Mi jön azután, ha végre elsüllyed a Titanic?

Mi jön azután, ha végre elsüllyed a Titanic?

Hétfőn megkezdődött a mosdatás. Névleg új kormány alakult, a tüntetések lendülete alábbhagyott, az ellenzék átmenetileg kifogyott a munícióból, Bugár Béla elkönyvelte a bírálatokat, és előadta a mesét, hogy nem verte át a népet, csak a szövegértésünkkel van gond.

A vegyespárthoz közel álló sajtó már azon elmélkedik, hogy mikor lesz magyar-magyar összeborulás, hiszen a Most-Hídban meggyengült a szlovák szárny, így újra egybe lehet olvasztani a két pártot. Hunčík Péter, a vegyespárt egyik értelmi szerzője pedig hosszú hallgatás után arról írt véleményt, hogy Bugár húzása eltörpül a többi párt és a társadalom hibáival szemben.

Van különbség a két oldal között

Szóval, egy hónappal a Kuciak-Kušnírová-gyilkosság után ott tartunk, ahol 1989 előtt, vagy 1995-ben, illetve 2004-ben. Ez van, ezt kell szeretni, „úgysem változik semmi”, mert a másik oldal is „ugyanolyan tolvaj”, mint a jelenlegi.

Ha az ember kutyaszorítóba kerül, egy adott ponton túl már teljesen mindegy mit tesz, csak tegyen valamit. Nem számít, ha később esetleg rossz döntésnek bizonyul. A lényeg, hogy mozduljunk el a holtpontról.

A holtpont jelenleg az, hogy a Smer – SNS – Most-Híd koalíció korrupt kormánya tovább bizniszelhet az adófizetők pénzéből, a felelősségrevonás veszélye nélkül. Mert milyen felelősségvállalás az, ha a kormányfői székről lemondva beülünk a parlamenti padsorokba? Milyen felelősségvállalás az, ha a választók tudatos megvezetése után azt hangoztatjuk, hogy az ő érdekükben „mondtuk azt, amit mondani akartunk”?

Nem lehet „közös” képviselet

 

Lehetetlen közös képviseletben gondolkodni, amikor a Most-Híd átalakulóban van. Ami nem megújulás, hanem agónia. A vegyespárt választói azért szavaztak Bugár Béláékra 2016-ban, mert fontosnak tartották a korrupció elleni harcot, a politika megújítását. A Most-Híd mindkettőben kudarcot vallott. Kétszer is. Így már nem képvisel senkit – csak önmagát.

Így pedig már csak egyetlen párt van, amely a felvidéki magyar érdekeket képviseli. Ez az MKP, amely jelentős kihívások előtt áll.

Az MKP kihívásai

Az első és legfontosabb, a szlovák pártokhoz való viszony tisztázása. Menyhárt József pártelnök e tekinteben már megtette az első lépést, amikor ellenzéki kerekasztal létrehozására szólított fel.

Jóval fontosabb kérdés lesz azonban, mennyire hangolható össze az MKP programja a szlovák pártokkal, amelyek közel sem elég egységesek. Hogy csak néhány példát említsünk: mi a helyzet a KDH-val, amely bírálóan nyilatkozik a magyar pártról, miközben az egyetlen valódi szövetséges a konzervatív politikai palettán? Mi legyen a Progresszív Szlovákiával, amellyel az SaS és az OĽaNO hajlandó együttműködni, de amely bevándorláspárti és Brüsszel meghosszabbított kezének tűnhet?

Hogyan kezelhető az SaS LGBTI jogokra és droglegalizációra irányú programja? Mennyire lesznek hajlandóak a potenciális partnerek megnyitni az olyan, eddig tabuként kezelt vitás ügyeket, mint a kettős állampolgárság, vagy a nemzetiségi status qou pozitív irányú elmozdítása?

Továbbá, hol vannak azok a közös ügyek, átfedések, amelyek összekötnek (regionális különbségek felszámolása, agrárszektor fejlesztése, uniós források igazságosabb elosztása és a korrupció elleni harc)?

Spoluprácánál több kell

Ezeket a kérdéseket meg kell válaszolni. A „mindenáron kormányon maradni” politikát követő Bugár-féle spolupráca megbukott, a szlovák pártoknak pedig ideje meghallaniuk a magyar közösség hangját. A tét óriási: az MKP kulcsszerepet kaphat a következő kormányalakításnál.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: tvnoviny.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »