A harmadik hullám növekvő számainak láttán akár ez a kérdés is felmerülhet. Az ígéretek szerint lesz elég kórházi ágy, műszer, gyógyszer és egészségügyi személyzet, de Orbán Viktor miniszterelnök korábban jelezte: sosem látott terhelés alá fognak kerülni a hazai kórházak.
Szlovákiában most készül az etikai kódex arról, hogy a túlterhelődött kórházakban mi a teendő akkor, ha nem tudnának minden beteget megfelelően ellátni. A magyar eljárásról a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke, Hegedűs Zsolt nyilatkozott az Új Szónak – vette észre a Portfolio.
Az ilyen drámai helyzetekre vonatkozó irányelveket már a járvány előtt, illetve az első hullám felfutásakor kidolgozták Európában és a tengerentúlon a tudósok, bioetikusok. A magyar változat április közepére lett kész. Hegedűs úgy tudja, ezeket
élesben Magyarországon még nem kellett használni,
de megkérték az összes kollégát, hogy ismerjék őket.
„A legfontosabb elv, melyet lefektettünk, egyezik az európai és a tengerentúli etikai irányelvvel: ilyen helyzetben arra kell törekedni, hogy minél több emberéletet mentsünk meg. Vannak olyan országok, melyek például érkezési sorrendben mentenek: aki először érkezik, annak ajánlják fel a megmaradt, szűkös erőforrásokat, legyen az egy intenzív ágy, vagy egy lélegeztetőgép. Ez azonban fals, etikai szempontból rossz irány. Hátrányba kerül például az, aki távolabb lakik a kórháztól, vagy aki betartotta a szabályokat, ezért később betegedett meg. A legfontosabb elv az előnyök maximalizálásának elve – hogy minél több beteget mentsünk be. Minden beteg egy beosztás, triázsolás alá esik és egy prioritási sorrendet állítunk fel szigorú szakmai irányelvek mentén. Ezáltal találhatjuk meg a lehető legobjektívebben azokat, akiknek szakmai szempontból a legtöbb esélyük van túlélni a járványidőszakot, amennyiben ők kapják meg a szűkös erőforrásokat” – mondta Hegedűs Zsolt.
A MOK Etikai Kollégiumának elnöke hangsúlyozta: az életkor tekintetében sokan azt gondolják, hogy mivel már 75 évesek, róluk biztos lemondanak majd az orvosok, ám ez nincs így. Elképzelhető, hogy egy olyan 45 éves beteg fekszik mellettük, aki nagyon súlyos alapbetegségben szenved, vagy például szenvedélybetegségéből adódóan sokkal rövidebb életkilátásai vannak, mint a jóval idősebb, de fitt páciensnek.
Az számít, kiknek jobbak a rövid távú prognózisaik
– és ezeket napról napra újra kell értékelni, hiszen a betegek állapota is javul, vagy romlik.
„Szigorú triázsrendszerünk van, mely figyelembe veszi és pontozza a kísérőbetegségeket és más tényezőket. Ezt a rendszert szinte bárhol lehet alkalmazni Európában, ötvözi többek között a német, az olasz, a svájci, az észak-amerikai etikai ajánlásokat, és benne van a magyar szakemberek szürkeállománya is. Megpróbáltuk azt is, hogy az intenzív osztályokon dolgozó orvosokat kivonjuk a döntéshozatali szerepből, mert nagy lelki traumát okoz az orvosnak, ha le kell mondani egy betegről, miközben lehet, hogy nem látja a teljes képet, és nem tudja, hogy egy másik kórteremben egy másik betegnek jobb kilátásai lettek volna, ha megkapja az ellátást” – fogalmazott a MOK Etikai Kollégiumának elnöke.
Szintén nagyon szigorú ajánlást tettek azzal kapcsolatban, milyen képzettséggel és szakértelemmel kell rendelkezniük a triázscsapatot vezetőknek. „Ezek általában olyan sürgősségi orvosok, illetve aneszteziológusok, akik voltak már katasztrófahelyzetben. Például egy vonatbalesetnél, ahol el kellett dönteni, hogy a mondjuk negyven sérültből kinél kezdjenek újraélesztést, vagy egyáltalán kezdjenek-e bele.”
A még számos hazai előírásról és külföldi helyzetről beszámoló interjú itt olvasható, a magyar kódex pedig teljes terjedelmében elérhető a MOK oldalán.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
