Melyik szer nyeri a riói doppingversenyt?

Melyik szer nyeri a riói doppingversenyt?

Az olimpia közeledtével a sportteljesítményeken túl kötelességünk számba venni azt is, hogy az elmúlt néhány hónap világversenyei, lebukásai alapján vajon mely doppingszerekkel próbálkoznak majd a sportolók. Tiszeker Ágnest is segítségül hívtuk.

Meldonium a varázsszó, ha valaki a tiltott teljesítménynövelők királynőjét keresi az elmúlt néhány hónap doppingesetei alapján. Biztosan sokan vélik úgy, hogy az idén több mint száz pozitív mintát eredményező szer lesz majd a legsűrűbben előforduló találat a riói laborban is, pedig ez tévedés. A nagyágyúk – mint azt Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője portálunknak megerősítette – a szteroidok, a növekedési hormon és az epo lesznek, de leginkább az anabolikus szteroidok.

A meldonium „nagyot ment” 2016-ban, keményen rostálta a sportolókat, olyanokat is, akiknek éremesélyük lett volna Rióban. Pontosan ez, vagyis a nem kívánt népszerűsége, illetve a tömeges lebukás az oka, hogy a mostani játékokon szinte biztosan nem fog senki a gyógyszer formában Mildronate-ként ismert szerhez nyúlni. A meldoniumot több országban szívproblémára írják fel az orvosok, Magyarország kivétel, itthon nem törzskönyvezték. Korábban katonáknak is adták háborús övezetben teljesítményfokozóként, utóbb a sportolók is elkezdték használni ugyanebből a célból. Viszont mivel egészen komoly mértékben képes serkenteni a vérkeringést, idén januárban felkerült a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) tiltólistájára, a használói pedig sorra kapták az eltiltásokat. Az első nagyhal, aki megbukott, a teniszcsillag Marija Sarapova volt, majd sorra jöttek a többiek. Az 1500 méteres síkfutás korábbi világbajnoka, az etióp születésű, svéd színekben versenyző Abeba Aregawi, a grúzok olimpiai ezüstérmes birkózója, Davit Modzmanasvili, az olimpiai és Európa-bajnok orosz jégtáncos, Jekatyerina Bobrova, valamint Katinka egyik legkomolyabb ellenfele, a négy vb- és három Eb-arannyal rendelkező, szintén orosz Julija Jefimova.

A jó öreg szteroid

A különböző szteroidok nemcsak az edzőteremben súlyokat szaggató izomkolosszusok legjobb barátai, az élsportban meglehetősen gyakran buknak le miattuk a sportolók. Így járt nemrégiben Dombvári Bence is, akinél sztanozololt, vagyis tesztoszteronszármazékot mutatott ki a doppingvizsgálat. Pedig akár három számban is kajakba ülhetett volna Rióban.

Ilja Iljin, Kazahsztán súlyemelő büszkesége Pekingben és Londonban is győzött a 94 kilogrammosok között, Rióban biztosan nem fog. Ahogyan egyik kazah női aranyérmes súlyemelő sem – Majja Maneza, Zulfija Csinsanlo és Szvetlana Podobjedova –, ugyanis mindegyikük londoni mintája szteroidot tartalmazott. A Pekingben női 48 kilogrammban ezüstérmes török Sibel Özkan mintájában Dombvárihoz hasonlóan szintén sztanozolol volt. Érdekes ugyanakkor, hogy ilyen sokan próbálkoznak ezzel az „elavult” szerrel, a sztanozolol ugyanis az 1960–70-es években volt nagy divat, elsősorban a (nehéz)atléták, súlyemelők éltek vele. Viszont akinek volt pénze, hamar átállt másra, ugyanis a szert nagyon sokáig ki lehet mutatni a teszteken. Dombvári is pont azzal védekezett, hogy bolond lett volna ilyen könnyen szűrhető ajzószert választani 2016-ban.

Dombvári Bence most minden bizonnyal idegességében üvölt. Doppinghasználat miatt legfeljebb tévén keresztül követi az olimpiát Fotó: Kovács Attila / MTI

Az epo, vagyis eritropoetin a vérképzést elősegítő hormon: minél aktívabban termeli a testünk, annál gyorsabb a vér oxigénszállító képessége, ettől pedig nő a teljesítmény. Az epo-szint legális növelése miatt járnak magaslati edzőtáborba a nagyobb versenyek előtt az élsportolók. Amióta szintetikusan is elő lehet állítani, hasít a vérdopping, a szert több doppingszakértő szerint szinte lehetetlen kimutatni. Az epo-teszt ráadásul jóval bonyolultabb, mint az átlagos doppingvizsgálat. Viszont a sportolókat nem rettenti el a szűrés, ugyanis egy adag epo felér egy két-három hetes magaslati táborozással is. Szintén epo-növelő hatása van a napjainkban egyre elterjedtebb új technikának, melynek során a sportolók xenongázt lélegeznek be. A módszer egyelőre legális, és 150-160 százalékkal emelheti az epo-termelés szintjét.

Amfetamin, géndopping, igf

Ne feledkezzünk el az amfetaminról sem, melyet az atléták, közülük is a futók, hosszútávfutók kedvelnek leginkább, ugyanis a gyorsaságot és a kitartást igénylő sportágakban alkalmazzák leginkább.

A géndoppingról már sokszor nyilatkoztak szakértők, de az ellenőrök egyelőre bottal ütik a használók nyomát, ugyanis olyan módszerről van szó, melynek során különböző kimutathatatlan anyagokat juttatnak a szervezetbe, és ezek indítják be az állóképességet javító, teljesítményt növelő hormonok termelődését. Ugyanez a helyzet az igf-fel, azaz az inzulinszerű növekedési faktorral is, melyet csak az izomzatból vett mintával lehetne kimutatni, de ezt tiltja a sportjog.

Tiszeker Ágnes úgy véli, Rióban nem bukkannak fel új szerek, a régiek új generációit, megváltozott kémiai szerkezetét, a „dizájnervegyületeket” kell majd keresniük az ellenőröknek. Mióta egyébként elkezdték újraellenőrizni a pekingi és a londoni mintákat, sorra buknak le a sportolók, köztük rengeteg érmes is. Augusztus 5-éig, vagyis a riói megnyitóig szerinte még számos új pozitív mintát találnak majd a laborok, de onnantól az olimpia idején már csak a most levett mintákra koncentrálnak egy ideig. A riói laboratórium engedélyét ugyan egy időre felfüggesztette a WADA, de ez nem a technikai felkészületlenség miatt történt. Egyszerűen kevés munkatársuk volt ahhoz, hogy teljes értékű munkát tudjanak végezni a nyári játékok idején; ezért a kölni, montréali és lausanne-i laborokból kaptak segítséget.

A Magyar Antidopping Csoport vezetője milliószor elmondta már, az illegális doppinglaborokkal képtelenség lépést tartani, a WADA sem képes erre. Gyakorlatilag olyan kisüzemekről van szó, mint a kábítószerlaborok, ahol iszonyatos mennyiségű pénzből sportolói megrendelésre állítják elő a teljesítményfokozókat. Ezt leginkább a világtól elzárt helyeken, leginkább a Távol-Keleten, Thaiföldön, Kínában vagy Indiában lehet megtenni. Persze nem csak itt lehet csendben kotyvasztani: az USA-ban is találtak már „NASA-szintű” labort. Ezekben egyre jobb minőségű szereket állítanak elő, így a doppingellenőrök a legtöbb esetben csak a jéghegy csúcsát kaparásszák. Az orosz atléták esete egészen kivételes volt, de persze ott is csak akkor robbant az ügy, amikor egy sportoló elkezdett szivárogtatni.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »