Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek

A kutatókat régóta foglalkoztatja annak kérdése, hogy a skandináv telepesek hogyan élhették túl Grönland déli részének kifejezetten zord és hideg viszonyait a középkorban. Idővel ugyan láthatók a civilizációs hanyatlás nyomai és az európaiak eltűnése a szigetről, ezt megelőzően azonban ki tudtak alakítani itt egy élhető életformát, ez pedig továbbra is kérdéseket vet fel. Egy új kutatás lehetséges, hogy megtalálta a választ: a grönlandi nyarak lehetséges, hogy nem voltak olyan hidegek, mint eddig hittük.

A kutatók Dél-Grönlandon gyűjtöttek az idők során lerakódott tavi hordalékból mintákat, amelyekből rekonstruálni tudták a régió klímájának változásait 3000 évre visszamenőleg. A jelek szerint az Izlandról 985-ben érkező telepesek körülbelül 10 Celsius-fokos hőmérséklettel találkozhattak nyáron.

Az Egyesült Államok Illinois államában található Northwestern University kutatói szerint 985 és 1450 között, amíg a telepesek Grönland e részén laktak, az átlaghőmérséklet mind az azelőtti, mind az azt követő időszakénál magasabb volt. Yarrow Axford, a tanulmány társszerzője szerint mindezt eddig is sejtette a tudomány, azonban mivel eddig nem történt kísérlet a korabeli hőmérsékletek rekonstrukciójára, nem volt lehetőség a bizonyítására. „Egy kisebbfajta klímarejtély volt eddig” – mondta.

A kutatás során a csapat a Narsaq nevű város közelében lévő településekről gyűjtött üledékmintákat, és a bennük ragadt árvaszúnyogok testeinek kémiáját vizsgálták. Az árvaszúnyogok kitinváza megőrzi környezetük oxigénizotópjait, ezekből a telepesek korának hőmérsékletére is lehetett következtetni.

Hírdetés

„Az oxigénizotópok, amelyeket az árvaszúnyogokból mérünk, megörökítik a korábbi tóvíz – amelyben a rovarok nevelkedtek – izotópjait, az a tóvíz pedig a csapadékból jön, amely a tó felett hullott – magyarázta G. Everett Lasher társszerző. „A csapadékban lévő oxigénizotópokat részben a hőmérséklet határozza meg, így az oxigénizotópok idővonalon történő változását megfigyelve következtettünk arra, hogyan változhatott a hőmérséklet.” A kutatók szerint 985 és 1450 között a klíma körülbelül 1,5 Celsius-fokkal melegebb volt, mint korábban vagy azóta.

Az észak-atlanti oszcillációnak (NAO) nevezett természetesen váltakozó nyomásrendszer a kutatók szerint nem játszott szerepet ebben a hőmérséklet-változásban – valójában az NAO legfeljebb a hidegebb levegőáramlatokhoz köthető. „Úgy találtuk, hogy az NAO nem alkalmas a középkori klímabeli változások megmagyarázására a mi helyszínünkön” – mondta Lasher. „Ez megkérdőjelezheti felhasználhatóságát abban, hogy az elmúlt 3000 év máshol bekövetkező klímaváltozásait magyarázzuk vele.”

Hogy mi okozta a szokatlanul meleg periódust, továbbra is rejtély. A kutatócsoport szerint a melegebb óceáni áramlatok játszhattak valamilyen szerepet. „Az elmúlt évszázad globális felmelegedésével szemben a középkorban minden felmelegedés lokális volt” – mondta Axford. „Azért akartuk megvizsgálni, mi volt a helyzet Grönlandon akkoriban, mert ez a világ egy klímatudományilag igen komplex területe, ahol a várttal ellentétes dolgok is történhetnek.”

A skandináv közösségek azonban végül összeomlottak, ahogy újra lehűlt a környezet. Az azonban máig nem tisztázott, hogy a klímaváltozás volt-e a közvetlen ok.

„Azzal a hipotézissel kezdtünk neki a munkának, hogy nem látunk melegedést ebben az időperiódusban – ebben az esetben azt kellett volna megmagyaráznunk, hogy a skandinávok hogyan voltak annyira szívósak, hogy egy hideg időszakban telepedjenek le Grönlandon” – mondta Lasher. „Ehelyett a melegedés bizonyítékát találtuk. Később, ahogy a településeik kihaltak, úgy tűnik, klimatikus instabilitás volt. Lehetséges, hogy nem voltak annyira ellenállóak a klímaváltozással szemben, mint Grönland őslakosai, de a klíma csupán egy a számos tényező közül, amelyek szerepet játszhattak.”


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »