Nyár van, uborkaszezon, normális esetben a politikusok ilyenkor nyaralnak, és eszük ágában sincs semmi olyasmivel foglalkozni, amiért fizetik őket. Még a háború is szünetelni látszik, ha ugyan szabad és lehet ilyet mondani, ha nem napi 300 ember hal meg, csak száz, vagy ötven… Ami nem szünetel, az a drágaság, a bizonytalanság az értékvesztés és a kilátástalanság, amibe Európa süllyed, méghozzá egyre sebesebben. Persze háborúk mindig voltak, a kínai külügyminisztérium 84 országot sorolt fel, amelyeket az USA és a NATO 1945 óta „megszállt és elpusztított”, és ha felidézzük, hogy a világon összesen 200 ország van, akkor ez azért elég nem olyan rossz szám, még úgy sem, ha kínai barátaink mindent beleszámoltak, amit csak lehetett.
A mostani háború más
A mostani háború abban és attól más, mit a másik 83, hogy velünk történik, minket érint, a mi életünket teszi nehézzé, és nem névtelen és ismeretlen másokét, akiket sosem kellett megnéznünk közelről, de ami a legfontosabb: sosem éreztünk velük kapcsolatban olyan mély és őszinte szolidaritást, mint amit önmagunkkal szemben érzünk. Még szerencse, hogy ezt a meleg együttérzést csak mi táplálgatjuk a lelkünkben, bölcs vezetőink nem, ők megőrizték tisztánlátásukat és józanságukat, még ha időnként tévedhetnek, vagy tévednének is, ami kizárt.
Mint például akkor, amikor sokunkkal együtt azt hitték, az oroszok hipp-hopp odavernek az ukránoknak, és azzal, mire megszüljük és kihirdetjük az első két szankciós csomagot, már vége is lesz. És akkor lehet majd keménykedni, hogy de még nem szüntetjük meg a szankciókat, mert ezt is akarjuk, meg azt is vissza kell csinálni… Nem így lett! Úgy tűnik, legyenek bármilyen bölcsek is, csak a lehetőségek egy részét vették figyelembe.
Mint a jóindulatú és jóhiszemű naivok segítő szándékát, akik teljes őszinteséggel állnak ki mindenért, amit igaznak hisznek, mert ha valami nem fehér, akkor nyilván fekete. Azt hiszik minden úgy működik, mint egy webshop, ahol mindössze annyiból áll a döntés, hogy melyik nadrágra bökünk rá a képernyőn. Azt hiszik számít a véleményük és megbízóikat érdekli az igazság. Mint az a szerencsétlen Amnesty-s, aki kiderítette, hogy az ukrán katonák bizony iskolákban rendezkednek be, telehordják fegyverrel és annyi fáradságot sem vesznek, hogy a környező házakból kitereljék a lakosságot, így szándékosan ágyútölteléket csinálva a civilekből.
Az Ukrajnába küldött feygverek alig 30 %-a ér csak célba
Aztán, amikor ezt nyilvánosságra is hozták, Zelenszkijt azonnal felháborította az „unfair jelentés”, az „orosz dezinformációs kampány” és „az ukrán haderő lejáratása”. De nemcsak őt, az amerikaiakat és a briteket is, mert oké az AI, ha azt írják, amit kell, de hogy az igazat, azt meg ki engedte volna meg? Szegény Okszana Pokalcsuk ment is rögtön a levesbe, az Amnesty International meg bocsánatot kért mondván, „sajnáljuk az okozott fájdalmat”. Csak azt nem írták, hogy melyiket, amit ők a propagandistáknak, vagy amit a katonák a civileknek okoztak, de hát ez megint vékony jég, minek lépnénk hát rá?!
A Bloomberg és a CBS jelentése meg arról szól, hogy az Ukrajnába küldött fegyverek 30%-a ér célba. Na, ez is színtiszta litván dezinformáció! Mert hogy szétlövik az oroszok, az lehetetlen. Ennél csak egyetlen magyarázat van, ami még a lehetetlennél is sokkal valószínűtlenebb: az, hogy ellopják. Hogy a feketepiacon miért szaporodtak meg a Javelinek, annak senki sem ismeri a valódi okát (talán a kínaiak kezdtek műanyag másolatokat árulni a neten), de hogy bármi ilyen történne, és pont Ukrajnában, az kizárt! Aki pedig ilyet mond, az troll, ork, sőt, pokolra való orosz kém.
EU tagjelölti státusz, termőföldvásárlás…
Hogy miért állítják nyugati források azt is, hogy Zelenszkij vagyona legalább 1.200 millió dollár, az rejtély, mert beláthatja bárki, hogy napi 1,25 millió dollárt elsíbolni képtelenség, márpedig ennyi jönne ki, ha a fenti összeget elosztanánk elnöki napjainak számával. Az ilyen hírek csak arra jók, hogy felborzolják az uniós polgárok kedélyét, és aki úgy tesz, mintha elhinné, bizonyára azt is megvették kilóra az oroszok. Jól tudjuk ezt mindannyian, akik üdvözöltük Ukrajna tagjelölti státuszát és elítéljük Orbán gyalázatos lopásait. Mert ha ez korrupció volna, egészen biztosan nem lehetett volna Ukrajna tagjelölt, hisz Orbánnak épp emiatt áll kifele (tehát nem befele) a szekere rúdja az Unióból.
Zelenszkij egyébként, elnökségének második évfordulójára feloldotta hazájában a termőföldvásárlási moratóriumot is, 2021 júliusa óta vehet ott boldog-boldogtalan, amennyit csak tud, ha pénze van, mert korábban csak bérelni lehetett. Vettek is, az amerikaiak állítólag mintegy 17 millió hektárt, ami barátok közt is úgy három és fél Szlovákia. Az új tulajdonosok közt – immár nem bérlők! – ott találjuk a hírhedt Monsanto vállalatot is, amely a génkezelt vetőmagok használatának és elterjesztésének élharcosa (Azon morfondírozni, hogy 1200 millió osztva 17 millióval, csak 70 dollárocska hektáronként, ami csak 3%-a a magyar földáraknak, nos, ez árulás volna, tehát nem is csinálunk ilyet).
Az amerikai földtulajdon létének fényében különösen érdekes, hogy az oroszok beleegyeztek az ukrán gabonaszállítások újjászervezésébe. Lehet, hogy ezek a megrakott uszályok már nem is ukrán gabonát szállítanak? Hogy mit kaptak ezért az oroszok, azt nem tudjuk, és gyanítom, nem is fogjuk megtudni egyhamar.
A gonosz Trump-ork után házkutatni
Az ilyen információk abba a kategóriába tartoznak, amibe Ursula von der Leyen sms üzenetei is. Azok, amelyeket a vakcinagyártókkal váltott a Covid-szerződések tárgyalása idején. Hogy miről szólhattak, azt mi, egyszerű polgárok sohasem fogjuk megtudni, mert – sajnos! – elvesztek. Ilyesmi bárkivel előfordulhat, aki az emberi fajhoz tartozik. Nem bármelyikhez, hanem ahhoz az egyhez, ami van: mint Von der Leyen első polgár is. És ő sajnos nem emlékszik a tartalmukra. Még kevésbé a küldőik személyére. Azt hiszem, ez velünk, bármelyikünkkel előfordulhatna! A gonosz Trump-ork összetépett papírjai után házkutatni, meg összeragasztgatni őket – egészen friss a hír – azt lehet. Az FBI feladat.
Leyen amerikai és német eszközökön elektronikusan küldött üzenetei viszont sajnos eltűntek, mint a jólét Európából. Nincs ezen mit csodálkozni, ha nem csodálkoztunk azon sem, hogy Merkel kancellár csak vállat vont, amikor kiderült, hogy Obama, Barack (és nem Oszama Bin), lehallgatta minden beszélgetését. Sajnos Leyennel ezt már nem teszi Biden, talán mert annyira szenilis, hogy elaludna közben. Ha ő hallgatná. Így aztán még másolatot sem kérhetünk! Pedig akkor legalább megvolna! Azért meg kellene próbálni, nem?
Ursula von der Leyen drága szakértői
Az sem furcsa, hogy több EU-biztos is összekenődött itt-ott, egy icipicit, korrupciós vádakkal, amik persze rendre alaptalannak bizonyultak. Mint Laura Codruța Kövesi, Věra Jourová, Stella Kyriakides, Didier Reynders, és maga Leyen is, aki, úgy hírlik, minisztersége idején egymaga annyi pénzt költött szakértői kifizetésekre, mint az összes többi német minisztérium együttvéve. De kétségünk ne legyen: bizonyos, hogy oka volt rá, és az is, hogy nem volt alkalmasabb jelölt náluk a 450 millió EU-polgár között! Sem emberileg, sem szakmailag. Egyébként nem esetett volna rájuk a választás! Hisz Orbán jelöltje, Trócsányi László elutasítására annyi is elég volt az EU szakbizottságának, hogy minisztersége idején képes volt olyasféle gondolatokra, mint Orbán maga!
Ne hallgassunk azonban semmi szirénhangokra! Egy igazi demokrata, jogállamiság-tisztelő, tövénykövető polgárt az ilyesmik a legcsekélyebb mértékben sem zavarják meg a tisztánlátásban! Minket biztosan nem! Efféle alaptalan bizalmatlanságok legfeljebb az EU elmaradott, illiberális peremvidékein kelthetnek értetlenkedést – de hát tudjuk: ott már csak az orkok laknak.
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
