Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – VI. rész.

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – VI. rész.

A sorozat eddigi részei itt ittitt , itt és itt olvashatók.

Losonc városának fokozatosan kialakuló új vezetése egészen természetes módon igyekezett megszilárdítani a hatalmát, s igyekezett elejét venni minden olyan cselekedetnek, ami ezt veszélyeztette volna. A város lakossága ezekben a napokban kezdte igazán tudatosítani, hogy valami megváltozott, valami nagyon megváltozott. Magyar feliratok, magyar lapok, magyar beszéd, magyar nyelvű oktatás …. hogy mindez probléma és gond lehet!

A Magyar Nemzeti Tanács 1919. január 21-i ülésén résztvevő tagok akkor elfogadták Mócz János azon indítványát, hogy a városi bizottság a magyar lapok behozatala mellett foglaljon állást. Bazovsky zsupán ugyan megengedte a Népszava behozatalát, de a katonai parancsnokság megtiltotta azt. Zadrobilek Gyula arról tájékoztatott, hogy a katonai parancsnok bemutatta neki azt a felsőbb rendelkezést, amely minden magyar lap behozatalát betiltotta.

1919. január 28-án megszakadt az összekötetés Budapesttel. A hónap végén Ejem Vysoké Mýto-i 30. gyalogezrede elhagyta Losoncot, és helyét a 35. legionárius ezred foglalta el. Megszűnt minden határforgalom, utazni csak útlevéllel lehetett, emellett megtiltották a külföldi nyomtatványok terjesztését is.

A “Közélelmezési Tanácsra” átnevezett Magyar Nemzeti Tanács utolsó jegyzőkönyvezett ülésére február 7-én került sor. A zsupántól (Bazovský Lajos) kapott levél értelmében arról tájékoztatta a tagokat, hogy tekintettel arra, hogy a cseh–szlovák kormány az összes – beleértve a szlovákot is – nemzeti tanácsot feloszlatta, nem áll módjában a tanács további működésének az engedélyezése. De figyelembe véve a hozzá intézett élelmezést érintő indokokat nem tesz kifogást az ellen, hogy a tanács még egy utolsó ülést tartson, s azon egy hattagú testületet válasszon „Losonc város közönségének bizalmi testülete” név alatt, mely úgy a város többségét képező magyar, mint az itt lévő szlovák és vegyes nyelvűek érdekeit képviselve mintegy kapcsot képezne a város közönsége, a városi hatóság, a zsupáni hivatal és a kinevezett városi tanács között.

A tanács végrehajtó bizottsága azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Kimondta, hogy a tanács által addig ellátott feladatokat, s az azzal járó felelősséget egy hattagú bizottság nem vállalhatja magára. Ezért arra kérte a zsupánt, hogy a jelzett név alatt az egész tanácsot hagyja meg és működését ne akadályozza. A zsupán végül is nem emelt kifogást ez ellen, s így  a bizalmi tanács működése eddigi jogkörével bizonytalan időre meghosszabbodott.

Losonc új, kinevezett Városi Képviselő Testülete 1919. január 20-án tartotta meg az első ülését. A Losonc és Vidéke az alábbi módon jellemezte az eseményt: „ … nem kívánunk kritikát gyakorolni az új “városi tanács” felett, nem kételkedünk benne, hogy az csak olyan rövid életű, átmeneti jellegű lesz, mely hamarosan át fogja adni helyét egy tömeges formában, általános szavazatjog alapján választott képviselő testületnek …”.

Bazovszky Lajos, cseh–szlovák kormánybiztos a csehszlovák törvény értelmében első hirdetményével feloszlatta az addigi Városi Képviselő-Testületet. Helyébe a város érdekeinek figyelembevételével alakított testületet ültette ugyanolyan hatáskörökkel. A képviselőkhöz intézett beszédében sokadszor ismételte meg, hogy az új politikai alakulás végleges, s a városi tanács politikai kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozhat.

A kinevezés módja ellen tiltakozó Baskay Ferenc, az addigi helyettes polgármesternek válaszolva megnyugtatta a tagokat, hogy a testület kinevezését ne tekintsék sérelemnek, a helyzet átmeneti, s az önkormányzati jog respektáltatni fog.

A hivatalos nyelvet illetőn azt hangsúlyozta, hogy az állam megkívánja azt, hogy a közigazgatás szlovák nyelven történjen, de egy olyan helyen, mint amilyen Losonc is – ahol ez nehezen volna keresztülvihető – „pressió” még nem fog gyakoroltatni. A szlovák nyelv elsajátításának határidejét az év végében határozta meg. A tisztviselő karnak az esküt nem az államhűségre, hanem a hivatali kötelesség teljesítésére kellett letennie.

Mint már arra az előző részekben utaltam, a város elfoglalását követően a kereskedők és iparosok letakarták vagy átmázolták a magyar feliratú tábláikat. A Losonci Újság egyik korábbi számában közzétett írás arról számolt be, hogy a cseh–szlovák minisztérium köriratban közölte a szlovák jogászokkal 1918. december 20-án tartott közgyűlésén elfogadott memorandumát, mely az igazságszolgáltatás kérdésében tett ajánlatot a cseh–szlovák kormánynak. Eszerint mindaddig, amíg nem lesznek  egységes cseh–szlovák törvények, érvényben kell hagyni a magyar törvényeket.

A tisztán szlovák területen a magánszemélyek beadványaikat csak szlovák nyelven, a hivatalos közegek az átmeneti idő alatt beadványaikat magyarul, mint kisegítő nyelven is írhatják. A szóbeli tárgyalás nyelve a szlovák. A tanúvallomások, szakértők véleménye szlovákul, egyéb más magyarul is jegyzőkönyvezhetőek. Az ítélet rendelkező része szlovák legyen, indoklása az átmenet alatt magyar nyelven is lehet, de csak szlovákul kézbesítendő. Ügyészektől, ha szlovákul nem tudnak, a megbízatás megvonandó. Csakis szlovákul tudó közjegyzők vehetőek át.

Hírdetés

Az ígéretek ellenére hetekig zárva maradt a losonci gimnázium. A Losonc és Vidéke arról számolt be,  hogy miután az iskolát nem nyitották meg az előre jelzett időpontban, 2019. január 27-én Bazovsky Lajos arról értesítette az igazgatóságot, hogy csak február 17-e után lehet a tanítást megkezdeni. Azzal a feltétellel, hogy annak minden osztályában hetenként 4 órában szlovák (tót) nyelvet tanítanak kötelező tantárgyként, ezenkívül valamelyik tantárgy előadási nyelve is a szlovák lesz.

A város új, ugyancsak kinevezett polgármesterével, Goldperger Viktorral február 4-én ismerkedett meg a képviselő-testület. Ebbéli döntését Bazovsky Lajos magyarul közölte a testület tagjaival. A kinevezés módszere ellen Szabó Lajos szólalt fel, hangsúlyozva, hogy úgy a városi önkormányzati jogot, mint a tisztviselői kart sérelem érte. Bazovsky ígéretet tett arra, hogy adandó alkalmakkor a tisztviselői testületet is meg fogja hallgatni.

A hivatali eskü letétele után az új polgármester egy szlovák nyelvű bevezetés után a nehéz viszonyokról szólt, s reményét fejezte ki, hogy „Isten segítségével tudni fog a polgárság, a város és az új haza javára működni”. Programját két szóban foglalta össze: “Becsületes munka“.

Február elején a Losonc alatti demarkációs vonal mentén heves harcok alakultak ki. Egyes hírek szerint a városban a magyarok fegyveres felkelést készítettek elő. Február 5-én tudták meg a losonciak, hogy az Antent hatalmak megállapították az ideiglenes határvonalat. Ez kihatással volt a helyi, losonci eseményekre is.

A katonai parancsnokság a megszállás következményeként várható ellenállás elfojtására 70 lakost írt össze. Gondoskodva arról, hogy a listán ott legyenek a város legaktívabb és legfigyeltebb személyiségei. A Városi Képviselő-Testület jegyzőkönyvei még csak nem is utalnak erre, a helyi sajtó bő terjedelemben foglalkozott az első túszok elvitelével.

A Losonci Újság így írt erről a „Kósza hírek”  c. írásában: „A városban felelőtlen forrásokból az a hír terjedt el, hogy Losoncon az imperium és a közigazgatás leagalább a békekötésig magyar marad. Néhány „éretlen gyerkőc” a Szüsz kávéház előtt tüntetést kezdett, ami katonai beavatkozást provokált. Az utcákat bejáró alakulatok mindenkit eltávolítottak. Néhány lövés is eldördült.” A lap figyelmeztette a lakosokat, hogy tartsák magukat távol az ilyen esetektől, mert az óriási károkat okozhat és ártatlan emberek életét követelheti.

A katonai parancsnokság a közbiztonság biztosítása érdekében az összeírt listáról 14-et, dr. Gyikos Mihályt, Chrenko Józsefet, Sacher Imrét, dr. Lázár Jenőt, Halmos Hugót, dr. Bélát, dr. Schneller Pált, Kalina Józsefet, Filo Lajost, Scherer Lajost, Hammermüller Mártont, dr. Herz Sándort, Szabó Józsefet és Soós Jánost túszokként a tüzérkaszárnyába internált, s úgy határozott, hogy egyetlen fegyverlövés esetén egy részüket vagy mindannyiukat agyonlöveti.

Halmi Leon, a Losonc és Vidéke főszerkesztője és dr. Keszler Lipót, az akkor még működő Közélelmezési Tanács tagja a végrehajtó bizottság képviseletében próbálkozott lépéseket tenni szabadon bocsájtásukért. A polgármester beszámolója szerint a megszálló katonai csapatok felső utasítást hajtanak végre. Ezt az intézkedést az tette szükségessé, hogy a katonaság egy részének elvonása után hírek kezdtek keringeni arról, hogy a várost rövidesen a magyar katonaság fogja visszavenni. “Valóságos titkos szövetségek keletkeztek, melyek a füleki katonasággal, sőt az ottani, a salgótarjáni és budapesti bolsevikekkel álltak kapcsolatban.“ (Ennek néhány részletéről a következő részben olvashatnak).

Dr. Keszler Lipót és Halmi Leon biztosították őt arról, hogy a város közönsége mindenféle akciótól távol áll, s kérték arra, hogy járjon közbe a katonaságnál. A parancsnokság elismerte, hogy a letartóztatottak ártatlanok, de a rend biztosítása érdekében ehhez az eszközhöz kellett folyamodniuk.

A polgármester intervencióját a katonaságnál ahhoz kötötte, hogy írják össze az ún. bolsevikeket, hogy módjában legyen eltávolítani őket a városból. A kérdéssel ezután a város szociáldemokrata pártjának vezetősége foglalkozott, aki felhívta a munkanélküli munkatársakat arra, hogy a letartóztatottak szabadon bocsátása érdekében hozzanak áldozatot és hagyják el a várost. Eredményeként február 5-én tíz óra tájban mintegy ötven szekéren – sokan családostul – több mint 80 munkás hagyta el Fülek felé a várost azzal, hogy a további sorsukról a magyar katonaság és hatóság fog gondoskodni. A túszokat ezt követően szabadon bocsájtották.

A Losonc és Vidéke is részletesen számol be az eseményekről. Az „Elő a jobbik ésszel” c. írásában többek között ezt írta: „Amióta a cseh-szlovák csapatok megszállták városunkat három ízben fordultak elő olyan események, melyek a lakosság szigorú megrendszabályozását, a személyes szabadságok korlátozását vonták maguk után. “Könnyelmű” emberek miatt ártatlanoknak kell szenvedni … Olyanok miatt, akik megfeledkeznek arról, hogy megszállt területről van szó, hogy statárium van. S ennek ellenére félremagyarázott és félreértett hírekkel árasztják el a várost.

Az írás szerzője arra kérte az olvasókat és a lakosokat, hogy ne engedjék, hogy hasonló események megismétlődjenek „ …ha a hatóságok nem tudják megakadályozni az álhírek terjesztését, akkor akadályozzuk meg mi … A cseh-szlovák állam csapatai nem kérdezték tőlünk, hogy kívánjuk-e a város megszállását. Anélkül is bejöttek. És éppen úgy nem tőlünk függ, hogy végleg itt maradnak-e vagy sem. … amíg a döntés meg nem születik jól össze kell szorítani az ajkunkat és hallgatnunk kell, ésszerűségből, okosságból, a saját érdekünkben”.

A katonai parancsnokság mindezen felül egy hirdetményt is közzétett, amelyben korlátozta a kávéházak és vendéglők, valamint az üzletek nyitvatartási idejét, kötelezővé tette a fegyverek beszolgáltatását, emellett megtiltotta a gyülekezést az utcán és a magánlakáson egyaránt. A feltételeket nem teljesítőnek statáriális bíróságot és agyonlövést ígértek.

Az érvényben lévő  „útlevél kényszer” mellett rendeletet  hoztak a sajtótermékek terjesztéséről is. Az összes, megszállott területen megjelenő lapot megjelenésük után 3 példányban a cseh-szlovák miniszterhez, 1 példányban pedig a zsupánhoz keresztkötés alatt kellett beküldeni; A Prágában megjelenő „Union”-t leszámítva az összes külföldi magyar és német laptól megvonták a postaforgalom jogát.

Puntigán József

További ajánlott írások:


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »