Mernyó Ferenc: Tusványos anno – 3. rész

Mernyó Ferenc: Tusványos anno – 3. rész

Elérkeztünk 2016 nyarához. Orbán Viktor miniszterelnök újra megszólalt a Bálványosi Szabadegyetemen. Ebben a részben a 2016-os beszéddel foglalkozunk. Talán már közhelyesen is hangzik, de a miniszterelnök ismét látnoknak bizonyult. Korábbi tusványosi beszédében ugyanis azt mondta, hogy olyan időket élünk, hogy bármi megtörténhet. Mondhatnánk, ez egy kicsit túl általánosan hangzott, és ilyesmit bárki kockázat nélkül bemondhat. De ha sorra vesszük, hogy mi történt a 2015-ös tusványosi előadás óta, akkor ez egyáltalán nem egy blöff, sokkal inkább a miniszterelnök józan előrelátása.

Vegyük sorra, nem feltétlenül időrendben, inkább összefüggések szerint.

Miután illegális migránsok tömege halmozódott fel a határvédelem nélküli Unió egyik fővárosában, egészen pontosan Budapesten, a Keletinél, Angela Merkel gyakorlatilag egyoldalúan felmondta a dublini egyezményt, ezzel aláásta a schengeni rendszert. Igaz, már előtte az osztrákok is a talányos szárnyas kapu kiagyalásával próbálták elterelni a figyelmet a beismerésről, hogy ők maguk sem látnak más megoldást a migránsáradat megfékezésére, és technikai határvédelmi megoldásokban gondolkodnak.

Aztán lemondott a szocialista Faymann.

Faymann, a taxisofőrből lett osztrák kancellár, majd azóta megbukott már egy másik is. És ki gondolta volna, hogy Ausztriában többször meg kell ismételni majd az elnökválasztást? Ahol választási csalással lett köztársasági elnök a zöldek jelöltje, Alexander Van der Bellen? Ám érdekes módon ez a választási csalás Brüsszel szerint nem fenyegette a demokráciát – sem az Európai Bizottság, sem a LIBE Bizottság nem foglakozott vele. Nyilván már csak azért sem, mert ezzel sikerült elütni az FPÖ jelöltjét, Norbert Hofert az elnöki széktől.

Ebben a kampányban hangzott el Hofer emlékezetes kijelentése, hogy ha most nem ő lesz az elnök, akkor ő lesz a következő kancellár. És majdnem igaza is lett. Nem sokon múlott, hogy végül sikerült megtalálni a fiatal Sebastian Kurzot, aki aztán sikerre vitte a Néppártot, amely az FPÖ-vel alakíthatott kormányt. Így Hofer végül nem lett kancellár sem, de egy miniszteri tárcát csak intézett magának, ami ha meggondolom, mégis csak komolyabb politikai befolyás, mintha bevonulhatott volna az elnöki palotába.

Merkel váratlanul ismeretlen muszlim migránsokkal szelfizett.

Ám ha belegondolunk, hogy milyen szigorúan védik általában egy nagyhatalom első vezetőjét, és ehhez hozzáadjuk, hogy egy, a diplomáciai protokollban járatlan, egyébként pedig terrorra könnyen kapható átlagos muszlim hogyan viszonyul a nőkhöz, legyen az bár Németország kancellárja, akkor rájövünk, hogy ezek bizony nem spontán szelfik voltak, hanem a migráció erőltetésének rafinált marketingeszköze. Egy nagyhatalom önkényesen érvényesítette érdekeit a többi 27 EU tagállammal szemben, és újabb meghívót küldött a migránsoknak.

Majd megismerkedtünk Ahmed H-val.

Mert miután felépült a szerb-magyar határzár, a migránsok szabályosan megostromolták a röszkei átkelőt. Akkor még nem tudtuk, bár voltak előjelek, hogy a zavargások és az áttörés megszervezése körül is Soros-szervezetek tüsténkedtek, ahogy Soros szervezeti próbálják kimenteni a slamasztikába került Ahmed H-t is, a röszkei zavargások főkolomposát. Aki egyébként hét különböző útlevelével simán beléphetett volna az EU-ba, így semmi oka nem volt a kerítés szétverésével próbálkozni. Az külön érdekesség, hogy miközben a csőcselék szerb területről támadta meg a magyar határt, sem a szerb rendőrség, sem a szerb katonaság nem érezte kötelességének, hogy szétzavarja a randalírozókat és helyreállítsa országa területén a rendet.

Mintha egy láthatatlan kéz igazgatta volna az eseményeket.

2015 őszén megesett a párizsi terrortámadás, majd a brüsszeli, a nizzai, és a többi. A miniszerelnök tusványosi előadását megelőző napon történt egy furcsa, számomra máig zavaros terrorakció Münchenben. A párizsi vérengzés legfurcsább mellékszála azonban, hogy ahhoz a végrehajtókat Salah Abdeslam a Keletinél toborozta, még akkor, amikor nyitva voltak a határok.

Persze az ellenzék szerint semmilyen összefüggés nincs az illegális migráció és a terrorizmus között. Mondja ezt ma is fapofával Karácsony Gergely, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hiszen, szerinte a migrációnak nincs ugyan vége, de ma már közel sem hajtanak végre annyi terrorcselekményt Európában, mint 2015-ben. Megáll az eszem…

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy hónappal Orbán Viktor előadása előtt a britek jelentős többséggel kiszavazták az Egyesült Királyságot az EU-ból, s ezzel gyakorlatilag megkezdődött az Unió szétesése. Ráadásul lemondott az a David Cameron miniszterelnök, aki akkoriban az egyetlen nyugat-európai harcostársa volt Orbánnak a Brüsszellel vívott csatákban. Gondoljuk csak arra, ki nem szavazta meg a részeges Juncker kinevezését a Bizottság elnökének?

Orbán és Cameron. De ma már egyedül Orbán van pozícióban.

Aztán megszületett a híres migránskvóta, a brüsszeli semmittevés tökéletes bizonyítéka. Persze azóta sem működik, de a körülötte kibontakozó vita, a kvóta erőltetése, a régi és az új tagállamok szembefordulása, Soros megjelenése a “kvótaharcban” egyértelművé tette, hogy szó nincs itt menekültekről, humanitárius segítségről, meg hasonlókról. Rabszolgaimport zajlik a Földközi-tengeren. Új európaiak tömeges, erőltetett betelepítése. Sokkal inkább arról van szó, hogy az európai baloldal felfedezte magának a muszlimokat és az afrikaiakat, akik – mint kulturális kötődés nélküli, gyökértelen új európaiak – segítenek szétverni az európai nemzetállami struktúrát és végre beteljesülhet a baloldal 250 éve vágyott álma.

Liberté, Égalité, Fraternité – avagy, az államok, nemzetek, kormányok, a kereszténység és a kultúra nélküli, színtelen, szagtalan Európa.

Kell-e ennél több bizonyítéka annak, hogy Orbán Viktor nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, olyan időket élünk, amikor bármi megtörténhet?

De volt a 2016-os beszédben egy fura elszólása, amely hónapokig tartotta lázban a Clintonba szerelmes hazai liberális pártokat. Merthogy a kormányfőnek nem volt joga elkötelezni magát az amerikai elnökválasztási kampányban. De lássuk, mit is mondott Orbán:

“Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere… sose’ gondoltam volna, hogy fölmerül a fejemben, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégis csak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára.”

Verték ám a liberálisok a tamtamot hónapokon át! Hogy Orbán megint meggondolatlanul nyilatkozott, és elvágta Magyarország esélyét együttműködni egy Clinton vezette USA-val. Micsoda felelőtlenség egy kormányfőtől és Orbán azonnal ‘monnyon le!

Aztán a valóság nyakon vágta őket. Mert az összes közvélemény-kutatót és balos véleményformáló médiumot megcáfolva, Trump toronymagasan megnyerte a választást.

Pontosan azon az ösvényen haladva, amelyet pár hónappal korábban Orbán – éppen a 2016-os előadásában – felvezetett. Hogy tudniillik a gazdasági válság elitválságot okozott Európában és Amerikában. Annak vagyunk tanúi, hogy az emberek mást akarnak, mint amit a hagyományos elitek javasolnak. Ezért vesztette el a hagyományos elithez tartozó Hillary Clinton a választást és ugyanezért nem a Republikánus párt adta az elnökjelölt, hanem külső embert küldött harcba.

“Ezzel persze nincs vége, hiszen az elitválság óhatatlanul demokráciaválságba fordult át” – folytatta a miniszterelnök.

És lám, láthattuk, hogy a nyilvánvalóan demokratikus választások eredményét a demokraták nem fogadták el, és hónapokig utcai megmozdulásokkal, olykor zavargásokkal, lemondatási kísérletekkel, sőt elektorok “átcsábításával” akarták megbuktatni a megválasztott elnököt, amely megmozdulások mögött rendre felmerült Soros György neve.

Mi ez, ha nem demokráciaválság?

De ugyanezt látjuk Európában is, ahol szintén annak vagyunk tanúi, hogy az emberek mást akarnak, mint amit a hagyományos elitek javasolnak. Különösen a migráció területén. Gondoljuk csak az AfD megjelenésére és megerősödésére, vagy Berlusconi visszatérésére. És miközben az elit nem kíváncsi az emberek véleményére – egyedül Magyarország kérdezte meg őket a migráció ügyében, emelte ki a kormányfő –, addig a senki által meg nem választott, csak végrehajtói hatalommal felruházott Európai Bizottság politikai hatalomra tör. Demokratikus felhatalmazás nélkül akarja áterőltetni az általa kitalált politikai megoldásokat, amihez egyszerűen nincs joga – mondta a miniszterelnök.

És e jeles megoldások mögött – akkor még nem tudtuk, ma már igen – rendre felmerült Soros György neve is.

Mi ez, ha nem demokráciaválság?

“Európa elvesztette globális szereplői státuszát, nem képes megvédeni a saját polgárait, nem képes megvédeni a saját külső határait, és nem képes egyben tartani az Uniót. Mi kell még ahhoz, hogy kimondjuk, hogy az európai politikai vezetés megbukott?” – foglalta össze előadását a kormányfő.

Az első rész ITT a második rész pedig ITT olvasható.

Folytatjuk!

The post Mernyó Ferenc: Tusványos anno – 3. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »