Miért nem vonzó a négyezer eurós ajánlat?

Miért nem vonzó a négyezer eurós ajánlat?

Két hete vette át a Pozsony megyei regionális autóbuszjáratok üzemeltetését az Arriva autóbusz-közlekedési vállalat úgy, hogy száz buszvezetője hiányzott. Átlag 30-40 százalékos a járatkiesés, a négyezer eurós toborzási díj sem hozott áttörést eddig. A megye ultimátuma ma jár le.

Lapunknak neve elhallgatását kérve nyilatkozott egy buszvezető, aki egyike azoknak, akik a Pozsony megyei regionális autóbuszjáratokat korábban üzemeltető Slovakia Lines alkalmazottja volt és elutasította az új üzemeltető, az Arriva autóbusz-közlekedési vállalat által kínált munkaszerződést. Állítása szerint csak első ránézésre vonzó a négyezer eurós ajánlat, a munkakörülmények viszont már elgondolkodtatóak.

„Három és fél évet dolgoztam a Slovak Lines vállalatnál, a váltás előtt az Arria 8,5 oldalas munkaszerződést tett elénk. Tény, hogy a korábbi 5,70 helyett 6,10 eurós órabért ajánlottak, viszont a megye hozzájárulását jutalomként kaphatnánk meg. Megítéléséhez öt feltételnek kell megfelelni: hordani kell az uniformist, nem kerülhetünk konfliktusba az utasokkal, de például a sofőrnek kell gondoskodni az autóbusz tisztán tartásáról is, kívül-belül. A Slovak Linesnak szerződése volt autómosóval és takarító céggel, ők rendszeresen tisztították a belső teret, kimosták a függönyöket, a pandémia óta rendszeresen fertőtlenítettek. Több kollégámmal nehezményeztük azt is, hogy nem azokat a járatokat kaptuk volna, melyeken korábban szolgáltunk, mivel mi a járatok időtartama után vagyunk fizetve, kevesebb pénzt kerestünk volna más vonalakon. A cég önkényesen átirányíthatott volna más járásba, megyébe de még akár külföldre is” – részletezte forrásunk azzal, hogy ezek a feltételek az első ajánlatban szerepeltek. Több kollégája már a Pozsonyi Közlekedési Vállalatnál (DPB) dolgozik.

„Lehet, hogy papíron anyagilag vonzóbb az Arriva ajánlata, de a munkakörülményeket és feltételeket, illetve a szociális hátteret figyelembe véve a Pozsonyi Közlekedési Vállalat ajánlata kedvezőbb”

– zárta a szenci járásbeli buszvezető. Egy másik, szintén név nélkül nyilatkozó buszsofőr arról számolt be, lehetősége lett volna az Arriva vállalatnál munkát vállalni, de a kínált juttatások nem győzték meg.

„Huszonegy évig dolgoztam a Slovak Lines vállalatnál, bőven van tapasztalatom a buszvezetésben. Egy sofőrnek akár 20 óráig is tarthat a műszakja, egyáltalán nem mindegy, milyen feltételek mellett dolgozhat. Az Arrivánál azon kívül, hogy nagyjából 400 euróval kevesebb fizetést kínáltak, a szociális háttér sem volt meg, ami sokszor fontosabb a jó fizetésnél. A munkaadóm minden végállomáson saját büfét üzemeltet, ahol akár az otthonról vitt ételt is elfogyaszthattuk, de van jól felszerelt teakonyha, kényelmes, szépen berendezett pihenőszobák, ami azért nagyon fontos, mert előfordul, hogy két járat között három-négy órát kell várnunk. Egyáltalán nem mindegy, hogy azt az időt pihenéssel tölthetjük, télen bent a melegben, nyáron a hűvösben, van alkalmunk felfrissülni, vagy a buszban egy parkolóban, ahol még toalett sincs. Jókán például, jobb híján a temető parkolójában szoktak várakozni a buszsofőrök, minden ellátás és komfort nélkül. A mostani helyzet azért rendkívül elszomorító, mert az utasok isszák meg a levét. Jogosan bosszankodnak, de mivel másnak nem tudnak, panaszkodni, ezért a sofőrökre zúdítják a sérelmeiket. A döntéshozóknak tudatosítaniuk kellene végre, hogy ez egy szolgáltatás az emberek számára, elsősorban az ő érdekeiket kell szem előtt tartani” – vélekedik a buszsofőr. 

Hírdetés

Arriva

Sloboda Mária a 640-es buszjárattal utazik minden nap Rétéről Csatajra, mostanában azonban csak utazna. Amióta az Arriva vállalat vette át a Pozsony megyei regionális buszjáratok üzemeltetését, minden nap egy kihívás beutazni a munkahelyére, illetve hazajutni.

„Számítottunk rá, hogy az átmenet nem lesz zökkenőmentes, ezért a múlt héten megegyeztünk az egyik kolléganőmmel, hogy elvisz magával autóval. Igaz, hogy negyed órával korábban beértünk, de az nem jelentett gondot, inkább a hazafelé úttal akadtak problémák. Minden nap másképp tudtuk megoldani, vagy a lányomat hívtam fel, vagy a kolléganőm hívta a férjét, hogy hazajussunk, de volt olyan nap is, amikor egy órát fagyoskodtunk a buszmegállóban” – beszélt a problémákról. Sloboda Mária eredetileg fél nyolctól kettőig dolgozik, de ez az utóbbi két hétben módosult. Mint elmondta, a munkahelyén mindig van elvégzendő feladat, így inkább tovább marad, hogy ne kelljen hosszú időt a buszra várva töltenie. „Tizenegy és kettő között egyáltalán nem jár busz, kettő után legközelebb ötkor indul. A minap Csatajról Gurabra gyalog mentem, majd onnan a Galánta és Pozsony között közlekedő autóbusszal utaztam haza. Úgy döntöttem, a bosszankodás helyett élvezem a 20 perc sétát a szép napsütéses időben a mezei úton a két falu között” – tette hozzá. Ami kellemetlen az egészben szerinte, hogy minden este azon kell gondolkodni, hogyan oldja meg másnap az utazást. Ha a kollégája nem tudja elvinni, akkor mehet a korábbi busszal, olyankor viszont nincs még bent a munkahelyén senki, nem tud bejutni, esetleg mehet Gurab felé, de akkor bele kell kalkulálni a 20 perces sétát. Mint mondta, szerencsére a főnöke tolerálja, ha nem a megszokott időben érkezik vagy indul haza, mert ő Pozsonyból utazik Csatajra, szintén mindenféle közlekedési eszközt igénybe vesz, vonatot, buszt, taxit, hogy bejuthasson a munkahelyére.

„Türelmesek vagyunk, de nagyon szeretnénk, ha jövő héttől már beállna valamilyen rend. Rendkívül bosszantó, hogy néhány járatot töröltek, vagy ha szerepel is valami a menetrendben, nem biztos, hogy jön a busz. Van olyan menetrend, amelyiken kijelölték, hogy melyik járat nem közlekedik, de sajnos a többi sem feltétlenül. Eddig óránként jártak a buszok, kényelmes volt az utazás, de most teljesen lehetetlen helyzetbe kerültünk. Alkalmanként meg lehet oldani, hogy autóval vagy taxival utazzunk, de hosszútávon nem fenntartható. Az ismerősök között voltak néhányan, akik panaszt tettek, mégsem történt változás. Abban pedig egyáltalán nem reménykedünk, hogy kárpótlást kapunk, az nem reális elvárás” – fogalmazott Sloboda Mária. Tegnapelőtt elmondása szerint jött a busz, de egyedül utazott vele oda- és visszafelé is. Csütörtökön reggel hétszemélyes mikrobusz vitte ingyen az utasokat. A sofőrtől megtudták, előző este kapta meg a menetrendet, az utasok tájékoztatták, hol vannak a buszmegállók és mi várható útközben. Sloboda Mária leszálláskor figyelt fel arra, hogy még két ugyanolyan mikrobusz halad mögöttük, mint amilyennel utaztak, ugyancsak 640-es jelöléssel. „Hazafelé maradt a 20 perc gyaloglás szembe széllel, ismét Gurabon szálltam buszra” – tette hozzá.

Pozsony

Klenovics Norbert Szencről utazik naponta Pozsonyba. Véleménye szerint reggelente még tűrhető a helyzet, de délután vagy este kész katasztrófa. „Kötelességeim miatt minden nap Boldogfára kell utaznom, de sajnos nagyon sok járatot töröltek, odafelé és vissza is nehézkes az utazás. A hétvége még rosszabb. Szombaton reggel például, a 7-ig tartó 24 órás műszak után 7.17-kor tudtam Pozsonyból hazautazni Szencre. Ez a járat megszűnt, a menetrend szerint 7.45-kor kellett volna indulnia a busznak, de az nem jött. Helyette 8 után indultunk, mire Szencre értünk, 9 óra múlt. Vasárnap a 7 órai busz nem ment Boldogfára, a következő egészen dél körül, vagy később. Az igaz, hogy csak 2-3 km-es távról van szó, de ha megvettem a 60 eurós havi bérletet, akkor szeretném kihasználni. A taxi 5-6 euró ezen a rövid szakaszon” – vázolta fel a problémát. Klenovics Norbert arról is panaszkodott, hogy reggel a buszsofőr nagyon agresszíven viselkedett az utasokkal. Elvétette az útvonalat, Pozsonyban túlhajtott a Zlaté piesky-i megállón.

„Az Avionnál szóltak rá az utasok, hogy rossz helyen jár, de ennek ellenére még elvitt minket a Kikötői híd után, ott lefékezett, az úttesten megfordult és hajtott vissza Szenc felé. Végül az utasok navigálták visszafelé. Én közben kiszálltam, de az ismerősömtől tudom, hogy karamboloztak a Rožňavská és a Bojnická kereszteződés előtt. Jó pár éve utazok Pozsonyba, de ilyet még nem láttam. Az első napon egy csehül beszélő fiatal sofőr volt, nagyon sajnáltam, nagyon úgy tűnt, hogy maga sem tudta, mi vár rá. Nem tudta a jegykezelő gépet használni, legalább 25 percet késtünk. Egy kollégáját hívta segítségül, ő segített  neki. Az utat sem ismerte, az elöl ülő utasok navigálták az autópályára” – sorolta nem éppen kellemes élményeit.

(tb, ie)


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »