Mennyit ér az ember Szlovákiában – ha magyar…?

Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke több figyelemkeltő kezdeményezést indított már el, melyek a közigazgatásban biztosított jogainkra, a hivatali nyelvhasználatra hívták fel a figyelmet. Az elmúlt hetekben pedig egy új projektet indított el Mennyit érek? Fontos vagyok? címmel. Ennek aktualitásairól beszélgettünk.

Mi a célja a projektnek?

Ismert, hogy az állami adóbevételeket, melyeket természetes személyek fizetnek be (alkalmazottak és kisiparosok), egy igencsak bonyolult képlet alapján osztják vissza az önkormányzatok részére. Ez határozza meg, hogy egy településnek mekkora összegből kell egy évig gazdálkodnia.

A szabályozás két – finoman fogalmazva is – vitatható tényezője a tengerszint feletti magasság, illetve a település nagysági kvótája. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk bemutatni, miként működik a mai rendszer, mennyi forráshoz jut egy-egy település, illetve, hogy egy lakos mennyit ér, tehát az adott település egy lakos után milyen összeget kap.

Hogyan működik ez a rendszer?

Közel egy éven át tartó munka eredménye volt, hogy a honlapot, azaz a mennyiterek.sk oldalt elindítottuk. Az oldalon Szlovákia összes településére vonatkozóan kiszámítottuk, milyen forrást kap egy-egy önkormányzat, mégpedig 5 évre visszamenőleg. Nem volt ez egyszerű feladat, hiszen a pénzügyi ismeretek, az ország zárszámadása, a statisztikai adatok mellett a közel 3000 település adatait is be kellett vezetni az elsőre nagyon bonyolultnak tűnő képletrendszerbe. A honlapon pedig igyekeztünk egy közérthető összegzést nyújtani, valamint országos, járási és a már említett települési bontásban kimutatni, hogy áll a finanszírozás kérdése, ezen belül azt is, hogy az egyes települések mennyi pénz kapnak a tengerszint feletti magassági kvóta szerint, mennyit a nagysági kvóta szerint és adott esetben ez mit mutat egy középátlaghoz képest, veszteséget vagy nyereséget jelent a településnek?

Milyen egyenlőtlenségeget mutatnak az országos adatok?

A végeredmény tekintetében azt vettük észre, hogy óriási különbségek vannak az önkormányzatok finanszírozásában. Van település, ahol az egy személyre adott pénzösszeg 250-280 euró – az országos átlag 2018-ban 368 euró volt –, míg egyes helyeken 500 euró feletti.

mert az elmúlt 16 évben, azon kívül, hogy napi szinten látjuk a klímaváltozást és tapasztaljuk ennek a hátrányait, azok a magyarázatok, amelyek a fűtési és egyéb költségeknél jelentek meg, gyakorlatilag az energetikai beruházások miatt megszűntek létezni.

Egy 1500-1600 fős település esetében 50-60 ezer euró elvonás délen vagy keleten és egy másik esetében 50-60 ezer többletnyújtás csak a tengerszint feletti magassági kvóta alapján eléggé drasztikusnak tűnik.

Ezt szerettük volna érzékeltetni ezzel a kezdeményezéssel.

Véleményem szerint, amíg nem vagyunk tisztában azzal, hogy ezek a különbözőségek számszerűsítve mit mutatnak, addig nehéz bizonyítani az embereknek, hogy nincs egyenértékűség. Így nyilvánvalóvá vált, hogy például a gömöri, bodrogközi, mátyusföldi, csallóközi vagy a Garam menti polgármestereknek és önkormányzatoknak sokkal nehezebb a gazdálkodási helyzetük, hiszen tényszerűen kevesebb pénzt kapnak.

Hírdetés

Javaslata szerint mi lehet a megoldás?

Véleményem szerint az egész rendszert alapjaiban kellene megváltoztatni. Az első alaptézis az, hogy

Más kérdés, hogy az önkormányzatok és a megyék részére csak egy adónemből, az alkalmazottak és a kisiparosok által befizetett adónemből juttatnak vissza. Ez az adónem az állami bevételeknek összességében mindössze a 8 százalékát teszi ki.

Az állam összbevételéből így csupán 1,8-1,9 százalék osztódik szét a nyolc megye között. Ebből kell 14 ezer kilométernyi utat javítani, szociális intézményeket fenntartani, kórházakat, helyi repteret karbantartani és még sorolhatnánk.

Ezzel szemben az állam, nyilván egyéb feladatai mellett, az adók 90 százalékból csak négyezer kilométernyi utat tart fenn az autópályákkal egyetemben. Fontos lenne, hogy arányba hozzuk a problémát a forrással és a megoldási lehetőséggel.

Példán érzékeltetve ez azt jelenti, hogy ha az állam bevétele 100%, akkor ebből 12% kerüljön vissza a helyi és a megyei önkormányzatokhoz, így már például nem lenne gond a másod- és harmadrendű utak tatarozása, járdák építése és lenne elég forrás a helyi kultúra és oktatásügy területére is.

Hogyan lehet támogatni a kezdeményezést?

A kezdeményezés az interneten is elérhető a mennyiterek.sk oldalon magyar és szlovák nyelven is. Közzétettünk egy felhívást is arra vonatkozóan, miként lehet támogatni a kezdeményezést.

Erre két lehetőség van. Vagy politikai kezdeményezésre lehet változtatni egy fennálló szabályozáson, ami esetünkben egy kormányrendelet, az elosztási rendszer képlete pedig a parlament által elfogadásra kerülő éves költségvetésben van meghatározva. Ez a politikai lehetőség.

Ha nincs parlamenti politikai lehetőség, akkor a nyomásgyakorlás lehetősége még mindig fennáll a helyi polgármesterek és önkormányzati képviselők részéről. Ez a felhívás és a támogatásra való felszólítás arról szól, hogy minél többen emeljünk fel a szavunkat az egyenértékűség érdekében, hiszen ez is egy egyenjogúsági alapelv.

Ebben a szellemben jelent meg az a nemzetközi kezdeményezés, melyre külön szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig a Székely Nemzeti Tanács polgári kezdeményezése. Pillanatnyilag is  Európa-szerte aláírásgyűjtés folyik, mely azt célozza meg,  hogy ne legyen az országon belül egy olyan régió, amely adott esetben a nemzetiségi összetétele miatt kerül hátrányos gazdasági helyzetbe.

Mindkét kezdeményezés támogatása helyénvaló. Ugyanis el kell érnünk, hogy mi is megkapjuk az egyenlőség szerinti kvótát, főleg annak a tükrében, hogy minden egyes kötelezettség ugyanúgy terheli a felvidéki magyarságot is, mint a többségi nemzethez tartozókat. Befizetjük az adót, a szociális járulékot, a televíziós koncessziós díjakat.

Mint említette, ez egy polgári kezdeményezés, civil szervezet projektje, viszont Ön politikus is. Ez a két dolog ebben a projektben mennyire játszik szerepet?

Olyan ember vagyok, aki igyekszik a problémákra szakmailag felhívni a figyelmet. Ha nem foglalkoznék önkormányzati kérdésekkel és nem lenne a szívügyem, nem kezdtem volna bele egy ilyen speciális téma feltárásába.

Számomra az is nyilvánvaló, hogy a politika háttérintézmények nélkül nem lehet sikeres. Egy darabig lehet hangzatos dolgokat mondani, de ha valóban az emberek érdekében tevékenykedünk, akkor kellenek megalapozott adatok, projektek, kimutatott és kidolgozott ügyek, hiszen csak azokra lehet érvrendszert felépíteni és változtatni, ha látják, hogy mi van mögötte.

Erre jó a civil szféra a politika mögött, ami normális alapállapot kellene, hogy legyen. Mindig vannak olyan csapatok, melyek szakmai anyagokat készítenek elő, ezzel mintegy szakmai hátteret adva egy-egy politikai döntéshez.

Háttérintézetek nélkül alig van mozgástér, ha nincs megalapozott, védhető, argumentálható információs halmaz valaki mögött, akkor nagyon nehéz felelősségteljes döntést hozni. Esetemben itt kapcsolódik össze a civil szféra és a politikai élet. A civil szférából érkező, általam is kidolgozott szakmai anyagot politikusként tudom közvetíteni az emberek felé.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »