Menedékhely a nagyvárosban

Menedékhely a nagyvárosban

Néhány éven belül – egészen pontosan 2021-ben – immár alapításának 250. évfordulóját ünnepli majd az ELTE Józsefvárosban található botanikus kertje, ismertebb nevén a Füvészkert. Éppen emiatt, egyfajta felvezetésként a közelmúltban megjelent egy könyv, amely ennek a páratlan intézménynek a múltját dolgozza fel. Szikra Éva A budapesti Füvészkert története című kötetének bemutatóján azonban a jelenről és az esetleges jövőről is szó esett.

Felvezetésként Orlóci László, a botanikus kert igazgatója mondott pár szót a helyszínről, ahol az esemény is zajlott. A Füvészkertet 1771-ben, Nagyszombatban alapította Winterl Jakab, majd hat évvel később az egész intézményt Budapestre költöztették. Végleges helyének megtalálása elég sokáig húzódott, először a jelenlegi Krisztina tér és a Déli pályaudvar között, utána a mai Kossuth Lajos és Reáltanoda utca közötti területet jelölték ki erre a célra. A kert állaga azonban egyre romlott, az 1838-as pesti árvíz sem tett neki jót, így végül József nádor javaslatára 1847-ben megvásárolták Festetics Antal 10,1 hektáros, akkoriban még a város külső peremén elterülő ingatlanát (amely korábban főként legelőként és vadászterületként szolgálta a grófot és családját). A Füvészkert innentől nemcsak a tudománnyal foglalkozók, hanem a kikapcsolódni vágyók számára is fontos helyszínné vált (s a mai napig az), ám a huszadik században, a klinikai épületek bővítése, terjeszkedés miatt jelenleg mindössze három hektáron terül el a botanikai birodalom.

Hírdetés

Herczeg Ágnes tájépítész a könyv méltatása kapcsán kiemelte, a Füvészkert viszontagságos története, amelyben pusztulás és újjáéledés váltja egymást, tipikusan magyar történet. Ugyanakkor ez az élő múzeum fontos szerepet tölt be jelenlegi helyén, hiszen egyfajta menedékhellyé tudott válni a betonrengetegben.

A közel kétszáz oldalas, fotókkal és térképekkel illusztrált könyv megszületése egyébként már évek óta érlelődött a tájépítészként tevékenykedő szerzőben, akinek nevéhez több száz kert, műemléki környezet kutatása, tervezése, védelmének megszervezése fűződik. A Füvészkert történetével akkor kezdett el foglalkozni, amikor a 2000-es években esély nyílt az intézmény uniós pályázatból történő felújítására. Természetesen a kert valódi arcát nem tudták teljesen visszaadni az eredeti terület összezsugorodása miatt, a szerzőt mégis érdekelni kezdte a múlt, a Festetics-kastély, illetve az is, Molnár Ferenc mennyire adott hű képet a helyszínről A Pál utcai fiúk című regényében. – Molnár a közelben lakott, így nagyon is pontosak a leírásai a könyvben, például a pálmaházról vagy a tóról, ezek helyét mind sikerült is megtalálnom a vizsgálódásaim során. Az azonosítás egyébként nem volt mindig könnyű, mivel a klinikák bővítésekor nem rögzítették pontosan, mi is állt előtte az építési területen – mondta el Szikra Éva.

Ugyanakkor a Füvészkert a jelenben is él és virul, bár tervek vannak vele bőven. Az igazgató és Szikra Éva is szeretné például, ha a kastélyépületet sikerülne az eredeti állapotok szerint felújítani, mellette Orlóci Lászlóék azért is küzdenek, hogy a botanikus kertek kapjanak múzeumi besorolást, hiszen a különféle növények megőrzése, bemutatása, nevelése szerintük legalább olyan fontos feladat, mint a különféle művészeti értékek gyűjtése. Mindezt pedig igyekeznek a gyerekeknek is megmutatni, éppen emiatt létesítettek a terület Tömő utcai végében egy tankertet, ahová jelenleg a kerületben található összes, idővel azonban kiterjesztetten bármelyik óvoda vagy iskola csoportjait várják.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.14.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »