A magyar katolicizmus reménységei címmel írt kötet bemutatójának adott alkalmat a KATTÁRS (Katolikus Társadalmi Napok) szeptember 23-án Szegeden, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban. Nem látjuk a teljes igazságot, ha a Fogadalmi templom megépülése mögött csak a szegedi árvizet látjuk – Horváth Gábor kutatásának legnagyobb tudományos eredménye e hiányosság orvoslása.
A kötetbemutatón Miklós Péter egyetemi tanár mutatta be a szerzőt, Horváth Gábor történészt és a kötet méltatóját, Tóth Tamás egyháztörténészt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát.
Horváth Gábor tíz éven át dolgozott A magyar katolicizmus reménységei című, 2021-ben megjelent művén, tanulmányozva Glattfelder Gyula csanádi püspök komplex tudását, mély lelkiségét feltáró ünnepi beszédeit, prédikációit, levelezését, arra tette a hangsúlyt, hogy megszólaltassa a forrásokat, és rekonstruálta Glattfeld eszmerendszerét. Eközben nagy csodálója lett a püspöknek. „Az az ember volt, aki nagyon megszenvedte a 20. századot” – fogalmazott. Ez az elmélyülés lehetővé tette, hogy érzékelje a hiányosságokat. Ezzel párhuzamosan távcsővel a dóm szobrait és festményeit is tanulmányozza, hogy minden apró részletet feltárjon, a templom ikonográfiai programját ez alapján teljességre törekvően be tudta mutatni.
A szerző kiindulási pontja az volt, hogy alaposan megismerje a dóm két tervezőjének munkásságát. Rámutatott, hogy Schulek Frigyes 1913-ban készített terveit Foerk Ernő 1923-as folytatásban lényeges pontokon átdolgozta. Az építkezés eredményét tekintve a kettő szinte nincs fedésben. Schulek temploma az árvíz utáni újjáépülés fogadalmi temploma, Foerk pedig a Trianonból való újjászületés fogadalmi templomát kívánta megépíteni, az ezeréves állam pusztulása új jelentéstartalommal töltötte meg az építkezést – mutatott rá a történész. A Fogadalmi templom leginkább a magasba emelkedő monumentális tornyai miatt Szeged szimbóluma. Foerk számára ezek megépítése határozott cél volt, tudta, hogy monumentálisat kell alkotnia, akkor is, ha ezen a ponton erősen eltér Schulek eredeti terveitől.
Glattfelder Gyula püspök, a megrendelő, akinek püspöki székhelye, Temesvár, Trianon után a határon túlra került, a „magyar katolicizmus reménységének” nevezte a templomot, hitt ugyanis a történelmi Magyarország egységének helyreállásában. A püspök mindennap imádkozott a nemzet jövőjéért. A templom szimbólumrendszerét áthatja a fájdalommal elegyített reménység; a glattfelderi és foerki koncepcióban a Fogadalmi templom a magyar feltámadás egyik jelképe, építésével Szegedről kezdődött Magyarország újjáépítése. „A fájdalom kihozott az emberből valami többet, és a művészet a formák, színek és hangok nemzetközi nyelvén kiáltotta oda a nagyvilágnak azt a traumát, amit az ország Trianon következtében átélt” – fogalmazott Horváth Gábor. Ugyanakkor ez a „templom a szent egyetértés hajléka, ahol nem hallatszik a lelkeket megosztó gyűlölet szava. Itt van a szentek egysége, mely az eget a földhöz, embert emberhez fűzi. A templom egyúttal az áldásos haladásnak a hajléka. Az emberi gondolkozás és törekvés felségében fog ragyogni e városnak lelke ebben a templomban” – idézte a szerző Glattfelder püspököt.
Glattfelder a katolicizmus reménységének nevezte a templomot, hogy mit értett ezen, azt Horváth Gábor a püspök ünnepi beszédeiből, prédikációiból rekonstruálta. A főpásztor rendszeresen szólt a reményről: mindvégig hitt abban, hogy az ország területi egysége helyreáll, és hitt abban, hogy a nemzet királyt választhat magának. Szent Istvánról szóló prédikációsorozata arról szólt, hogy az apostoli királyság eszméje Istvánhoz vezethető vissza, mit jelent a magyar államiság, és ennek üzenetét foglalta bele a templomba a művészek segítségével.
A Dóm tér kutatásának további kiemelt része a Trianoni kapu, amely a Dóm tér, a Nemzeti Emlékcsarnok egyik bejárata. A Glattfelder püspök rendelésére készült díszkaput, mely becsukott állapotában egy börtönajtó, Rerrich Béla tervezte. Június 4-én bezárták – emlékeztessen bennünket bilincseinkre –, s ezen a napon egy „T” betűt formáz, amely a rózsaablakkal együtt Trianon allegóriája, a rácsok ugyanis százötvenhatszor keresztezik egymást, amely június 4-ére, az év 156. napjára utal.
A kötetet értékelve Tóth Tamás így fogalmazott: „Történészként felteszem, a történelem igazolni fogja Gábor teóriáit. Szinte mozaikról mozaikra feltérképezte a dómot és a Dóm teret. Kutatta, mit üzen elrendezése, szimbolikája, méretei, elhelyezkedése és az a környezet, melybe illeszkedik. Világunk, mely nem akar tudni a szimbólumokról, racionálisan gondolkodik, és mindent meg akar magyarázni, nem vesz arról tudomást, hogy a dolgok megértésének van egy misztikus síkja is, egy-egy kép jelentése túlmutat önmagán, az ábrázoláson keresztül az alkotó üzen nekünk. Ezt az üzenetet bontja ki meggyőzően, aprólékosan a szerző, s egy rendszerbe ágyazza a hatalmas, minden részletre kiterjedő kutatást.”
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
