Merkelnek adna tanácsot a világhírű közgazdász

Merkelnek adna tanácsot a világhírű közgazdász

Junckernek nem adna tanácsokat, Merkelt viszont szívesen rávenné, hogy az eurózóna GDP-jének 5-6 százalékát ezentúl a fenntartható energiatermelést szolgáló programok finanszírozására fordítsák. Ez komoly pszichológiai ösztönzést is jelentene az európai piacok számára, amire nagy szükség lenne a jelenlegi helyzetben. Janisz Varufakisz világhírűvé vált közgazdásszal, volt görög pénzügyminiszterrel budapesti látogatásán a „nemzetközi nacionalistákról”, az EU nem túl biztató jövőjéről beszélgettünk, és arról is, hogyan fogadott be a tízmilliós Görögország minden további nélkül egymillió menekültet 1991-ben.

– Világos példákkal illusztrálta beszédében, hogy ön szerint miért van „migránsválság” helyett valójában „megszorítási válság” Európában. (Két példát hozott. Az első az 1991-es albán összeomlás volt, amikor egymillióan menekültek át Görögországba, ez mégsem okozott pánikot sehol a kontinensen, mert eleve optimista volt a hangulat. A másikat a brexit kapcsán, Észak-Angliából, ahol a megszorítások miatt rengeteg lakást eladtak, ezért és az egyre nehezebben megfizethető lakbérek miatt lakhatási válság alakult ki – sokan ebben a hangulatban szavaztak a kilépésre – a szerk.) A menekülthullám okozta válsághangulat mégis általános az EU-ban, az unió vezetői is erről beszélnek…
– Na és, ha ők erről beszélnek, az azt jelenti, hogy akkor ez valóban létező dolog? Alaptalan kijelentéseket tesznek.

– De nemcsak ők, az emberek is tartanak a menekültválságtól. Hogy tudná meggyőzni őket, hogy valójában az a helyzet, amiről ön beszél?
– Ez a politika. Odamegyünk hozzájuk, és meggyőzzük őket. Amit mondunk, annak van értelme. Vitát kell kezdeményeznünk, és érvekkel meggyőzni mindenkit, hogy nekünk van igazunk. És ha jobban érvelünk, sikerülni fog. Ez az érvek darwinizmusa.

– Szervezetük, a DiEM 25 most az Európai Zöld Párttal szerepelt együtt. De egyébként önálló mozgalomként működnek. A jövőben is önállóak maradnak?
– Természetesen önálló politikai mozgalom vagyunk, saját szervezettel, saját döntéshozó testületekkel, programmal. Mi vagyunk az egyetlen, valóban nemzetek fölött álló európai baloldali mozgalom. A zöldek, a szociáldemokraták – európai szinten mindketten nemzeti szervezetek konföderációi, saját pártokkal minden tagállamban. Ez a modell megbukott, én nem hiszek már benne. Nálunk nincs „DiEM 25 Magyarország” vagy „DiEM 25 Németország”: mi egy mozgalom vagyunk. Másrészt mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy pártokon átívelően érjünk el embereket, mozgalmakat. A DiEM 25 nem politikai párt. Mozgalom vagyunk, még ha politikai mozgalom is. És minden politikai oldalról várunk embereket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Nem pártokat, embereket. Azért, hogy segítsenek olyan összeurópai politikai infrastruktúrát kiépíteni, ahol megjelenhetnek a céljaink. Ha ez megvan, akkor az európai politikai pártok felvehetik programjukba az általunk megfogalmazottakat.

NévjegyJanisz Varufakisz Athén egyik peremkerületében született 1961-ben. Közgazdász, egyetemi tanár, politikus, 2015 januárja és októbere között a görög parlament tagja a Sziriza képviselőjeként, január és július között hazája pénzügyminisztere. (MN)

– És ha nem?
– Akkor önállóan kell indulnunk a választásokon. De hogy ezt milyen formában tegyük, még nem döntöttük el.

– Az EU-t a jelenlegi intézményi keretek között, az alapszerződések megváltoztatása nélkül reformálná meg, hiszen utóbbinak úgy sincs realitása…
– Ez az első lépés lenne csak. Járnunk kell tudni, hogy szaladhassunk. Először a jelenlegi szerkezeten belül kell hatékonyabban működő EU-t teremteni. Ha meg tudjuk győzni az európaiakat, hogy kisebb reformokkal is nagy változást hozhatunk az életükben, akkor más is működhet, mert jelenleg reformok címén hazárdjáték zajlik. Ezen dolgozunk; jövő februárra készül el a részletes programunk, amelyet Párizsban mutatunk majd be.

– Mik lennének az első lépések? Mondjuk ha tanácsot adhatna Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének?
– Jean-Claude Junckernek nem adnék tanácsot. Egyrészt nem hiszem, hogy bármi is érdekelné abból, amit csinálok, másrészt, még ha így is lenne, akkor sincs semmi hatalma. Az Európai Bizottság árnyéka önmagának, Jacques Delors (1985–1988 között az Európai Bizottság elnöke, ez a testület hozta tető alá az Európai Unió megalakulásáról szóló maastrichti egyezményt) rá sem ismerne. De Angela Merkelnek adnék tanácsot – feltételezve, hogy van bármi affinitása balról jövő tanácsok megfogadására –, mégpedig azt, hogy rendezzen egy nagy sajtókonferenciát Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével, Juncker úrral, Werner Hoyerrel, az Európai Befektetési Bank, valamint Mario Draghival, az Európai Központi Bank elnökével közösen, és jelentsék be, hogy az eurózóna GDP-jének 5-6 százalékát mostantól fenntartható energiatermelési programok finanszírozására fordítják majd. Ez egy új európai befektetési program alapja is lehetne. Már maga a bejelentés is olyan jelentős pszichológiai ösztönzést jelentene az európai piacok és polgárok számára is, amire nagy szükség lenne a jelenlegi helyzetben.

– Említette, hogy 5,6 trillió euró fekszik jelenleg európai bankszámlákon azért, mert a pénz tulajdonosai félnek befektetni. Hogyan győzné meg ezeket a cégeket, embereket, hogy használniuk kellene a pénzt, el kéne kezdeni befektetniük? Válság van, bizonytalanság, érthető, ha valaki inkább kivár, nem?

– Ha az Európai Központi Bank és az Európai Befektetési Bank tenne egy ilyen közös nyilatkozatot, meggyőződésem, hogy elég meggyőző erővel bírna. Mert most mindenki attól fél, hogy ha befektet, akkor az nem fog megtérülni, mert az emberek nem fogják tudni mondjuk megvásárolni azt a terméket, szolgáltatást, amit előállítanak. De ha látják, hogy ez a két bank közösen belevág egy nagyszabású befektetési programba, akkor az is világossá válna, hogy ez a jövőben nagymértékű keresletet teremt majd. Vagyis az ő leendő befektetéseik megtérülése is biztossá válna. Ezzel megteremtenénk a most bankszámlákon tárolt pénz felhasználásának lehetőségét.

– Előszeretettel használja a „nemzetközi nacionalisták” kifejezést az olyan vezetőkre, mint Le Pen vagy éppen Orbán Viktor. A zászló viszont nekik áll az európai politikai folyamatokat nézve…
– Már 2006-ban figyelmeztettem, hogy a körvonalazódó gazdasági válság nacionalizmust, xenofóbiát, rasszizmust hoz majd, és végső soron az EU széteséséhez vezethet. Hogy mit tehetünk ellene? Semmi mást, mint hogy az európai választópolgárhoz fordulunk. Aki önmagában nem raszszista, nem xenofób jellemzően, de egyszerűen ki nem állhatja, ami a szeme láttára történik Európában. Ki nem állhatja az uniós elit viselkedését. Úgy általában az elit magatartását. Hogy megmagyarázzák neki, hogy úgy általában jól haladnak a dolgok, amikor a saját bőrén érzi, hogy nem. A legnagyobb ellenségünk ma az az érzés, hogy úgysem tehetünk túl sok mindent, hogy másképp legyen. Ezért a változást akaró emberek fogékonyak bármilyen változást ígérő politikai erő mondanivalójára. A jobboldali populisták, a szélsőséges, rasszista erők pedig egyszerű megoldásokat kínálnak. Ennek része a kerítések építése, a menekültek, a kisebbségek megbélyegzése.

– Gondolom, tud róla, milyen kormányzati kampány zajlik ma Magyarországon.
– Persze, éppen erről beszélek. Ez ellen csak annyit tehetünk, hogy szenvedéllyel, de nem populista módon elmagyarázzuk az embereknek: ez, amit megpróbálnak megetetni veled, nem megoldás. Nem a külföldiek okozzák a problémákat, ha ezt elhiszed, holnap esetleg te lehetsz egy hasonló kampány célpontja. Ha nem történik még ennél is rosszabb. Meg kell győznünk őket, hogy mi más, humanista megoldásokat kínálunk, olyanokat, amelyek a bajok valódi okait orvosolják.

– 1991-ben, amikor egymillióan menekültek a káosz elől Görögországba Albániából, egyetlen politikai párt sem próbálta ezt felhasználni a saját céljaira?
– De, természetesen volt ilyen. Mindig vannak ilyen pártok. De akkor nem sikerült ebből politikai tőkét kovácsolnia a jobboldalnak, mert nem voltak rá fogékonyak a választók. Egyszerűen azért, mert nem volt gazdasági válság. Ez is mutatja, hogy a xenofób üzenetek csak recesszió, visszaesés, bizonytalanság idején működnek széles körben.

– Néhány napja a Massachusetts Institute of Technologyn, a világ egyik legrangosabb egyetemén vett részt egy vitán, többek között a Google nemzetközi igazgatójával. Ott azt mondta, az olyan hatalmas cégek, mint például a Google létrejötte is a globális tőkekoncentráció jele, ami mára azt eredményezte, hogy nemcsak a jövedelemszintben, de a demokratikus jogokat tekintve is egyre nőnek a különbségek a gazdagok és a szegények között. Itt a legfrissebb példa a tőkekoncentrációra, ami a világ élelmiszer-ellátására is hatással lehet: a Bayer AG megveszi a Monsantót. Hogy lehet ezt a tendenciát megfordítani demokratikus körülmények között?
– Amerikát mi emelte gazdasági világhatalommá? Hogy Teddy Roosevelt letörte a monopóliumokat a trösztellenes törvényeivel. Persze nem volt könnyű, még halálos fenyegetést is kapott a monopóliumok tulajdonosaitól. De végigcsinálták, és Amerika ezáltal gazdaságilag hihetetlenül sikeres lett. A monopóliumok letörésével. És mindezt demokratikus módon tették. Ha ők meg tudták tenni, akkor mi is meg tudjuk tenni ezt, legalább itt, Európában. Ha nem tesszük meg, szépen elsüllyedünk, jelentéktelenné válunk a globális gazdaság számára.

– Mit gondol, öt év múlva hogy néz majd ki az Európai Unió?
– Nagyon nagy különbség van egy objektív előrejelzés és a vágyaim között. Az előbbiről nem is beszélnék, mert az nem túl pozitív. Hiszek azonban benne, hogy meg tudjuk fordítani a jelenlegi rossz tendenciákat, és az európai államok vezetői is ráébrednek majd, merre kellene mennünk közösen.

– Görög pénzügyminiszterként harcolt az országot érintő megszorítások, az adósság mértékének növelése ellen – sikertelenül. Hogy látja a mostani görög kormányt, amit még mindig Alexisz Ciprasz vezet, akivel együtt nyertek választásokat?
– Görögországnak nincs szuverén kormánya jelenleg. Országunkat a trojka (az EU, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank) kormányozza.

 

Névjegy: Janisz Varufakisz Athén egyik peremkerületében született 1961-ben. Közgazdász, egyetemi tanár, politikus, 2015 januárja és októbere között a görög parlament tagja a Sziriza képviselőjeként, január és július között hazája pénzügyminisztere. (MN)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »