Megvásárolhatatlan hazafi, lényeglátó elemző, páratlan erejű művész Találkozásom Wass Albert életművével

Idén, a nyár elején kaptam egy felkérést, hogy írjak egy szubjektív esszét Wass Albertről. Mivel kevés embert tartok olyan nagyra, mint az erdélyi írófejedelmet, örömmel mondtam igent. Addig is míg az írás vagy annak rövidített változata kötetben megjelenik, itt a helye a blogon.
Első találkozásomat Wass Albert gondolatvilágával még a nagy író életében, a kilencvenes évek legelején, a „Hunnia” című folyóiratnak köszönhettem, mely a „magyar szellem önvédelmeként” határozta meg önmagát. Kunszabó Ferenc, azóta elhalálozott jeles írónk, kiadványa számára előásott egy sor olyan szöveget, amit a kommunista cenzúra elfeledésre ítélt, Szabó Dezsővel indított, de utána más szerzők is következtek, többek között Wass Albert. A kis novella, mely Erdély második világháborús román megszállásának idején játszódik, belém égett. Így nem csoda, hogy midőn a kilencvenes évek végén egyre többen és többen fedezték fel maguknak a mezőségi írófejedelmet, már tudtam, hova tenni Őt. Elsőként a „Farkasverem” című regényét vettem a kezembe, amit bevallom férfiasan, félbehagytam, nem tudott lekötni, ezután Strahl Zoltán, azóta az élők sorában eltávozott, áldott emlékű kedves jóbarátom tanácsára elolvastam az „Átoksori kísérteteket”. Zoli azzal ajánlotta figyelmembe, hogy politológusként nagy élmény lesz ez a munka, mert felér egy szociológiai-politológiai tanulmánnyal. Igaza volt. Ezután következett az „Elvész a nyom”, amit feleségem adott a kezembe, majd a „Kard és kasza”, anyám kedvence, melynek elolvasását az érettségi diploma elnyerésének feltételévé tenném. S jöttek többiek a „Tizenhárom almafa”, az „Elvásik a vöröscsillag”, a „Funtinelli boszorkány”, a „Hagyaték”, a „Jönnek”, az „Emberek az országút szélén”, az „Utolsó lámpás”, az „Egyedül a világ ellen”, majd különböző novelláskötetek és publicisztika-gyűjtemények.Wass Albert életműve arra is alkalmat adott, hogy az RMDSZ megmutassa igazi énjét. A szövetségnek mindig megvolt a hajlama a George Orwell legendás könyvében, az 1984-ben leírt politikai célzatú történelemhamisításra. Erre nézve a szervezet tíz éves fennállásának alkalmából, 1999-ben kiadott CD-ROM megannyi példával szolgál, a hivatalos RMDSZ vezetés számára kényelmetlen epizódok egyszerűen kimaradtak a krónikából. Mint ahogy „műfaji tisztaságra” hivatkozva kicenzúrázták Tőkés László nevét a Wass Albert életműsorozatból. A Mentor kiadó igazgatója (mely kiadóban Markó Béla is részvényes),  Káli Király István azzal érvelt Markó érintetlensége mellett, hogy az RMDSZ akkori elnöke nem foglalkozik Wass Alberttel, nem tartja jó írónak, két sort se olvasott tőle. Jó kérdés, hogy akkor minek alapján nem tartja jó írónak. Egyébként semmi meglepő nincs abban, hogy Markó Béla nem kedveli Wass Albertet, kettejük életútja, értékrendje, világképe igencsak elüt egymástól. Ne feledjük, Markó Béla volt az egyetlen politikai vezető Gyurcsány Ferencen kívül, aki nyíltan kiállt a Székelyek Nagy Menetelése ellen 2013-ban, ráadásul tette ezt a nemzetellenes sajtó zászlóshajójának számító „Élet és Irodalomban”. (Ahol egyébként Orbán Viktor nemzetpolitikáját is sorozatosan támadja, többek között az országot a muszlim inváziótól hatékonyan védő kerítés ürügyén is.)Wass Albert zseniális író volt. Irodalmi értékelése csak azért nem egyöntetű, mert a magát baloldalnak nevező proletár-internacionalista, gyökértelen, nemzetellenes társaság, nem kis részben a kommunista rezsimnek köszönhetően eluralkodott az esztétikai, irodalmi és társadalomtudományi tanszékeken és újratermeli önmagát, most már liberális kozmopolita mezben. Mivel Wass Albert mondanivalójával nem nagyon tudnak mit kezdeni, így esztétikai értékét kicsinylik le, mivel az nem mérhető. Wass Albert életműve szellemi-eszmei lakmuszpapír. Wass olyan mély érzésű humanista, de ízig-vérig magyar író, akit a nemzetben gondolkodók egyből szívükbe zárnak, a nemzetellenes kozmopoliták pedig körbeugatnak. Ha valaki kíváncsi, mire képes indítani egy jobb sorsra érdemes professzorasszonyt a nemzeti gondolkodás ziháló gyűlölete, az olvassa el Cs. Gyímesi Éva „Wass-fogak” című írását.[1] „Gyűlölködésről”, csak „undorral” idézhető „méregfolyamról” ír Cs. Gyímesi egy olyan ember kapcsán, akinek minden sorát az mélységes szeretet hatja át, aki még a birtokát kirabló román hadsereg éhes katonája iránt is képes volt részvétet érezni.Az sem véletlen hogy a román hatalom ma is üldözi, eljárást indítanak azok ellen, akik emlékeznek rá, szobrait levétetik, volt már ré példa, hogy könyveit elkobozták. Tény, hogy kevesen mutattak rá olyan tisztán és világosan a román vezetés szándékaira a magyarság vonatkozásában, mint Wass Albert. Hadd idézzük: „Történelmi tény, hogy 1919 óta a mindenkori román kormányok legfőbb célja Erdélyben az volt, hogy „megoldják a magyar kérdést” minden rendelkezésre álló eszközzel, a lehető legrövidebb idő alatt. Ezt a „megoldást” minden román kormány egyformán képzelte el: el kell tüntetni a magyarokat Erdélyből, múltjukkal, kultúrájukkal együtt, hogy nyomuk se maradjon. Mindössze a rendelkezésre álló eszközök változtak, a különböző kormányrendszerek ideológiai és külpolitikai lehetőségeinek megfelelően. Liberálisabb rendszerek lassabban, terrorra alapozott rendszerek gyorsabban haladtak kitűzött cél felé. Szocializmus, humanizmus, népi demokrácia: bármi is volt a jelszó, Erdély magyar lakosságának szempontjából ugyanazt jelentette. Teljes kiszolgáltatottságot egy emberséget nem ismerő, kegyetlen, balkáni ösztönök által vezérelt idegen államhatalommal szemben.”[2]Wass Albert egész élete példaadás volt a nemzeti helytállás tekintetében, megmutatta, hogy minden körülmények között lehet küzdeni a magyarságért, mindig meg lehet találni a mozgásteret, sosem szabad feladni a harcot. Ebben a harcban Wass Albert kikerülhetetlennek tartotta a nemzeti akcióegységet: „Az igazság diadalához azonban elkerülhetetlenül szükséges a nemzet egysége. Az egy szív, egy lélek, egy szándék, és egy cselekedet. Amíg ez nincs meg, addig hiába takarjuk el a tükröt, arcunk nem változik meg tőle. Vakon visszatükrözi életünkbe a tehetetlenség, reménytelenség, szétforgácsoltság kétségbeejtő árnyait, minden történelmi pillanatunkban.Az igazság a mi oldalunkon van. A mi oldalunkon volt ötvenhatban is, azonban az emberi világban az emberi mértékkel mérve minden igazság csak annyit ér egy nemzet számára, ahány agyat és kezet közös irányba mozdítani képes és értéke csak addig gazdagít, ameddig a cél a szándék a tett közös.”[3] Politikai értelemben látnok volt, képes volt a színfalak mögé látni, a felszín mögött észrevenni a lényeget. Olvassuk csak: „ És míg Amerika népe izgalommal figyeli a politika színpadán lezajló eseményeket, elnökválasztásokat, kortesvitákat, addig ez az ezerfőnyi sötét ruhás tisztviselőhad a háttérben végzi a maga dolgát: államfőket cserélget szerte a világon, kormányformákat változtat, új határokat von, életekkel, sorsokkal kereskedik, s az Egyesült Államok politikai hitelét rendre teljesen tönkreteszi a világ népei előtt.”[4]Írta mindezt nem 2004-ben, hanem 1964. január 23.-án.Egy évvel  korábban, 1963-ban (!) ezt olvashattuk tőle: „Az is kétségtelen, hogy ma már csak papíron van meg a kétpártrendszer, az utolsó húsz évben (!) mindkét párt ennek az új, baloldali és Európából importált erőcsoportnak volt a kezében, akár demokrata, akár republikánus elnök lakott a Fehér házban a politikai irányvezetés ugyanaz maradt.”[5]Mindezeket az igazságokat a fősodratú politológia szolgái ma sem merik kimondani.Gondolati, politikai örökségének kvintesszenciájaként foghatjuk fel az a hétparancsolatot, amit fél évtizeddel halála előtt, 1993-ban, már a rendszerváltás után vette papírra:„Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.
2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.
Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!”
Borbély Zsolt Attila
[1] http://hirhatar.com/wass-fogak/[2] Wass Albert: Magyar számadás, Mentor kiadó Marosvásárhely, 2006, 122. o.[3] Uo., 34. oldal[4] Wass Albert: Magyar szemmel, Mentor kiadó Marosvásárhely, 2007, 1 kötet, 21 o.[5] Uo, 12. o.


Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »