Mégsem kapták vissza az igazgatók az iskolát

Mégsem kapták vissza az igazgatók az iskolát

Bár azt állította Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ átalakításával ismét az iskolaigazgatók lesznek az intézmények valódi vezetői, ez a gyakorlatban nem fog megvalósulni. Legalábbis ez derül ki annak a Magyar Nemzet által megismert előadásnak a kivonatából, amelyet Pölöskei Gáborné tartott a tanévkezdés alkalmából a tankerületekben. Ebből világosan látszik az is: az intézményeknek konkrétan semmilyen őket érintő feladatba nincs elsődleges beleszólásuk.

Gyakorlatilag semmi nem valósult meg Balog Zoltán iskolaigazgatóknak tett ígéretéből. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetője még júliusban beszélt arról: az igazgatónak kell lennie az igazi vezetőnek az iskolában, az előző keretrendszer túlságosan leértékelte a direktorok munkáját. Azt is hozzátette: akkor lehet tőlük elvárni vezetőhöz méltó felelősséget, ha megadják hozzá az illetékességet is. Ehhez képest viszont a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) Klebelsberg Központtá (KK) alakítása után is alig történik változás az iskolák, illetve az igazgatók hatáskörében. Ez nem másból derül ki, mint Pölöskei Gábornénak, a Klik elnökének a tankerületekben tartott tanévnyitó értekezleteken elhangzó előadásából. Az azokon vetített, lapunk birtokába került prezentációból ugyanis látszik: az intézményeknek konkrétan semmilyen őket érintő feladatba nincsen elsődleges beleszólásuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, az iskolák költségvetését elsősorban a KK és a januártól működésbe lépő tankerületi központok fogják megtervezni, a munkáltatói jogkört főleg a tankerület fogja gyakorolni, és szintén itt döntenek majd a gazdálkodást vagy a személyügyi adminisztrációt érintő kérdésekben. Kiderül az is: a köznevelési intézmények alaptevékenységükhöz kapcsolódóan szakmai önállóságot élveznek, de csak részlegeset. Ami a gazdálkodás kérdését illeti, bizonyos típusú kiadások esetében erre van mód, de csak a tankerület által a számukra meghatározott pénzügyi keretek között. Emellett az intézmények a beszerzések közül is csak a kis értékűeket intézhetik maguk. A változások között szerepel még az is, hogy az iskolák a jövőben felhasználhatják ugyan saját bevételeiket fejlesztésre és szakmai célokra, de nem a teljes összeget, csak egy részét.

Az iskolaigazgatók szintén csak részlegesen gyakorolhatják munkáltatói jogkörüket. Bár a pedagógusok és egyéb dolgozók kinevezése, illetve jogviszonyuk megszüntetése csak az intézményvezető javaslatára történhet, ha ezzel nem ért egyet az adott tankerület igazgatója, akkor a tankerület tájékoztatja az esetről a KK elnökét, és az dönt a kinevezésről. Így előállhat az a meglepő helyzet, hogy ha egy vidéki iskolában az iskolaigazgató szeretne alkalmazni vagy elbocsátani egy pedagógust, de ezzel nem ért egyet a tankerület, akkor az ügyben Pölöskei Gáborné határoz. Sőt: ha az iskolának szüksége van új munkatársra, az erről szóló pályázatot sem ott írják meg, hanem a tankerületi központban. Igaz, a pályázat benyújtása és a kiválasztási folyamat már az intézményben történik.

 

 

Az igazgatónak mindössze javaslattételi joga lesz többek közt az alábbi kérdésekben is: magasabb vezetői megbízás adása, visszavonása; a foglalkoztatottak kitüntetése, jutalmazása; a nyugdíjas korúak továbbfoglalkoztatása. Ráadásul az igazgatók csak olyan kérdésekben gyakorolhatnak munkáltatói jogokat, amelyek nem érintik a bérgazdálkodást. Így például elrendelhetnek helyettesítést, de csak akkor, ha nem jár helyettesítési díj megállapításával.

Pölöskeiné tájékoztatása szerint a Klik rendszerével többek között az volt a probléma, hogy az iskolai alaptevékenységtől távol került minden hatáskör, és a Klik központi szintjén hozták a döntéseket. Ez egyben azt is jelentette, hogy a tankerületek önálló döntési hatáskör, mozgástér nélkül nem tudták ellátni irányítói feladataikat. Az pedig, hogy minden döntés a Kliknél született, a központi szervezetnek sem volt jó, hiszen túlterhelte a menedzsmentet. Gondot jelentett az is, hogy a tervezési hiányosságok és a gazdálkodás átláthatatlansága miatt nem lehetett megalapozott döntéseket hozni, a szervezet méretéből kifolyólag pedig beszerzési nehézségek adódtak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »