Mese egy kislány kalandos mindennapjaiból – könyvinterjú Lampl Zsuzsannával

Mese egy kislány kalandos mindennapjaiból – könyvinterjú Lampl Zsuzsannával

Kalandos olvasnivaló felnőtteknek és gyermekeknek is. A mese még a nehéz helyzetekből is kiutat kínál – vallja Lampl Zsuzsanna, szociológus, író, újságíró, egyetemi oktató, aki korábbi mesekönyvének sikerén felbuzdulva újabb kiadvánnyal lepte meg az olvasás kedvelőit. Hogy miképp is lesz szociológusból mesekönyv-író? S hogy ki is az a Móki, kiderül az íróval készített interjúból. Lampl Zsuzsannát a meseolvasás népszerűségéről, a jó mese titkáról és további terveiről is faggattuk.

Mesekönyvének története a mindennapi kalandokat meséli el tanulságos és elgondolkodtató módon úgy, hogy az  mindenki számára érdekes marad.

Honnan jött az ötlet, hogy épp egy mesekönyvet ír?

Tele van a fejem ötletekkel, ez volt az egyik. De a Móki meséi nem friss ötlet, ugyanis ez a könyv már 2002-ben megjelent. Az első kiadás elfogyott. A könyv akkoriban nagyon népszerű volt, prózamondó versenyeken is gyakran szerepeltek vele az alapiskolások. Például egy ipolysági kislány, Karvai Barbara országos első helyezést ért el vele a Tompa Mihály szavalóversenyen.

Azóta további könyveim is megjelentek, s amikor A szlovákiai magyarok szociológiája, illetve az Ajándék című könyveimmel író-olvasó találkozókon vettem részt, sokan kérdezték, nincs-e nálam Móki meséi. Sőt, a megjelent kedves olvasók között voltak olyanok is, akik gyermekként olvasták, de közben már felnőttek, és elmondták, hogy mennyire tetszett nekik. Még idéztek is belőle. Ezek után úgy gondoltam, talán nem rossz ötlet egy második kiadás, amely aztán a Madách Egyesületnek köszönhetően valósult meg.

Miképp válik szociológusból mesekönyv-író? Mi inspirálta Önt ebben?

Egyszerűen készen volt bennem a könyv, és ki akart jönni (mosolyog). Én egész életemben nagyon intenzív kapcsolatban vagyok a bennem élő gyermekkel, s talán ezért is szeretem a mesét. Szeretem tudni, hogy a nehéz helyzetekből is mindig kínál kiutat, és a végén mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez felszabadító érzés, főleg azok után, hogy a mindennapjaimban bonyolult társadalmi és politikai kérdések elemzésével foglalkozom. 

Mit gondol, egy mesekönyv hogyan lesz közkedvelt a mai modern világban?

Ugyanúgy, mint bármely más könyv. Ha tetszik a célcsoportnak, akkor közkedvelt lehet. De ahhoz, hogy tessen, először el kell jutnia a gyermekekhez, s legfőképp a szüleikhez, mert ők azok, akik megveszik. Ahhoz pedig, hogy eljusson hozzájuk, megfelelő marketing szükséges, azaz reklám, és természetesen az, hogy a könyv könnyen hozzáférhető, megvásárolható legyen.

Sok olvasó gondolja, hogy azok a legjobb könyvek, amelyek ott vannak a könyvesbolt bejáratánál külön asztalokon, bestseller és hasonló címkékkel ellátva. Mert hát biztosan azért vannak ott, mert ezek a legjobbak. Ez persze nem kizárt, de tudni kell, hogy elsősorban azért vannak ott, mert valaki – a kiadó vagy a szerző –  megfizette, hogy ott legyenek. S természetesen ezzel már befolyásolja az olvasókat, akik közül sokan nem jutnak el a szerényebben kínált könyvekig, holott azok lehet, hogy sokkal jobbak…

 

Mielőtt kiadásra került a könyv, a rokonságban elolvastatta? Ha igen, kivel?

Amikor írtam, a gyermekeim épp kamaszok voltak. Velük olvastattam el, és nekik nagyon tetszett. Jókat nevettek rajta. Ez megnyugtató volt számomra. De ha nem tetszett volna nekik, akkor sem süllyesztettem volna el, mert a szerzőnek magának kell tudnia, mikor mer a nyilvánosság elé lépni, függetlenül attól, hogy ki mit mond.

Mit kell tudni a Móki meséiről? Ki is az a Móki?

Hírdetés

Csak annyit mondok, hogy gyermekkoromban Éva nővérem Mókinak hívott (mondta nevetve). Egyébként író-olvasó találkozón, ahova nagyon szívesen járok, ezt a gyerekek is meg szokták kérdezni, de azután maguk meg is mondják a helyes választ. Például a szenci alapiskolában, ahova nem tudatosan, hanem teljesen véletlenül épp egy olyan pulóvert vettem fel, amin mókus volt, a gyerekek rögtön kiszúrták, hogy én vagyok Móki (mesélte örömmel, visszaidézve a történteket).

Hiszen olyan színű a hajam, mint a mókus bundája, ráadásul mókus van a pulcsimon. Így válik a ruha is marketingeszközzé. A gyermekek a mindent átszövő reklámoknak köszönhetően úgy látszik, pontosan érzékelik ezt és értelmezni is tudják.

Miért épp ez lett a címe?

Szeretem az egyszerű és kifejező címeket. 2002-ben egy kritikusnak nem tetszett, hogy minden mesének a címében benne van a Móki. Például Móki és a fasírozott. Én viszont tudatosan csináltam ezt. Nemcsak a Mókiban, hanem minden írásomban és a címükben is minden szó tudatosan szerepel. Nem azért, mert épp az jutott eszembe, hanem azért, mert abban a szövegkörnyezetben és azzal kapcsolatban, amit mondani akarok, azt tartom a legkifejezőbbnek.

Milyen illusztrációk díszítik a kiadványt?

Akárcsak az első kiadást, ezt a másodikat is Š. Horváth Klára gyönyörű illusztrációi díszítik, de nem ugyanazok, mint annak idején. Az új illusztráció interaktív, a gyerekek feladatokat oldhatnak meg, természetesen Móki meséivel összefüggésben.

Mi a véleménye, mennyire népszerű manapság a mesekönyv-olvasás?

Az mindig úgy volt, hogy voltak, akik olvastak és voltak, akik nem. Ma is ez a helyzet. Persze a tévé, a számítógép nagy konkurenciája az olvasásnak, mert könnyebb megnézni egy mesét, mint elolvasni. Állítólag. Mondjuk én nem tudom, mitől könnyebb az egyik a másiknál, mert szerintem olvasni ugyanolyan könnyű. Persze ahhoz, hogy a gyermek megszeresse a könyvet, jó, ha a szülő is szereti, és a gyermek látja, hogy a szülő is olvas.  

Még jobb, ha a gyermeknek is olvas. Ez pedig nagyon egyszerű, csak le kell ülni és el kell kezdeni olvasni. A posztmodern ember persze sok mindent komplikál. Például tudom, hogy a szülők sokat agyalnak azon, hogy milyen mesét olvassanak. A Piroska és a farkast? Jaj, azt nem lehet, az horror, mondják. Aztán előveszik valami kibelezett változatát, mondjuk egy Disney-feldolgozást, de arra nem gondolnak, hogy ez a mese már nem az a mese. Elveszítette egy csomó funkcióját.

Mit ajánlana a mai emberiségnek, miért olvassanak mesét?

A gyermeknek, aki olvas vagy akinek olvasnak, bizonyítottan jobb a fantáziája, a képzelőtehetsége, mint annak, aki nézi a mesét, vagyis készen kapja a képeket, nem a saját kis agyában teremti meg őket. Márpedig a fantázia fejlesztése nagyon fontos, hiszen ez az egyik előfeltétele annak, hogy valamit magunk is meg tudjunk alkotni. Az olvasás a szókincs fejlesztésének is egyik fő eszköze.

A mesének több síkja van. A gyermekpszichológus Bruno Bettelheim szerint a mese leegyszerűsítve, úgy, hogy a gyermek is értse, az élet fő kérdéseire válaszol. Normákat, viselkedésmintákat közvetít. Ezért azok a mesék, amelyek relativizálják a jót és a rosszat, rossz mesék, mert összezavarják a gyermeket. S ezért tartom helytelennek a klasszikus mesék kibelezését. A rossz relativizálásával önmagunkat és a gyermekeinket csapjuk be. A való világban ugyanis létezik a rossz.

És a rossz mindig kegyetlen, akkor is, ha kedvesnek tetteti magát. S az a legveszélyesebb, amikor nem tudjuk identitfikálni a rosszat, vagy amikor nem akarjuk elhinni, hogy az. A jó mesében a jó és a rossz pontosan identifikálható, legyen az a Jancsi és a Juliska, valamelyik magyar népmese, ahol  levágják a sárkány fejeit, vagy a Harry Potter. A gyermek számára mindez nem horror, hanem a rossz büntetése. Ez biztonságérzést ad neki. Csak a túlfinomult szülő érzi horrornak, aki sokszor épp maga  néz horrorokat és véres sorozatokat.

Önnek mi volt a kedvenc meséje?  

Sok kedvenc mesém van. Tele vannak mélységes igazságokkal. Például a majomanyáról szóló tanmese, Andersen meséi, például a Rút kiskacsa vagy a Lány, aki a kenyérre hágott. A Kis Mukk története, a Szépség és a szörnyeteg. De nagyon tetszett a Harry Potter is.

Lesz-e még hasonló kiadványa?

Van egy tizenöt éve kész mesém egészen kicsi gyerekeknek, a címe Malacka a szafariparkban. És érik bennem egy Félix meséi is, amit a kicsi unokámnak szánnék. Majd meglátjuk.

Köszönöm a beszélgetést, s remélem, minél több pozitív olvasói visszajelzést kap, s Móki sokak szívébe belopja magát.

Laky Erzsébet

Nyitókép: Lampl Zsuzsanna


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »