Mi van?

(…) “A túloldal politikusai, és a kormányzati erők cselekedeteinek eszmei-elvi értelmet kutató politológusok nemigen értik, hogy miért nincs megfelelő társadalmi reakció a hatalom egyre gyakoribb és egyre nyilvánvalóbb visszaéléseire. Pedig a képlet egyszerű, habár kétségbeejtő: a hatalommal való visszaélés erény lett, a tekintélyt parancsoló erő megnyilvánulása. Az ellenséget megsemmisítő képesség bizonyítéka tehát maga a győzelem, amelyből, mint említettem, a hangadókat követő közvélemény is ki akarja venni a maga részét. Nehezedő sorsa elől a győzelem dicsfényébe kívánkozik. Ezért aztán napjaink hazai közéletében egyre jobban megfigyelhető az a szimpátia, amely az agresszivitást csak kevéssé elrejtő gondolkodásmód iránti tapasztalható, sőt, a növekvő rokonszenv félreérthetetlenül jelzi, hogy már a látszatra sem ügyelve elkezdődött a végelgyengülésben szenvedő demokráciánk valami másra történő átváltásának folyamata. Hogy ezt nevezzük illiberális demokráciának, vagy majd valami más lesz? Nem tudni. (…)

Ezért nem is kell csodálkoznunk azon, hogy egyre kevesebbet látunk társadalmunk tényleges működési szisztémájából. Honfitársaink közül pedig jó néhányan odáig jutottak, hogy már nem is nagyon hiányolják a tisztánlátást. Úgy vannak vele, ahogy H. G. Wells „A vakok országa” című művében olvassuk: a szem az agyat ingerlő szerv, amit a nyugalom érdekében el kell távolítani.” (…)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »