Miénk a Világ! (1. rész)

Miénk a Világ! (1. rész)

Halász Judit lemezein generációk nőttek fel, dalai slágerekké váltak. A Hungaroton saját hangfelvételeiből októberben a művésznő kerek születésnapjára egy életműalbumot adott ki Miénk a Világ! címmel. Ez alkalomból Halász Juditot zenei munkásságáról kérdeztem. Az első részben a tanulóéveit foglalta össze.

A családi körben a zene átszőtte mindennapjainkat. Otthon édesanyám állandóan énekelt magának és nekünk: klasszikus számokat, operettet, slágereket és mindent, ami éppen az eszébe jutott. Rengeteget ismertem ezekből már gyerekkoromban, a dalokat pedig jól megtanultam.

A zenei életet a kiváló pedagógus-zenetanár Sztojanovits Adrienne irányította. Széleskörűen művelt, nagyszerű asszony volt, nagyon sokat mesélt nekünk. Édesapja, Sztojanovits Jenő jó nevű zeneszerző volt, eredetileg őt kérték fel a János vitéz daljáték megkomponálására, de végül a feladatot Kacsóh Pongrácra bízták. Tanárom ezért nagyon haragudott a világra és a befutott szerzőre.

Tanárnőnk a Kodály-módszer szakértője volt, s az ő nevéhez fűződik az iskolai énekkar alapítása. Sokat tett Kodály Zoltán műveinek népszerűsítéséért, ezért a zeneszerző a Pünkösdölő című kórusművét neki ajánlotta. Olyan sokszor adtuk elő, hogyha valakit álmából ébresztettek, akkor is el tudta énekelni ezt a művet. Az énekkari foglalkozásokat a tanítási időn kívül tartotta, így amikor lovagolni kezdtem, dilemma elé kerültem: edzés vagy énekkar.

Hírdetés

Először Adi néni furcsállta a dolgot, de végül békésen elváltak útjaink. Tele tarisznyával távoztam, hiszen az összes Kodály-kórusművet jól ismertem. Sok évvel később, az öltözőmben bekapcsoltam a rádiót, és egy egészen gyönyörű darabra lettem figyelmes. Leesett a tantusz, a Pünkösdölőt adták elő. Véleményem szerint Kodály – a nevéhez fűződő zenepedagógiai módszeren kívül – kórusműveivel vált világhírűvé.

A Színiakadémiára nem kellett készülnöm énekszámmal, de amikor megkérdezték, tudok-e énekelni, talán a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt adtam elő. A mi évfolyamunkkal akkor egyébként nem volt párhuzamosan zenés színész osztály az intézményben. Később igen nagy hasznát vettem, hogy hetente három énekóránk, három hangképzésünk volt, s mikor a főiskolán végeztem, még évekig visszajártam a főiskolai beszédtanáromhoz, Fischer Sándorhoz is.

(Csermák Zoltán)

(Folytatjuk!)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »