Messze a csillogástól: az első Oscar-gála

„Arra jutottam, hogy a filmrendezőket akkor tudom leginkább irányítani, ha medálokat akasztgatok a nyakukba. (…) Ha mindenféle kupákkal és díjakkal halmozom el őket, akkor a nyakukat fogják törni azért, hogy a kedvemre tegyenek.” Az Oscar-díj megalkotója, Louis B. Mayer, producer és a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió egyik alapítója, így foglalta össze ironikusan, hogy miért volt szükség az Oscar-díjátadó létrehozására. A jeles esemény 1929. május 16-án debütált a Los Angeles-i Hollywood Roosevelt Hotelben.

Az első Oscar gálát, amelyet a kaliforniai székhelyű Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (Academy of Motion Picture Arts and Sciences [AMPAS]) szervezett, még elkerülte a rivaldafény. Az volt az első és egyben az utolsó olyan gála, amely sem tévé (érthető hisz, akkor még nem is volt), sem rádió közvetítést nem kapott – a következő évben a rádió már ott volt a jeles eseményen.

A díjátadóra meghívott 270 vendég mindössze 5 dollár fizetett a belépőért (ez ma kb. 70 dollárnak megfelelő összeg) és nem nagyon izgult azon, hogy vajon kié lesz az elismerés, ugyanis a győzteseket nagyjából három hónappal korábban már kihirdették. Mi több, a 12 kitüntetett be kellett, hogy érje egy nagyjából 15 perces ünnepléssel. Ennyi idő kellet ugyanis az AMPAS igazgatójának Douglas Fairbanks-nek ahhoz, hogy átadja a 24 karátos, arany bevonatú, britanniumból készült szobrokat, amelyeket abban az időben még nem is Oscarnak hívtak. (A világhíres szobrokat 1934-től kezdték Oscarnak hívni és a becenév csak 1939-ben vált hivatalossá.)

A visszafogott díjátadó egyben a némafilm szimbolikus búcsúpartijává vált, hiszen csak némafilmeket, illetve az elkészítésükben közreműködő filmes szakembereket és színészeket díjaztak. Bár a Jazz énekes című úttörő hangos filmet már az 1927-es év végétől játszották a mozikban, és figyelemre méltó sikere volt a közönség körében, a Filmakadémia nem engedte megmérettetni a versenyen, mert tagjai úgy vélték, hogy a néma és a hangos filmeket nem lehet egy kalap alá venni, így rendkívül etikátlan lenne egymás ellen versenyeztetni őket.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »