Menedék: Igenis vannak migránsok

Menedék: Igenis vannak migránsok

Nem hit kérdése, hogy vannak illegális határátlépők is, és a leginkább az a fontos, hogy az ember képes legyen differenciálni, nem pedig hogy propagandára ellenpropaganda jöjjön – jelentette ki a Menedék Egyesület képviselője. A CEU kutatói pedig elemzést végeztek arról, hogy az osztrák sajtó emberségesebben mutatta be a menekülteket, mint a magyar.

„Mi is használjuk a migráns kifejezést, nem szabad felülni a nyelvi inflációnak” – jelentette ki egy hétfő délutáni rendezvényen a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület képviselője, Kováts András. Az eseményen a Közép-európai Egyetem (CEU) és az MTA kutatói mutatták be A „menekültválság” reprezentációja a magyar és az osztrák médiában című elemzésüket, arra jutva: szomszédaink inkább a humanitárius, mi pedig a biztonsági szempontokat hangsúlyoztuk ki. A kutatás nem is bizonyult akkora revelációnak, annál érdekesebbek voltak a menekülteket segítő egyesület képviselőjének, Kováts Andrásnak a kiegyensúlyozottságra törekvő szavai.

Nem vagytok humánusak! Hallgassatok, ti hívtátok be őket!

A kutatók, Messing Vera és Bernáth Gábor kvantitatív és kvalitatív elemzést végeztek, három hangsúlyos időszakra és néhány sajtótermékre koncentrálva. A vizsgált médiumok között voltak napilapok (Magyar Nemzet, Népszabadság, Die Presse, Der Standard, Blikk, Kronen Zeitung), hírportál (Index) és esti hírműsorok (M1, ORF, RTL Klub, Puls4). A sajtótermékek választásával igyekeztek változatosabb képet kapni, bár nyilván a menekültekkel szemben kevésbé pozitív képet kaptak volna, ha a magyar médiában nemcsak egy kormánypárti csatornát válogatnak be, ahogy éppígy lehetett volna nem annyira a biztonságot hangsúlyozó a végeredmény, ha mondjuk a Blikk helyett a 444-et nézik. Persze az szóba került a magyar és az osztrák helyzet összevetésénél is, hogy eltérők a sajtóviszonyok, a tulajdonosi struktúrák, mégis kérdéses, hogy néhány véletlenszerűen kiválasztott lap teljes képet mutathat-e. Az mindenesetre örömteli, hogy úgy választottak eltérő politikai beállítottságú termékeket, hogy egyik oldalon sem csupán pártok által befolyásolt médiumok kaptak helyet.

 Tüntető migránsok a Horgos–Röszke határátkelőhely szerbiai oldalán 2015. szeptember 16-án. A magyar rendőrök könnygázt és vízágyút is bevetettek a határ magyar oldaláról az őket dobálókkal szemben Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet  

A vizsgált időszakok közé augusztus 27–31., azaz a halott menekültekkel előkerülő furgon esete, a szeptember 4–7-i gyalogmenet és a szeptember 14–22-i jogi határzár és röszkei összecsapás került be. A kutatók szerint kiderült, hogy többségében az osztrákoknál a humanitárius szempontok domináltak, a magyaroknál pedig a biztonsági kérdések: míg mondjuk a halálfurgon esetében szomszédaink az állami felelősséget vetették fel az embercsempészet miatt, és humanitárius szempontokat hoztak be, nálunk a nemzetközi szabályok elégtelensége és a menekültek tömegessége került elő. Röszkénél a sógoroknál a segélyszervezetek és a menekültek szólaltak meg, a magyaroknál inkább a politikusok, a kormány; míg mondjuk a migránsok megindulását a határ felé az osztrákok humanitárius problémaként keretezték, addig nálunk előkerült a menekültek számossága, erőszakossága. Ami érdekesebb, az a közös vonás: a magyar és az osztrák sajtó is egyaránt előszeretettel bírálta a másik ország menekültpolitikáját. Nem humánus, nem európai! – harsogták szomszédaink. Ti hívtátok be őket! – érkezett a nem kevésbé gyerekes magyar válasz.

Innentől nehéz másként beszélni a kérdésről

Messing szerint változást Röszke hozott, akkortól jelent meg erőteljesebben a nem jobboldali sajtóban is, hogy a migránsok veszélyt jelenthetnek, dobálóznak, erőszakosak, egy újságíró pedig meg is fogalmazta: innentől nehéz lesz másként beszélni a kérdésről. Kováts szerint viszont a változás mögött volt egy jóval fontosabb tényező: szeptember 15. után eltűntek a menekültek a közterekről, az emberek közvetlen látóteréből, ahonnan korábban a sajtó tudósított. Egészen addig a magyar sajtóban is meg tudtak szólalni a menekültek – állították a kutatók. Kifejtették, előzőleg a romák helyzetével foglalkoztak, és azt állapították meg, a cigányok nem jutnak mikrofonhoz, nem szólhatnak bele a róluk szóló diskurzusba, míg a menekültek hallathatták saját hangjukat is. Ugyanakkor idővel az osztrák sajtóban is terítékre kerültek a biztonsági kérdések, az, hogy a migránsok problémát is okozhatnak.

Propagandára ne ellenpropaganda legyen a válasz

A megnevezések körüli probléma is előkerült: a kutatók szerint a magyar sajtó jóval inkább élt idegen szakszavakkal, és kevesebbszer hivatkozott például csak férfiként/nőként a menekültekre. Rákérdeztünk, volt-e arra vonatkozó eredmény, az érkezők hogyan hivatkoztak magukra, illetve hogy akkor mi a megfelelő kifejezés, amelyet a résztvevők használni javasolnak. Kováts arról beszélt: a Menedék alapító dokumentumában még a nemzetközi vándor megnevezés is előkerült, de ez azért nehezen volt tartható. A korábbiak alapján szerinte várható volt, hogy a migráns rögzül neutrálisabb kategóriaként, és bár egyes lapok illőbbnek tartanak különböző kifejezéseket, a menekült és a menedékkérő mégiscsak jogi kategóriák, amelyekbe sokan nem férnek bele. Magyarországon a menekültstátust kérőknek csak a töredéke bizonyul menekültnek, de Németországban is így van ez, és még a menedékkérő sem megfelelő: miért is lenne az, aki megtagadja az ujjlenyomatadást, csak megy előre, hogy boldoguljon nyugaton?

Kováts szerint ha van egy erőteljes propaganda, könnyű belesüllyedni, hogy az ember csak ugyanazzal a nehéztüzérséggel háborúzik, csupán ellenpropaganda a válasz, nem pedig a valós helyzetleírásra való törekvés. Kováts úgy látja, a menekülő jó kifejezés még, de ők használják a migránst is, „nem ülünk fel a nyelvi inflációnak, nehogy már nekünk kelljen lecserélnünk”. Szerinte ha az ember képes differenciálni, akkor nem kell ezen aggódnia, és nyugodtan használhatja az illegális határátlépő megnevezést is arra, aki tényleg az, „ez nem hit kérdése”. Olyan persze már nincs szerinte, hogy „illegális migráns”, de a kontextus a fontos, és akkor nem kell amiatt aggódni, hogy az ember dehumanizálóan fogalmaz egyes csoportokról.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »