„Miért maradna ott az ifjúság, ahol a kormányzat bárkivel bármit megtehet, az előrejutásban pedig csak a kapcsolatok számítanak”

„Miért maradna ott az ifjúság, ahol a kormányzat bárkivel bármit megtehet, az előrejutásban pedig csak a kapcsolatok számítanak”

Nagyon fiatalon került a politikába, befolyásolta ez abban, hogy elvállalta a Jobbik Ifjúsági Tagozatának (IT) a vezetését?

Valóban, tizennégy éve, gimnazistaként kezdtem el a Jobbik munkáját segíteni. Akkoriban, mint a történelem és politika iránt érdeklődő hazafias érzelmű fiatal a MIÉP tevékenységét is fegyelemmel kísértem, de a Csurka István-féle öregurassággal szemben a fiatalosság és lendületesség fogott meg a Jobbikban, amit később is szerettem volna életben tartani.

Akkor Önnek köszönhetjük az IT megalakulását?

A Jobbik tagsága a kezdetekben nagyon fiatal volt, így sokáig fel sem merült, hogy szükség lenne külön Ifjúsági Tagozatra. A szervezet megalapításának gondolata hét évvel a párt megalakulását követően, 2010-ben, az EP-választások után fogalmazódott meg a Jobbik elnökségében, mivel a párt támogatottsága hirtelen felduzzadt és szélesebb korcsoportból kerültek ki a tagjaink. Az IT alapvetéseit egy hét fős szervezőbizottság dolgozta ki részleteiben és másfél év után jutottunk el oda, hogy megtartsuk első kongresszusunkat, ahol megválasztottak a tagozat elnökének. Azóta még kétszer tisztelt meg a tagság azzal, hogy nekem ítélte ezt a tisztséget.

Az Jobbik IT a legaktívabb és legtöbb taggal rendelkező politikai ifjúsági szervezet. Hogyan lehet ilyen magas a tagok létszáma, ha a fiatalok többségét nem érdeklik a közügyek?

Ahogy említettem, a párt megőrizte dinamikusságát, amivel annak idején engem is megragadott, emellett talán az egyetlen olyan politikai szereplőként vagyunk jelen, akik valóban foglalkoznak a fiatalok problémáival. Ezek az üzenetek pedig célba is érnek, hiszen 21. századi pártként első helyen állunk az internetes megjelenésben, a fiatalok pedig ma már szinte csak onnan tájékozódnak

„Ezáltal pedig nem a kormányzati propagandában szereplő hamis kép, hanem a Jobbik valódi arca jut el hozzájuk, ami szimpatikus számukra.”

Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy tagjainkat a hazaszeretet és a tenni akarás jellemzi, nem a pénz és karrier hajhászása a meghatározó tényező, mint a kormányzati ifjúsági szervezetek esetében.

Említette, hogy aktívan foglalkoznak a fiatalokat érintő problémákkal. Személyes tapasztalatai alapján mit emelne ki, mi az, ami a leginkább nyomasztja ezt a korosztályt?

Úgy vélem, ez egy komplex kérdés, nem lehet egyet kiemelni közülük. Kezdődik onnan, hogy a közoktatásnak és a felsőoktatásnak is modernizációra lenne szüksége, valamint ahelyett, hogy fizetőssé teszik a felsőoktatási férőhelyeket, inkább támogatni kéne a továbbtanulni vágyókat, hogy versenyképesebb gazdaságot teremthessünk. Ehelyett jelenleg támogatásban alig részesülnek a fiatalok, ha képezni szeretnék magukat, a diákhitel felvételére ösztönzik őket, ami után kénytelenek adóssággal indítani az önálló életüket, miközben saját otthonra, de még albérletre sem telik a hazai fizetésekből. Ezért gondolkodnak nagyon sokan azon, hogy elmenjenek külföldre, ahol össze tudnak gyűjteni annyi pénzt, amivel el tudják kezdeni az életüket. Mi arra kínálunk programot, hogy ehhez ne kelljen elhagyni az országot.

Ön szerint társadalmilag megbecsülve érzik magukat itthon a fiatalok?

Úgy vélem, hogy jelenleg nem csak a fiatalok, de az emberek többsége azt érzékeli, hogy

„a kormányzat bárkivel, bármit megtehet, és nem számít milyen szorgalma, tehetsége, tudása van valakinek, az előrejutásban csak a kapcsolatai segíthetik.”

Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy fiatal, még akkor is, ha egzisztenciálisan lejjebb kell adja az igényeit, a munkája eredményében és a kiszámíthatóbb környezetben bízva külföldön keresse a boldogulását. Közben persze legtöbben reménykednek, hogy néhány éven belül itthon is megváltoznak a viszonyok és hazatérhetnek.

Pont ezeknek a fiataloknak a szavazati lehetőségét nehezíti meg a kormány, amit Vona Gábor néhány héttel ezelőtt felszólított, hogy ha eddig nem is volt hajlandó megoldani a problémát, legalább segítse a külföldön élőknek a szavazókörzethez jutást. Lehet ebből valami?

A Jobbik már évek óta szorgalmazza, hogy terjesszék ki a levélben való szavazás lehetőségét azon elvándorolt magyarok számára is, akik rendelkeznek belföldi lakcímmel, mert a jelenlegi rendszer miatt nagyon alacsony körükben a részvételi arány (2014-ben a több százezer elvándoroltból mindösszesen kb. 22 ezren szavaztak). Pedig ők is szeretnének egy számukra kedvezőbb országot teremteni, ahová szívesen térnének vissza. Csakhogy sokszor a gyakorlatban szinte lehetetlenné válik számukra a szavazáson való részvétel a több száz km-es utazások miatt.

„Igazságtalannak tartom, hogy míg egyes esetekben a levélben való szavazást biztonságosnak tartja a kormány, addig olyanok esetében akik nagyobb valószínűséggel nem rájuk szavaznának, kockázatosnak véli.”

Az eddigi hozzáállást látva nem hiszem, hogy támogatnák elnök úr ötletét, de ennek ellenére is mindent meg fogunk tenni, hogy ösztönözzük és segítsük a kint élőket, hogy beleszólhassanak a hazai közéletbe.

Miközben egyre többen mennek külföldre, egyre kevesebb nyelvvizsgát szereznek a fiatalok. Ez nem paradoxon?

A nyelvoktatással nagyon súlyos problémák vannak Magyarországon, utolsók vagyunk az uniós rangsorban, mert eddig egyik kormányzat sem foglalkozott a terület megreformálásával. Ennek elmaradása miatt elhibázott döntésnek tartjuk, hogy a kormány 2020-tól a felsőoktatásba való belépés kritériumaként határozta meg a középfokú C típusú nyelvvizsga meglétét.

„Jelenleg úgy fest, hogy főként azok juthatnak majd be az egyetemekre, akik megengedhetik maguknak a különórák és a vizsga anyagi költségeit.”

A Jobbik kiscsoportos foglalkozásokban, a beszédkészségre nagy hangsúlyt helyezve képzeli el a nyelvoktatást, amit szeretnénk az első vizsga megszerzéséig ingyenesen biztosítani.

A nyelvoktatáson kívül van olyan része a közoktatásnak, ami reformokra szorulna?

Sok ilyen van. Nem véletlen tüntettek most is a diákok, és hallható a folytonos elégedetlenség a tanárok részéről is, annak ellenére, hogy nagy kormányzati nyomással próbálják őket elhallgattatni. A bürokratikus rendszer elveszi az idejüket a gyerekekkel való foglalkozástól. Ők és a tanulók is leterheltek. A diákoknak olyan adatokat kell bemagolniuk, amiknek a későbbiekben nem veszik hasznát, míg a mindennapi élethez szükséges releváns tudás megszerzése elmarad. Gondolok itt például a pénzügyi-gazdasági ismeretekre vagy a pályaválasztás elősegítését támogató órákra. Utóbbinak azért lenne nagy jelentősége, mert a fiatalok nem kapnak kellő segítséget ahhoz, hogy helyesen tudjanak a jövőjükről dönteni, ami a későbbi pályaelhagyásokhoz vagy az iskolai tanulmányok félbehagyásához vezet.

A digitális világ adta kihívások mellett sem szabad szó nélkül elmennünk, erre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni és az ilyen eszközöket bevonni az oktatásba, interaktívabbá, izgalmasabbá téve ezzel az órákat, ami leköti a diákok figyelmét.

A digitális világhoz kapcsolódva, volt egy javaslata az e-sportról. Kifejtené, hogy pontosan mit takar ez a fogalom és miben látja jelentőségét?

Az úgynevezett elektronikus sportról van szó, amelynek résztvevői versenyszerűen foglalkoznak videojátékokkal, számítógépes játékokkal. Mindez hihetetlen népszerűségnek örvend az egész világon, Magyarországon is több százezer követője van. A név kicsit félrevezető, hiszen itt valóban nem fizikai mozgást igénylő tevékenységről van szó, de a dartsot és a sakkot is sportnak tekintjük, annak ellenére, hogy nem igényelnek konkrét fizikai igénybevételt. Más képességekre azonban pozitívan hatnak, például a gyorsaságra, a reflexekre, a stratégiai érzékre vagy a csapatban való együttműködésre. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az e-sport a közbeszéd része legyen, tudjunk beszélni az előnyeiről, hátrányairól és ki tudjuk aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Azoknak pedig, akik ezt a tevékenységet űzik, megadni a szükséges támogatást a különféle rendezvények megszervezéséhez és a nemzetközi versenyeken való részvételhez.

Ön szerint nincs meg az a veszély, hogy az egyébként is a digitális világban élő fiatalságot ez még inkább elszakítja a valóságtól és a képernyő elé köti?

Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezt nem a hagyományos értelemben vett sport rovására szeretnénk támogatni. Egy profi e-sportos nem is tud meglenni anélkül, hogy ne végezzen fizikai sportot, hiszen csak akkor tud meglenni a kellő koncentráció és felkészültség, ha a fizikai adottságok is rendben vannak. Természetesen lehetnek hátrányai is, de pont ezért szeretnénk a közbeszéd részévé emelni, hogy erre a viták rávilágítsanak. Lehetnek olyanok, akik belekényelmesednek, de nem az a tapasztalat, hogy a grundon való focizás helyett ülnek le a számítógép elé, ezek az emberek egyébként sem járnának el a haverokkal focizni, mert nem erre van igényük.

Ennek az igénynek a csökkenése globálisan is jellemző a fiatalokra. Elvesznek a személyes kapcsolatok, a digitális érintkezés miatt bizonyos készségek ki sem alakulnak. Ebbe bele tud, bele kell szólnia a politikának?

Ezt én is tapasztalom és nagyon rossz iránynak tartom. Úgy vélem, amellett, hogy ki kell használni a virtuális világ adta lehetőségeket, ahol a fizikai távolságok eltörpülnek, ezáltal megkönnyítik a kapcsolattartást, törekedni kell arra, hogy legyenek olyan barátok is, akikekkel szombat este el lehet menni kikapcsolódni. Az ilyen közösségek fennmaradásának támogatására a politikának is meg kell keresnie a megfelelő eszközöket. Az Ifjúsági Tagozat is igyekszik minden településen ilyen közösségeket kialakítani, hiszen fontos, hogy ne nyugodjunk bele abba a tendenciába, hogy a személyes kapcsolatok lassan kihalnak.

Ebben játszanak szerepet az IT éves tematikái is?

Részben igen, az önkéntesség, vagy az önképzés éve is a közös cselekvésekre irányult. Idén egyértelmű volt, hogy tematikánkkal a választásokra fogunk reflektálni, így az idei a „lázadás éve” lesz. Ezzel szeretnénk erősíteni a mindig lázadó ifjúságban, hogy nekik is ki kell nyilvánítaniuk a véleményüket április 8-án az urnáknál és ha mással nem is, de ezzel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy változást érjünk el Magyarországon.

Sikerülhet mozgósítani ezzel a közélet iránt közömbös fiatalságot?

Annak ellenére, hogy a mi ifjúsági szervezetünk a legerősebb, a fiatalok közt dolgozva látjuk, hogy nagyon sokan érdektelenek a közélet iránt és nehezen látják be, hogy itt nem egy tőlük független tevékenységről van szó, hanem olyan dolgokról, ami az ő életüket is befolyásolja. Nagyon alacsony a politikai aktivitásuk, de fontos, hogy belássák, nélkülük nem lesz változás. Erre próbáljuk ráirányítani ennek a generációnak a figyelmét. Reméljük, hogy a felfokozott politikai hangulat segítségünkre lesz abban, hogy ezt belássák és megmozduljanak.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »