Ment-e a könyvek által a világ elébb?

Ment-e a könyvek által a világ elébb?

Ezt kérdezte anno Vörösmarty Mihály, és máig nem igazán tudjuk a választ. A költő nyilván örülne, ha tudná, hogy a nevét viselő budapesti tér ma az Ünnepi Könyvhét központi helyszíne.

Tegnap ért véget a kortárs magyar irodalom legnagyobb seregszemléjének számító 89. Ünnepi Könyvhét és a 17. Gyermekkönyvnapok. Nem is értjük, miért kell még mindig ketté választani őket. Utóbbi ötlete Békés Pál író fejéből pattant ki (az ő kétbalkezes óriása máig a rendezvény logója), aki nem kötötte ki, hogy a könyvhétre időzítsék a gyerekkönyvek ünnepét, de azért jelezte, hogy így lenne praktikus. Célja ugyanis azonos volt, mint Supka Gézáé, a Könyvhét megálmodójáé: az irodalom, a könyvkiadás, író és olvasó találkozásáról, beszélgetésekkel, dedikálásokkal, zenés programokkal megspékelve – „ingujjban, közvetlen, bohém formában”, és persze nem csak a Vörösmarty téren. Budapest más pontjain, valamint több vidéki városban és a határon túl, Kolozsváron is szerveztek helyi eseményeket az öt nap során. Nálunk sajnos nem – ki tudja, miért.

A szlovákiai magyar kiadók egy kézen megszámolható címet jelentettek meg a könyvhétre időzítve – mindenki az idei támogatásokra vár. A központi helyszínen ugyan most is volt Felvidéki magyar kiadók standja, a friss kötetet dedikáló szerzők számba vételére azonban elég lenne egy kéz. Pedig a könyvheti nyüzsgésben hasznos minden fajta felhajtás. Sok ellesendő példát láttunk erre, hadd említsünk kettőt.

Az Athenaeum Kiadó zsákba-macskadobozokat árult 2499 forintért, amelyek három könyvet tartalmaztak. Mivel az idei könyvhéten 3100 forint volt egy kötet átlagára, ez csábító lehetőségnek tűnt, sokan éltek is vele.

A legcsábítóbb persze az ingyen könyv, és a szemfülesek bizony ajándékba is kaphattak friss, ropogós, névre dedikált példányokat négy fontos szerzőtől, méghozzá a villamoson utazva. Szombaton Térey Jánostól és Karafiáth Orsolyától, vasárnap Péterfy Gergelytől és Zoltán Gábortól. Csak fel kellett ülniük a 47-es vonalán közlekedő „könyvvillamosra”. Amíg a jármű elzötyögött a Deák térről a végállomásra és vissza, lehetett egy jót beszélgetni a szerzőkkel. Mit sem sejtő utasok is csatlakozhattak az akcióhoz minden megállóban.

Ismét konstatálhattuk, hogy a nívós irodalom vonzóvá tételéhez kreativitás is szükségeltetik, hiszen manapság épp csak zsonglőrmutatványokat nem várnak el az olvasók a szerzőtől, amikor a könyveik népszerűsítéséről van szó. És a szerzők is tudják, hogy a szöveg önmagában már nem elég ahhoz, hogy eladja a könyvet. Hogy nem csak túl kell lépni megszokott sémákon, amikor egy irodalomtudós faggatja a szerzőt, aki aztán néhány szöveget belemotyog a mikrofonba. Egyre többen ismerik fel, hogy a könyvbemutató, a felolvasóest színpadi műfaj, és a költőknek, íróknak meg kell tanulniuk előadóművészként viselkedni. (Erre Magyarországon ma már rengeteg példa van, izgalmasak az együttműködések szerzők és képzőművészek, szerzők és zenészek között).

A könyvhetet több vidéki nagyvárosban többen nyitották meg. Nyíregyházán például Závada Pál, akinek beszéde szerencsére felkerült a YouTube-ra, ahol bárki megnézheti. A Kossuth-díjas író szerint „a kormányzati berendezkedés aktuális értékrendje, a kultúra és a művészetek támogatása nem kedvez a szabad, az öntevékeny, az öntörvényű, a sokszínű és a kreatív kezdeményezéseknek”. Arról is szólt, hogy ma nem a hozzáértés, tehetség szerint osztanak pozíciókat az irodalmi életben. Mindez azonban nem fért bele a helyi sajtó tudósításába, mindössze annyi, hogy „a rendezvény díszvendége Závada Pál író volt, aki elmondta: mindent meg kell tenni a könyvek népszerűsítése érdekében”. Ez pont nem hangzott el, de az érintett nyilván egyetért vele…

Több könyves szakembernek is feltettem a kérdést: mi történik ma Magyarországon a könyvkiadás, irodalomnépszerűsítés terén. A konklúzió: ma ugyan nincsenek bebörtönzött írók, bezúzott könyvek, de ami zajlik, azt nehéz a szólás- és sajtószabadság hagyományos fogalmaival megragadni. Amikor az információnak a mainál kevesebb csatornája volt, a hatalom komoly erőforrásokat fordított az ellenőrzésükre. De napjainkban, amikor az információ olyan, mint a meleg víz vagy az áramszolgáltatás, már csak kellő mennyiségű hazugságot kell beletölteni ugyanabba a csőbe, vagy egyszerűen elhallgatni a valóságot.

Idézzünk most, afféle helyi érzéstelenítésként Berg Judit megnyitóbeszédéből, amely a könyvhét központi helyszínén, a Vörösmarty téren hangzott el. Szerinte a meseírók, pedagógusok, könyvtárosok és szülők közös feladata, felelőssége a fiatalok olvasóvá nevelése. A gyerekirodalmat mégis gyakran tartják a felnőtt irodalom kisöccsének, „mintha a mese szó eleve azt sugalmazná, bagatell, nem kell komolyan venni” – fogalmazott Berg Judit, aki emlékeztetett arra, hogy a 19. század végéig a mesék elsősorban a felnőtt közönségnek szóltak, a szájról szájra adott történetekben óriási tudásanyag gyűlt össze.

„A mesékből megtanulhatjuk, hogy kellő akarattal és elszántsággal bárkiből válhat hős, a céljaink eléréséért keményen meg kell küzdenünk, és nincs változás anélkül, hogy szimbolikusan vagy szó szerint útra ne kelnénk” – mondta a népszerű meseszerző. „Ha gyerekként megtapasztaltuk kedvenc hősünkkel azonosulva, hogy képesek vagyunk legyőzni bármilyen akadályt, akkor felnőttként sokkal könnyebben tesszük meg ugyanezt. Ha gyerekként megtanultuk, hogy sosem szabad annyiban hagyni, felnőttként sem fogunk szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett”. A József Attila-díjas írónő szerint „a mesét nem téveszti meg a látszat, a felszín; a mesét nem lehet félrevezetni, fanatizálni, a hiszékenységére apellálni. A mese nem fél. Elfogultság és mellébeszélés nélkül hordozza magában az igazságot”. Berg Judit szerint a könyvünnep üzenete, hogy olvassunk a gyerekeinknek, neveljük őket olvasóvá, hogy érdeklődő, gondolkodó, humánus felnőtté válhassanak.

Szorít a helyszűke, de mindenképp meg kell említenünk még a Margó Irodalmi Fesztivált, amely a könyvhét alternatív programsorozataként zajlott a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ez az impozáns, árnyas udvarral megáldott intézmény sok szempontból ideálisabb helyszín könyvbemutatók, beszélgetések számára, mint a hömpölygő, tűző napsütéstől kínzott, vagy épp jeges eső verte Vörösmarty tér. Idén olyan gazdag programot állítottak össze a szervezők, hogy nehéz volt elhagyni a helyszínt. Szerdától vasárnapig összesen 65 program várta az érdeklődőket, köztük koncertek, slam poetry és színházi jellegű megmozdulások is. Ráadásul rengeteg fiatal töltötte ott akár az egész napot. Úgy tűnik, megérett a helyzet a két rendezvény szorosabb kapcsolódására.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »