Megszólalt Baráth Etele, Wichmann Tamás utolsó napjairól is beszélt

Megszólalt Baráth Etele, Wichmann Tamás utolsó napjairól is beszélt

A szorgalma, az akarata és szakmai tudása mellett a mások megbecsülése emelte a sportága legnagyobbjai közé Wichmann Tamást – mondta az InfoRádiónak a Magyar Kajak-Kenu Szövetség közgyűlésének és stratégiai bizottságának elnöke. A kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes és egyszeres bronzérmes kenus hosszan tartó betegség után 72 éves korában szerdán hunyt el.

Csak jót tudok mondani, és a valamikor sporttársai, edzői és tanítványai ugyanígy vannak vele. Egyszerre lehetett őt tisztelni becsülni, de ami a legjellemzőbb volt rá: mindig önmagát akarta legyőzni. Ami sikerült is neki, a gyerekkori betegségétől végig a pályafutásán – mondta Baráth Etele. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség közgyűlésének és stratégiai bizottságának elnöke szerint

egészen rendkívüli egyéniség volt Wichmann Tamás,

aki ráadásul minden ellenfelét a vízen a barátjaként tisztelte, sőt volt olyan helyzet, amikor saját kárára segített nekik.

Hírdetés

A szövetség korábbi elnöke úgy látja, a magyar kajak-kenu sport sok évtizedes sikerének az alapja, az igazi titka a Wichmann-féle karakterek léte. “A szorgalma, a szakmai tudása, az akarata és mások megbecsülése vitte őt ilyen magasra” – mondta Baráth Etele, és kijelentette:

“Az összes magyar sportoló elé példaként tudom állítani őt.”

A személyes kapcsolatukról is beszélt. “Csodáltam őt mint versenyzőt, fiatalabb volt nálam, emlékszem az összes nagy versenyére, az egyetlen nagy kudarcára is, amit sportemberként feldolgozott, és amikor először találkoztunk, akkor megölelt. Ez egy örökre felejthetetlen emlék” – mondta, de azt is felidézte, hogy egyszer, két évvel ezelőtt akaratán kívül megbántotta, de aztán bocsánatot kért tőle, és már régen elfelejtették az affért..

“Három-négy héttel ezelőtt beszéltem vele utoljára, amikor már tudta, hogy vége. Annál szomorúbb beszélgetés kevesebb van a Földön.

Hosszú évekig küzdött a rákkal, a végére gyógyíthatatlanná vált, de mindig benne volt a remény, hogy talpra áll. A legjellemzőbb, hogy az utolsó két hónapját már kórházban töltötte, de mindig minden eseményre kiment, megtisztelt a jelenlétével, gyönyörű film is készült róla. Pontosan tudta, hogy mi vár rá, de ugyanazzal a szerénységgel, belső akarattal küzdött a betegség ellen, amikor pedig már nem lehetett, tudomásul vette, de senkit nem terhelt vele” – emlékezett meg Baráth Etele a kenuslegendáról, Wichmann Tamásról.


Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »