Mennyire valódi alternatíva az AfD? – Egy kongresszus tanulságai

Mennyire valódi alternatíva az AfD? – Egy kongresszus tanulságai

Az Alternative für Deutschland (AfD) hétvégi pártkongresszusa mellett nem ment el szó nélkül sem a német, sem az európai sajtó. Az elemzők és a rivális politikusok többsége most a nyilvánvalón rágódik, de érdemes szemügyre venni a párt kevésbé hangsúlyozott ambícióit is.

Míg a kritikusok zöme az iszlámellenességen rugózik, és a szokásos szélsőségesezést erőlteti, a higgadt vizsgálat azt mutatja, hogy a a német radikális vezetés sem fejjel megy a falnak.

Fokozatos építkezés

A német politikában jelenleg alapigazságként kezelt tény, hogy nincs olyan politikai szereplő, aki rövidtávon leválthatná Angela Merkelt és az által képviselt politikát. Erre 2017-ben Frauke Pertynek sincs túl sok esélye, de láthatóan jelenleg nem is egy azonnali győzelem kivívása a legfontosabb a fiatal, mindössze három esztendős csoportosulás számára.

A mostani kongresszusnak épp az volt a fő feladata, hogy egy olyan keretet alkosson a párttagság és a szimpatizánsok számára, amivel mindenki azonosulni tud és egy világos utat jelöl ki az AfD számára.

Ez, a pártszakadás óta félve kezelt kérdés a regionális választások sikerei után nem várathatott magára tovább, hiszen a közvélemény-kutatások szerint 13 százalékkal Németország harmadik legerősebb pártjává váló alakulatnak egységes és jól azonosítható irányvonallal kell nekimennie az országos voksolásnak.

A kulcs: A néppártosodás

Alexander Gauland alelnök szerint a pártnak most elemi érdeke, hogy a kongresszuson megfogalmazódó állásfoglalásokat a jövőben demonstrációk, kampányrendezvények révén minél szélesebb rétegek számára elérhetővé és érthetővé tegyék. Szerinte a célzott kommunikáció érhet sikert.

Jörg Meuthen társelnök beszédében a következőképpen fogalmazott:

“Néppárttá akarunk válni,

és hosszú időre befolyásolni kívánjuk hazánk sorsát.”

Az 55 éves közgazdász szerint az AfD-nek a családi értékek pártjává kell válnia, mely modern konzervatív, tardicionalista pozícióból politizál.

Beszédében három, a pártot átszövő, meghatározó irányzat összehangolását hangsúlyozta: a konzervatívok, a liberálisok és a patrióták gondolatit kell egységes, mindenki számára vállalható rendszerbe szervezni, úgy, hogy a vélemények sokszínűsége továbbra is jellemezze az Alternatívát.

Az elemzők pont ezt a sokszínűséget hajlamosak megosztottságként értelmezni, ami azért is roppant vicces, mert a centrumba betolakodott kereszténydemokraták esetében (akárcsak itthon a Fidesz kapcsán) sosem kerülnek szóba hasonló aggályok, pedig egy klasszikus néppárt lényege pont az, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeit képviselni tudja, ehhez pedig elengedhetetlen a megfelelő szintű diverzitás.

A kongresszus egyébként már külsőségeiben is az említett három csoportot célzó üzenetekkel operált: a látogatókat “Bátorság. Igazság. Németország.” feliratú transzparensek fogadták.

Kitörni az ellenzékiségből

Faruke Petry, a párt vezetője egyértelművé tette, hogy az AfD nem akar örökre ellenzéki erő maradni: “Többséget kell szereznünk”,

mondta, de utalt arra, hogy jelenleg nincs potenciális koalíciós partnerük a német politikában.

“2015 nyarán halottként könyveltek el minket” – mondta a párt vezető politikusa, majd hozzátette, ennek ellnére a tartományi parlamentek felében van képviseletük, és az EP-választáson is jól szerepeltek (ennek kapcsán érdekes információ, hogy az alakulat képviselői állítólag már keresik a kapcsoaltot a Le Pen vezette Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségével – a szerk.).

Az önállóság mindenképp fontos identitásképző ereje lehet a pártnak, főleg egy olyan politikai környezetben, ahol megszokott, hogy az ellenzék időről-időre besegít a kormánypártoknak.

Iszlamofóbia?

A legtöbbet kiemelt, és megkerülhetetlen rész az iszlámmal szembeni kritikus hozzáállás volt, amit azonban pont a párt egyik botrányhős EP-képviselője, Beatrix von Storch finomított egyik nyilatkozatában azzal, miszerint a politikai iszlám elutasítása nem egyenlő a muzulmán emberek elutasításával:

“Különbséget teszünk az egyénileg gyakorolt hit, és az iszlám, mint a politikai hatalomra való törekvés egyik formája között. Ezeket el kell különíteni egymástól. Nem vagyunk muszlimellenesek, ez csupán az iszlámmal kapcsolatos állásfoglalás.”

A bevándorlással kapcsolatban kialakított álláspont finomhangolása is sokat hozhat még a konyhára, hiszen a küldöttek többsége támogatja a bevándorlók érkezését, amennyiben azok kellően képzett szakemberek és megvan bennük az integrációs hajlandóság.

Megszilárduló arcvonal

A német és európai szakértők most kissé éretlenül állnak a vasárnapi történések előtt. Többségük igyekszik kisebbíteni a formálódó arculat és a kiforrott célrendszer jelentőségét, és érezhetően félnek egy jól definiálható, határozott elképzelésekkel rendelkező AfD gondolatától, ami képes lehet betölteni a Merkeltől jobbra létező, konzervatív-patrióta-radikális politikai űrt, melyet a kereszténydemokraták középre húzása hagyott maga után.

Sokan várták, hogy a párt vasárnap az abszolút szélsőjobbara tolódik, “kiiratkozva” ezzel a demokratikus pártok sorából, és ugyanúgy leírható tényező lesz, mint a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD), ám ez nem történt meg, ahogy a vezetők sem estek egymásnak, így a hatalmi játszmák sem feszítették szét idő előtt a pártot.

Annak ellenére sem, hogy a “vadhajtások lenyesése” is napirendre került a rendezvényen. A küldöttek többsége ugyanis megszavazta a Saar-vidéki regionális szervezet feloszlatását, miután kiderült, hogy vezetői szélsőjobboldali csoportokkal működtek együtt. Ez a lépés, érthető módon nem is kapott nagy hangsúlyt a párttal alapvetően ellenséges médiában, ám fontos jelzés a társadalom számára: mutatja, van az az alkotmányos a határ, amit Petryék már nem lépnek át.

A másik dolog, amire senki sem számított, az a fiatal tagok nagyfokú aktivitása volt, tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy a küldöttek végül az eddigieknél radikálisabb irányvonal mellett tették le a garast. Abban az értelemben mégsem meglepő momentumról van szó, hogy az AfD hasonló generációs élménnyé kezd válni a német ifjúság meghatározó része számára, mint amilyenek a Zöldek voltak néhány évtizeddel ezelőtt.

Az európai trendek jelenlegi alakulásába nagyon szépen illő erősödés azonban könnyen sebezhetővé is teheti az Alternatívát. Petry egyelőre remek érzékkel lépdel a párt számára előnyös, tabudöntögető úton, ám kérdéses, hogy a kezdeti lendület mennyire lesz elegendő egy elkötelezett bázis kialakításához.

Egy biztos, a mostani kongresszus az eddig elért eredmények konszolidációja felé mutat, és ha megfelelő kommunikációt képesek folytatni, akkor még nagyon kellemetlen perceket szerezhetnek a német politika mainstream pártjai számára, de a Zöldeket is tartósan maguk mögé utasíthatják. Ennél jobban pedig semmitől sem fél az ottani politikai elit.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »