Melyik nő magasabbra, a szegfű, vagy az olajfa?

Az október 23-i megemlékezések jól mutatják a balliberális oldal megosztottságát.

Négy éve ilyenkor Bajnai Gordon választási pártja még egyetlen nagy központi rendezvényen bonthatott zászlót, idén viszont már legalább 2-3 kisebb tüntetés lesz. Az MSZP továbbra is piacvezető helyét félti a baloldalon, miközben a fővárosi értelmiségi szalonokban újabbnál újabb terveket szövögetnek. Most éppen (újra) az olasz Olajfa a sláger.

Szegény embert még az ág is húzza! — A népi bölcsesség nagyon igaz a baloldali ellenzék helyzetére, hiszen a pártszakadás óta középpárttá sorvadt MSZP gerillaharcot vív saját fellegváraiban Gyurcsány Ferenc DK-jával. A hírek szerint szép csendben már fel is osztják egymás között a baloldali többségű választókerületeket. Ezen az MSZP veszít, a DK (2018 után minimum egy parlamenti frakciót) nyer, ám a szocialistáknak legalább “házon belül” sikerül megkapaszkodni, és kész tényeket teremteni.

A baloldali választási matekot és a 2013-as Mesterházy-Bajnai megállapodást ismerve, az MSZP-DK duó várhatóan a balliberálisok által elérhető mandátumok többségére igényt fog tartani, így a liberális pártocskáknak és új formációknak csak a maradék jutna. Teljesen érthető, ha utóbbiak nagyobb szeletet akarnak a tortából és ehhez politikai eszközöket keresnek. Az egyik ilyen régi-új eszköz (jobb híján) a népfront választási párt.

Az ilyen összeborulásnak nálunk komoly hagyománya van, hiszen a szocialisták az 1991. szeptember 27-én megfogalmazott Demokratikus Charta segítségével (=az akkor még patinás liberális értelmiség hátán) törtek ki a politikai karanténból. A liberálisok a 2012. október 23-án nagy reményekkel induló Együtt választási párttal űzték maguk előtt az MSZP-t, és cserkészték be a szocialista szavazókat.

Miután már mindkét pólus legalább egyszer sikeresen maga alá gyűrte a másikat, érthető a bizalmatlanság. A közvélemény-kutatások sem túl biztatóak, így új eszközök után kell nézniük. Ahogyan azt egy 2003-es állapotfelmérés is mutatja, felülről indított baloldali népfrontos ötletekből azóta sincsen hiány, ám ezek egyike sem bizonyult tartósnak.

Mindez persze nem tántorítja el a fővárosi liberális értelmiséget attól, hogy “merjenek nagyot álmodni”. Most éppen egy mini liberális pólust építgetnek, amiben az Együtt, a Párbeszéd, a MoMa és (reményeik szerint) az LMP venne részt. Az LMP csatlakozásáról a “borzalmas” tagság dönt, amely 2012 végén egyszer már nemet mondott erre. Mivel e pártok támogatottsága együtt sem éri el a 10 százalékot és továbbra is szükség van a baloldali szavazókra, itt a legújabb ötlet: Olasz mintára választási pártot kell létrehozni!

Persze ez sem új, Medgyessy Péter 2001. decemberében az olasz Olajfa mintájára Akácfa Mozgalmat akart létrehozni, ám az ötlet a kezdeti nekibuzdulás után elhalt. Most éppen Szigetvári Viktor porolta le (jobb híján) a választási párt ötletét.

Egy választási párt persze nem ördögtől való ötlet, ám az eddigi pártok önfeladásával járna. Több a bizonytalanság és a potenciális veszteség, mint a várható haszon, és egyáltalán nem véletlen, hogy 2014-ben sem ezt az utat választották. Az MSZP és a DK saját frakcióval szeretne a 2018-ban alakuló új parlamentbe vonulni, amire egy választási párton belül nincsen lehetőség. A párttámogatás elsődleges címzettje is ez a választási párt lenne. A résztvevő pártok neve 4 évig alig forogna, így ez az eszköz a jelenlegi balliberális térfél teljes felszántását jelentené. Kíváncsian várjuk tehát, hogy vajon az Olajfa lesz-e valaha is akkora, mint most (még) a szegfű?

Kiszelly Zoltán – http://mozgasterblog.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »