Merkel, az alternatíva nélküli vesztes?

Minden eddiginél gyengébb eredménnyel nyertek a szociáldemokraták a berlini tartományi választáson. Az SPD ugyan megőrizte vezető szerepét, ám a legnagyobb vesztes is, mert csaknem 6 százalékot veszített.

Alternatíva nélküli vesztesként jellemezte Angela Merkel kancellárt Kiss J. László Németország-szakértő. A Corvinus Egyetem tanára az MTI-nek adott interjújában a vasárnapi berlini tartományi választásokat értékelve hangsúlyozta, hogy bár az önálló tartománynak számító fővárosban folytatódott az eddigi trend, a nagy néppártok, köztük a konzervatív CDU térvesztése, és a tőle jobbra elhelyezkedő, bevándorlásellenes, Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt előretörése, a kancellárnak jelenleg még sincs alternatívája. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kényszerülne menekültpolitikájának módosítására.

A szakértő szerint minden néppárt veszített Berlinben

A szociáldemokrata SPD ugyan megőrizte vezető szerepét, ám a legnagyobb vesztes is, mert csaknem 6 százalékot veszített. A választások másik nagy vesztese – akárcsak a korábbi választásokon – a CDU, amely több mint ötszázalékos veszteségével történelmileg eddigi legrosszabb eredményét érte el. Az AfD ezúttal is sikeresnek bizonyult, és “helyből” 12,9 százalékos eredményével a tizenhat német tartomány közül immáron a tizedikben hódította meg a parlamentet. A hagyományos nagy pártok számára már most fontos stratégiai kérdés, hogy miként viszonyuljanak a már néppárti nagyságrendet elért, de még sok tekintetben a protestpárt jellegét magán viselő AfD-hez, illetve melyiket válasszák az elutasítás , a kirekesztés és a kritikus dialógus opciói közül.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a CDU-nak a tartományi választásokon elszenvedett sorozatos veszteségei hatással vannak a merkeli menekültpolitikára. Egyrészt nyilvánvalóak a szigorításokon alapuló, már meghozott intézkedések. Elegendő rámutatni a két elfogadott menedékpolitikai csomagra és az integrációs törvényre és ezek részeként olyan intézkedések sorára, miszerint a menekültek nem választhatják meg lakhelyüket, az integrációs kurzusokon való távolmaradásuk esetén csökkentik szociális támogatásukat. Emellett kibővítették a biztonságosnak tekintett országok számát, továbbá kilátásba helyezték a kitoloncolások meggyorsítását.

Nem várható, hogy Merkel szembefordulna eddigi politikájával

A sokat vitatott “felső határ” kérdésében Kiss J. László szerint nem várható, hogy Merkel szembefordulna eddigi politikájával. Először is a Németországba érkezett menekültek száma jelentősen csökkent, jóllehet ez elsősorban Ausztria és a nyugat-balkáni országok nemzeti intézkedéseinek regionális összehangolásán alapul, és valójában a nyugat-balkáni menekültút – merkeli menekültpolitikával ellentétes – lezárásának következménye. Másodszor a berlini politika hiányossága, hogy Németországnak – annak ellenére, hogy de facto bevándorlási célpont – nincs bevándorlási törvénye, amely Kanadához, az Egyesült Államokhoz és Ausztráliához hasonlóan évente számszerű kontingens keretében meghatározná a gazdasági szükségleteinek megfelelő bevándorlók számát és minőségét. Végül célszerű emlékeztetni arra, hogy a merkeli befogadási politika alapja az alkotmánynak az a pontja, amely kizárólagosan a humanitárius szempontok alapján a politikai és háborús menekültek korlát nélküli befogadására irányul.

A Merkelre nehezedő nyomás ebben a kérdésben ugyanakkor változatlan, és ezt a CDU/CSU-val fennálló vitája jól szemlélteti. Horst Seehofer, a bajor CSU vezetője az évi 200 ezer menekültes felső határról nem kíván lemondani. Merkel ezt azonban éppen úgy elutasítja, mint a 2015 szeptember eleji döntését ért bírálatokat. Kritikusai ezt a döntést “történelmi hibának” nevezik, mivel ez nyitotta meg az utat a szír menekültek korlátlan bevándorlásához, és ez a döntés vált egy meghívólevéllel egyenértékű üzenetté. Saját politikai jövője miatt az sem várható, hogy Merkel önkritikus legyen abban a tekintetben, hogy a döntést az európai szövetségesek és a német tartományok vezetőinek megkérdezése nélkül hozták, és ez a nagy horderejű döntés nem került a német törvényhozás, a Bundestag napirendjére.

A szakértő utalt arra is, hogy az elmúlt napokban Merkel több nyilatkozatában a menekültpolitikai intézkedések szigorításáról beszélt, sőt arról is, hogy 2015 nem ismétlődhet meg, és éppen egy nappal a mostani választások előtt egy interjújában a “Wir schaffen das” (“Sikerülni fog”) kijelentésétől is elhatárolta magát, illetve relativizálta azt. Arról beszélt, hogy egy évvel ezelőtt ezt a narratívát ösztönzőnek tartotta, mára azonban a sok ismétlés következtében az csaknem üres formulává vált.

Ezzel együtt a kancellár az év utolsó tartományi választása után is alternatíva nélküli. Nagy valószínűséggel a CDU decemberi kongresszusán újra elnökké választják, amely az eddig gyakorlat szerint azt jelenti, hogy a kancellárjelölt is ő lesz.
A pozsonyi uniós csúcs után Merkel optimistán nyilatkozott, és olyan feladatokról beszélt, mint a külső és belső biztonság javítása, az illegális migráció és menekülés okainak a felszámolása, további a védelmi politika területén folytatandó intenzívebb együttműködés. Figyelemre méltó, hogy a külső határok védelmének fontosságát minden résztvevő hangsúlyozta, és a közép-európai V-4 államok nyomására az unió 108 millió eurós támogatást nyújt Bulgária délkeleti határainak védelmére. Ez közvetve annak beismerése is, hogy az EU-Törökország megállapodás nem bizonyult a Merkel által sokat hangoztatott hatékony “összeurópai megoldásnak”.

Az ellentétek nem oldódtak meg

Kiss J. László szerint a V-4 országok és Németország közötti ellentétek sem oldódtak meg. A jövő hetekre marad annak a kérdésnek az eldöntése, vajon a visegrádi országok javaslata a “kvóta helyett flexibilis szolidaritás” kezdeményezése egy kompromisszum alapjául szolgálhat-e. A német politika számára bizonyára hosszabb időt igényel annak felismerése, hogy a V-4 csoportosulás nem egyszerűen egy geopolitikai imázs, hanem aktív politikai szereplők együttese – fogalmazott a szakértő.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »