Mesébe illő lehetne a "magyar Loire-völgye", mégis pusztul a pompás kastélycsoport

Mesébe illő lehetne a "magyar Loire-völgye", mégis pusztul a pompás kastélycsoport

A TSZ világ a múlté, a mentalitás kevésbé. A pusztuló, rohadó kastélyok sorsa csak keveseket érdekel, gazdájuk mintha nem is lenne, vagy ha igen, akkor a két idézőjel közé szorított “magyar állam”, akik viszont küzdenek értük, azok leginkább bürokratikus akadályokba és akadékoskodó bürokratákba ütköznek.

Hogy miért éppen ide, Tolna megye paksi járásába érkeztünk? A válasz egyszerű. Itt ugyanis szinte belebotlik az ember az elhagyott, tönkremenő, jelentős építészeti értéket képviselő kastélyokba.

Miután elhagyjuk az aszfaltozott utat, poros bekötőúton zötykölődünk tovább, melynek végén a környék legnagyobb műemlék épülete, a Jeszenszky-kastély vár minket.

Az eredetileg egy XIX. századi klasszicista épület átalakításával és kibővítésével létrejött műemlék ránézésre is siralmas állapotban van. A valamikor talán a ’60-as években kincstári sárgára mázolt falakról az itt-ott látható javítások ellenére méretes darabokban omlik a vakolat, az pedig, hogy hosszú évekig ideiglenes munkásszállóként alkalmazták, nem csak kívül, de belül is nyomot hagyott a szebb napokat látott kastélyon.

Egyelőre azonban nem merészkedünk be, mert az épület mellett már vár minket Németh Györgyi, az Elherdált Műemlékeinkért Egyesület (EME) elnöke és az Elherdált Örökségünk blog működtetője, aki 2015 óta küzd állampolgári lehetőségeinek maximális kihasználásával, fizikai és mentális erejét nem kímélve az állam és a tulajdonosok által szétrohadni hagyott magyar épített örökség megmentéséért.

Szomorúan mutatja, hogy a kastély körül a tulajdonosok nemrég kivágatták az egykori kastélypark legöregebb fáit, mert azok állítólag veszélyesen ráhajoltak az épületre.

Igaz, ennek jeleit mi nem igazán véljük felfedezni, hiszen a feldarabolva a földön heverő növényóriások törzsei láthatóan nem odvasak vagy korhadtak belülről, a még földben álló, megcsonkított tönkök pedig olyan messze meredeznek az épülettől, hogy komoly képzelőerő kell ahhoz, hogy valaki az épületre veszélyesnek lássa azokat.

De ez csak az egyik zavaró érdekesség itt “a magyar Loire-völgyében”, ahogy Györgyi hívja a Magyarországon egyedülálló “kastélysűrűséggel” rendelkező vidéket. Tengelic környékén ugyanis tényleg szinte akaratlanul műemlék épületből műemlék épületbe botlik az ember:

– a Jeszenszky-kastély mellett itt található többek között
– a katalinpusztai Schell-kastély,

Hírdetés

– a középhídvégi Bernrieder-kastély valamint
– a felsőhídvégi Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastély.

Több kastély is akad még a környéken, a fentieket viszont összeköti egy nagyon fontos tényező (azon túl, hogy hajdan mindannyian a messze földön híres Gindly-uradalom részét képezték): papíron mind a négyet a Csányi Attlia – Csányi Sándor OTP-vezér fia – által elnökölt Bonafarm Csoporthoz tartozó Dalmand Zrt. birtokolja.

A kastélyt körül lévő romos istállók irányába sétálva a civil műemlékvédő először arról mesél, milyen nehézségekbe ütközött az eddig meddőnek bizonyuló harcban, egészen attól kezdve, hogy 2017 januárjában levelet írt a kastélyok ügyében Csányi Sándornak:

“Az elején arra hivatkoztak, hogy ők egy mezőgazdasággal foglalkozó cégcsoport, akiknek csak a földek fontosak, ezért vették meg a területeket. A rajtuk álló kastélyok ezek közepén találhatók, pénz híján pedig nem tudnak velük érdemben mit kezdeni.”

Mondjuk ez egy elég gyenge érvnek hat egy sok ezer hektáron ücsörgő cégcsoporttól, akik Györgyi elmondása szerint azt sem tudták megmondani neki, mennyi műemlék épület található pontosan az általuk tulajdonolt telkeken.

Az EME elnöke örömmel segített volna átnézni a több ezer tulajdoni lapot, részt vett volna a helyszíni felmérésekben, rangsort készített volna, hogy melyik műemlék van a legrosszabb állapotban, mit a legsürgősebb megmenteni, de ebbe a munkába már nem lett volna hajlandó belemenni a cég.

“Pedig én nem azt akartam, hogy egy-két éven belül újítsanak fel 200 kastélyt, csak hogy végezzék el a szükséges állagmegóvási munkálatokat, például cseréljék ki a csatornát és csináltassák meg a tetőt, ahol kell.”

Ennek ellenére viszont folyamatosan azzal keresték Györgyit, hogy adja át azoknak a műemlékeknek a listáját, amelyekről tudja, hogy a cégcsoport tulajdonában vannak, mert nekik fogalmuk sincs, egyáltalán hol és hogyan kezdjenek neki a felmérésnek.

Ezt követően az egyesület 2017 októberében egy 52 oldalas tanulmányt készített a kastélyok hasznosíthatóságáról, amire csak 2018 januárjában, a cégcsoport 5 éves pénzügyi tervének elfogadása után, reagált érdemben a Bonafarm. Közölték Györgyivel, hogy ők a következő pénzügyi ciklusban nem tudnak foglalkozni az ingatlanokkal.

A szakértő azt is panaszolta, hogy a procedúra során Csányi Attilával egyszer sem tudott beszélni az ügyben, ugyanis a cégvezetés, konkrétan Szász Károly gazdasági igazgató szerint “nem indokolt”, hogy a vezérigazgató ilyenekkel foglalkozzon. Ehelyett ő és a Dalmand Zrt. vezérigazgatója, Ádám János akarták meghozni a szükséges döntéseket.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »