Merre tart hazánkban a városi kertmozgalom?

Merre tart hazánkban a városi kertmozgalom?

Magyarországon is egyre népszerűbb a közösségi kertészkedés, a lakótelepek paneljei közt húzódó, kihasználatlan területeken sok helyen alakítanak ki parcellákat. Azonban a városi kertmozgalom átalakulóban van, és egyre nagyobb a hangsúly a közösségi kertészkedés szociális előnyein.

A közösségi kertészkedés az egész világon elterjedt jelenség. A túlélési esélyek növelése érdekében a harmincas évek gazdasági válságát követően, majd a második világháború idején Amerikában és Európában sok helyen minden létező utcarészt megműveltek. Ma egy-egy nagyobb városban sok száz ilyen típusú kert működik, amely lehet egy saroknyi virágágyás, egy zsebkendőnyi földdarabka néhány zöldséggel, vagy éppen szociálisan rászoruló családok létfenntartásának színtere.

A közösségi kertek esélyt adnak a friss és helyben termelt élelmiszer-előállításra, az önellátásra, valamint arra, hogy azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyet az adott termelő nem tud felhasználni vagy elfogyasztani, felajánlhassa másoknak.

Napjainkban egyre nagyobb a hangsúly a kertészkedés szociális előnyein is: egyfajta támogatási formát biztosít, hiszen vetőmagok adományozásával vagy a termés felajánlásával alacsonyabb jövedelmű családok, hátrányos helyzetű lakosok juthatnak élelmiszerhez. Emellett tankertek kialakításával, a tanórák kihelyezésével az oktatás szerepe is megjelenik, míg a fogyatékossággal élők bevonásával is pozitív eredmények könyvelhetők el.

Közösségteremtés

A közösségi kertek jelentősége leginkább generációkon átívelő, közösségteremtő erejükben rejlik: a segítségükkel elvesznek a társadalmi határok és korlátok, erősödnek a bizalmi kapcsolatok, erre pedig nagy szükség van a mai magyar társadalomban – mondta az MNO-nak Kertész Mónika, a közösségi kertészkedést itthon meghonosító Kortárs Építészeti Központ (KÉK) alapító tagja és kurátora, valamint a Közösségi kertek program vezetője. „Elképesztő, hogy milyen csodákat hozhat létre néhány ember, ha összefog” – fogalmazott.

Azzal kapcsolatban, hogy mi nehezítheti meg a közösségi kertek fennmaradását, elmondta: Budapest első közösségi kertje, a Millenárison létre hozott Lecsós Kert például azért szűnt meg, mert a tulajdonos parkrekonstrukciót tervezett – ez egyébként a mai napig nem valósult meg.

Fotó: Magyar Nemzet

„Tehát gyakran nem végleges, zöldövezeti besorolású területen jönnek létre közösségi kertek, hanem például egy foghíjtelek vagy egy építészeti beruházási telek ideiglenes hasznosításaként” – magyarázta. Hozzátette: problémát okozhat az is, ha egy közösség nem fog össze, nem tanul meg együttműködni, ez azonban Magyarországon nem jellemző, mivel itt minden kert mögött áll egy társaság, egyesület, alapítvány, vagy valamilyen civil szerveződés.

„A fő célunk az volt, hogy meghonosítsuk hazánkban ezt a mozgalmat. Később elkezdett foglalkoztatni, hogy miként lehetne továbbvinni, esetleg bevinni az oktatásba is a kezdeményezést” – mondta Kertész Mónika, aki szerint erre remek példa, hogy hazánkban is egyre népszerűbb az ovikertek és iskolai tankertek létrehozása. Jelentős, hogy mindez meg tud jelenni a gyerekek vizuális- és környezetkultúrájában – vélekedett. Arra a kérdésre válaszolva, hogy előfordulnak-e rongálások, esetleg lopások, elmondta: szerencsére ez egyáltalán nem jellemző, a kertek többnyire zárt területen vannak, sok esetben kamerával is védve.

Tanóra a kertben

A főváros IV. Kerületében található Homoktövis Általános Iskola az egyik telekommunikációs cég pályázatának köszönhetően hozhatott létre egy közösségi kertet. Ennek keretében három év működtetést vállaltak, és remélik, hogy az időszak lejárta után az önkormányzat lehetővé teszi a további fennmaradást.

Jelenleg a 640 négyzetméteres területen – a tanulói csoportkertek mellett – 12 családi kert működik, ahol mindenki saját elképzelése szerint, saját fogyasztásra ültethet. Vannak közös területek is, ahol a fűszernövényeket bárki használhatja, a gyümölcsfákról pedig mindenki lakmározhat – mondta el kérdésünkre Rab Istvánné „Jutka néni”, az újpesti Homoktövis Általános Iskola tanára, egyben a pályázat elkészítője. Összesen 260 négyzetméteres a megművelt terület, és folyamatosan érkeznek az érdeklődők.

A tanárok a gyerekekkel leginkább olyan növényeket próbálnak ültetni, melyek viszonylag gyorsan hoznak virágot és termést, vagy a segítségükkel könnyen nyomon követhetik a ciklikus fejlődés folyamatát. A kisiskolások körében a borsó és a tulipán a legnagyobb kedvenc, de egyebek mellett retket, salátát, levendulát és babot is szívesen ültetnek.

A kert a közösségépítésben is fontos szerepet tölt be: rendszeresen tartja itt programjait a Káposztási Családok Egyesülete, és az iskola is több eseményt szervezett már a közösségi kertben.

Rab Istvánné szerint azonban a legfőbb céljuk az volt, hogy a projekt segítségével a városi gyerekek is megértsék, hogy hasznosíthatják azt, ami a környezetükben van, ami körülveszi őket. Mint mondta, tapasztalatai szerint sok iskolásban azért kelt érdeklődést a kertészkedés, mert korábban nem volt ilyen irányú lehetőségük, míg mások vidéki nagyszüleiknél már szereztek némi tapasztalatot ezen a területen, és itt is szeretnék kipróbálni. Néhányan azonban teljesen közömbösek, és inkább fárasztónak érzik a kertészkedést – fűzte hozzá.

Bár a közösségi kert adta lehetőségeket szívesen beépítenék a tananyagba is, Rab Istvánné szerint erre jelenleg nincs lehetőség: nagyon időigényes feladat lenne, hiszen rendszeresen kellene készülni és az eszközök folyamatos biztosításával foglalkozni. „A mostani 32 óra mellett ez lehetetlen, fizikai képtelenség” – vélekedett.

Ám egy-egy alkalommal, amikor az órai témához kapcsolódik, könnyen be lehet vonni a kertet az oktatásba: az ötödik osztályosok például így a tankönyv helyett a természetben, élőben nézhették meg, melyik növénynek milyen a gyökere. A legtöbb tanár azonban inkább délutánonként viszi a gyerekeket a közösségi kertbe, egyre többen csinálnak saját ültetvényt csoportjukkal.

Az ötlet természetesen nem új keletű: évtizedekkel ezelőtt még megszokott volt a magyar iskolákban, hogy az intézményhez gyakorló kert is tartozott, ám ezek mára többnyire eltűntek.

Élmény a fogyatékkal élőknek

A makkosházi közösségi kertben minden héten fogyatékkal élő fiatalok kertészkednek. A cél, hogy a résztvevők megértsék, hogyan lesz a magból termés, és ne csak a tányérjukban lássák a zöldségeket és a gyümölcsöket úgy, ahogy az intézetben kapják. Ráadásul így egy kicsit közelebb is kerülhetnek a természethez – mondta el az MNO-nak a programot szervező Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány elnöke, Takács Kata. A fiatalok többsége a szegedi Dr. Waltner Károly Otthonból érkezik a közösségi kertbe, de a Kálvária sugárúti intézetből is többen részt vesznek az eseményen.

A minigazdaságban sokféle növényt termesztenek: egyebek közt retket, salátát, paradicsomot, paprikát, mentát, citromfüvet és sóskát nevelgetnek a kiskertben, a termést pedig együtt megkóstolják, ha eljön az ideje. A népszerű programra minden hétfőn, a szokásos közös foglalkozások előtt kerül sor: megnézik, mennyit nőtt a vetemény, és meglocsolják a növényeket.

„Ha az eső miatt egy-egy hétig nem tudunk kimenni a kiskertbe, kérdezgetik, hogy mi van a veteménnyel, és nagyon várják, hogy újra részt vehessenek a programon – fogalmazott Takács Kata. Hozzátette: jó kezdeményezésnek tartja a közösségi kert létesítését Makkosházán, és különösen előnyös, hogy a közelben van, hiszen az intézetben ritkán adódik hasonló lehetőség.

„Rám is jó hatással vannak ezek a programok: pihenést, feltöltődést jelent, hogy kimozdulhatok egy kicsit az irodából, és megnézhetem a veteményt” – mondta az alapítvány elnöke.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »