korában mégoly korszerűtlen is ez.

A népvándorlásba torkoló migráció a globális civilizációs válság része, melybe egyre mélyebbre fúrja magát az emberiség. A természet ostoba felélése, a humánumot megcsúfoló szociális egyenlőtlenségek, s persze a minderre vaksi politika háborús következményei köszönnek vissza benne: a migráció nem oka tehát a válságnak, hanem okozata.

S ami ma történik, csupán szolid előjátéka annak, ami majd lehet. Mi lesz, ha az egyre élhetetlenebb glóbusz „fekete lyukaiból” egyre nagyobb tömegek kezdenek özönleni a még élhető(bb) részek felé?  Van-e legalább valamilyen tüneti gyógyszerünk erre, s főleg reménnyel kecsegtető, kivitelezhető innovációnk? Vagy csupán a régi mantrákat zsolozsmázzuk mindezek helyett? Netán a világot tulajdonló szűk réteg már azokat a patkányjáratokat keresi, melyeken át a maga okozta Armageddonból elmenekülhet majd a túlélés szigetecskéire?

Európa – a civilizációs válságért nagymértékben felelős – Nyugat leggyengébb láncszeme. Történelmi trend, hogy a középkor és az újkor főszereplője a XX. század eleje óta folyvást veszít politikai kompetenciájából, s ma már nemcsak Amerika, az emelkedő nagyhatalmak is esélyesebb versenytársai. Ezen a trenden az Európai Unió léte sem változtatott, hiszen az ezredforduló véres európai krízisét, a Jugoszlávia szétesése utáni balkáni háborút nem Európa, hanem Amerika „oldotta meg”. Olyan teszt volt ez, amely pár éve már megvilágította az Unió politikai korlátait, éppen úgy, mint ez a migráció kapcsán kibontakozó második kompetencia-próba. Európa további politikai gyengülése sokaknak jönne kapóra, sokan figyelik, mi lesz ennek a második tesztnek végeredménye.

Az Uniót irányító mai politikusok és értelmiségi holdudvaraik meg se kísérelik a kontinensre zúduló-zúdított migrációt globális összefüggésekben és az európai társadalmak alulnézetéből értelmezni.

Vagy bagatellizálnák („miért ne bírna el a több száz milliós lélekszámú Európa pár százezer, pár millió bevándorlót?”), vagy a szolidaritás értékére hivatkozva, minden józan összeurópai és nemzeti érdekmegfontolást mellőznének.

Olyanok emelik most az emberség mércéjévé a befogadást (lényegében mindenkiét, nemcsak a nemzetközi jogilag is védett tényleges menekültekét!), akik nap, mint nap rutinszerűen mennek el a társadalmi integrációból kicsúszó honfitársaik mellett. S az se nagyon tűnik fel e sajátos értékvédőknek, hogy a kontroll nélküli migráns-tömegekből gyermekek ezrei tűnnek el az emberkereskedelem útvesztőiben. Velük – konkrétan – vajon ki szolidáris? Az-e, aki a határon megállítja, ellenőrzi vagy aki „merő szívjóságból” szelfizik velük, és beljebb invitálja őket?

A „kötelező betelepítési kvóta” az Európai Bizottság föltett szándéka, bár az Unió döntéshozatali mechanizmusában erről még nem mondták ki a végső szót. Egyelőre még csak szimbólum a kvóta, a Bizottság akaratának szimbóluma. Azé a szervezeté, melyet nem közvetlenül a polgárok választanak meg, következésképp olyan intézmény, amely a lehető legtávolabbra esik az emberektől. Nem csoda, ha – jelenlegi állapotában – a mélyülő európai társadalmi problémák és a globális összefüggések iránti érzéketlenség megtestesítője. Nem „naiv”, ahogy Orbán Viktor mondja, éppenséggel nagyon is tudatos képviselője a társadalmi korlátokat átlépő, szétziláló multinacionális dominanciának. Európai részhalmaza ennek a civilizációs válságot folyvást mélyítő érdekkörnek, fennen domborított értéke, a szolidaritás igazából ehhez fűzi.

Ily módon a magyar népszavazás ellenszegülés egy tőlünk távoli, érdekeinket aligha beszámítoló, ellenőrizhetetlen intézményi akaratnak. Nem kőszívűség, nem szolidaritás-hiány, még kevésbé Európa, vagy unió-ellenesség. Még csak nem is bal-, avagy jobboldal kérdése, egyszerűen csak a józan paraszti észé. Tudományosabban: az értékeket és az érdekeket egybefésülő össztársadalmi racionalitásé.

Mindezekhez képest aztán másodlagos kérdés, mit okoz ez majd a belpolitikában. Az persze kár, hogy nem a baloldal (ha van ilyen még egyáltalán) találta ki, s így aztán nem is profitálhat belőle.

Galló Béla

politológus


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »