Megosztani a föld kincseit – A teremtésvédelem volt a nagymarosi ifjúsági találkozó témája

Megosztani a föld kincseit – A teremtésvédelem volt a nagymarosi ifjúsági találkozó témája

„Áldott légy!” címmel rendezték meg az idei őszi nagymarosi ifjúsági találkozót október 1-én. A legnagyobb múltú katolikus ifjúsági találkozó keretében Beer Miklós váci aranymisés megyéspüspök celebrált szentmisét a nagymarosi plébánia kertjében.


Kétezernél is többen jöttek el a kellemes nyárutót idéző napon a nagymarosi plébánia kertjébe, hogy meghallgassák Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű, közös otthonunk gondozásáról írt enciklikájából kiindulva Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára nagyelőadását bolygónk – a Föld, a teremtett világunk iránti felelősségünkről.

Az előadása kezdetén Nobilis Márió kiemelte, hogy más érdekli a világot, más kell, hogy érdekelje a keresztény embert az életben, ha a teremtett világról van szó. Mint mondta fontos, hogy az emberek anyagi javakat gyűjtsenek, ezzel biztosítsák családjuk és önmaguk életét. Mindez bizonyos mértékig a keresztényeket is kell, hogy érdekelje, de ezen túl arra a kérdésre is választ kell adnunk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk, miként őrizhetjük meg az Isten által reánk bízott világot. Amikor ezekre a kérdésekre keressük a választ, mindre feleletet ad az evangélium – mondta Nobilis Márió.

Az előadásban kiemelt szerepet kapott a II. vatikáni zsinat legvégén megjelent Gaudium et spes kezdetű pápai enciklika, mely az öröm és a remény üzenete. Fel kell fedeznünk a világban Isten arcát. Meg kell látnunk, hogyan jelenik, miként nyilatkozik meg Isten az egész, minket körülvevő világban. Minden keresztény ember tudja, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert. De a világ a maga csodálatos létezésében közvetíti az Úr üzenetét, a világot könyvként olvashatjuk, s e könyvre vigyáznunk kell. Meg kell óvnunk a jövő nemzedékeinek.


Nobilis Márió Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájáról szólva kiemelte annak egyik lényeges elemét: az egyház nem lehet fellegvár. Nem zárkózhatunk el, mindenkiért felelősek vagyunk – az Atya szeretetének jelei kell, hogy legyünk. Önmagunknak kell az evangéliummá válnunk, hogy hirdethessük az örömhírt. Ferenc pápa a „selejtezés kultúrájának” veszélyeire is figyelmezteti a világot. Ami régi, ami megunt, ami fölösleges – azt eldobjuk. Ez a keresztény értékeknek ellentmond, ám az még tragikusabb, hogy embertársainkkal kapcsolatban is hasonlóképp gondolkodunk. A hibás, az öreg, a megunt az eldobható, elfelejthető, felesleges…

Mindez a kultúra összeomláshoz vezet. Ezt kell megakadályoznia a keresztény embernek, ez a küldetésünk, meg kell őriznünk az Isten által teremtett világot, melyet egykor ránk bízott.

Nobilis Márió sorolta a párhuzamokat a világ „környezettudatos” képviselői és a keresztények kétezer éves működése között.


A helyi közösségek fogjanak össze, a helyi gondok orvoslására – hirdetik a környezetvédők. Ilyenek a plébániák, az ott működő közösségek – mondhatják a keresztények. A környezetvédelem azt mondja, hogy meg kell változtatnunk a szemléletünket a világgal kapcsolatban. Mi a Szentírás olvasáskor szembesülhetünk azzal, meg kell térnünk, meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat. A környezetvédelem önkorlátozásról beszél, arra van szüksége a világnak. Ezt a keresztények a böjt során gyakorolják, az év bármely napján bizonyos dolgokról lemondhatunk. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” világi felhívás keresztény megfelelője, amikor a Szentírást olvasva annak parancsait, gondolatait a mindennapokra megpróbáljuk átültetni.

A nagyelőadás végén Márió atya hangsúlyozta: az evangéliumok szerint kell élnünk, azt kell cselekednünk, ami kétezer éve a dolgunk, de rá kell ébrednünk, hogy a korábbinál jobban kell megélnünk Istentől kapott feladatunkat, küldetésünket, hivatásunkat.

A nagyelőadást követően többek közt Nobilis Márió atyát a művelődési házban kérdezhették tovább a témáról az érdeklődők. Az altemplom biblikus műhelynek adott helyet, ahol Radnóti Mária szociális testvér várta az érdeklődőket. A plébániakertben a domonkos család tagjai tartottak műhelyfoglalkozást Vágyak, érzelmek, szabadság címmel. Brückner Ákos Előd OCist, Somogyi Sándor, Várnai Péter és Lejtényi Emánuel atyák válaszoltak a fiatalok kérdéseire, a templomban a „keresők” számára tartott előadást Kerényi Lajos atya és a Márianosztrai Fegyház és Börtön fogvatartottjainak zenés tanúságtétele a református templomban került sor.


Délután a plébánia kertjében Beer Miklós váci megyéspüspök főcelebrálásával bemutatott szentmise elején az aranymisés főpásztort és a huszonöt esztendeje felszentelt Nobilis Máriót hatalmas tapssal köszöntötték a nagymarosi ifjúsági találkozó résztvevői.

A főpásztor beszédének kezdetén megemlékezett arról, hogy egy órával ezelőtt Fóton egy kedves párt összeadott. Arról beszélt nekik, hogy a másik emberben és nap mint nap az Úristen ajándékozó szeretetét tapasztaljuk. Nincs semmi a tapasztalati világunkban, ami az Úristen ajándékozó szeretetétől független lenne. „Soha nem szerettem azt, amikor megkülönböztették a szent dolgokat meg a hétköznapi dolgokat. Ebből következett az a furcsa magatartásunk, hogy a templomban nagyon szépen imádkozunk, utána kijövünk, mintha mi se történt volna.” – hangsúlyozta Beer Miklós. A világban minden az Úristen ajándékozó szeretete, mint ahogy egymásnak teremti a házzaságot kötő feleket. 

A Laudato sí enciklika kapcsán a főpásztor elmondta, hogy bármilyen csodálatosak a növények, bármilyen csodálatos a csillagvilág, de az Úristen az emberért teremtett mindent. Mi vagyunk az ő szeretetének a csúcsa és mindnyájunkat az ő képére és hasonlatosságára teremtett férfinak és nőnek. Mi vagyunk az ő nagy ajándékai. Ezt követően a megyéspüspök felidézte életének állomásait, ahol az Isten rányította szemét a teremtett világra, a szépre. Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy érezzük át felelősségünket, ezt a ránk bízott világot mi egymásért őrizzük. Mindenkinek részesülni kell ezekben a csodákban. A föld termését, gyümölcsét pedig jó testvérként kell megosztanunk.


Beer Miklós közös felelősségünket egy példázattal világította meg: Egy faluban élt egy nagyon kedves özvegyasszony, aki szorgalmasan műveli a kertjét. Szép volt a virágoskertje, mindenféle zöldséget, gyümölcsöt termelt a kertjében. Az a szokása volt, hogy délutánonként a kosarát megrakja egy kis zöldséggel, gyümölccsel és virággal. S minden délután elindult a faluban, hogy meglátogasson egy rászoruló családot. S az egyik délutánon valaki szembe jött vele, s megszólította: „Mariska, már megint a magáét osztogatja?!” S akkor ez a kedves özvegyasszony megállt, ránézett, s azt mondta: „Kedveském, csak amit a Jóisten nálam tett le, azt osztom tovább.” Fontos hogy ne felejtsük el – emelte ki a szónok – egyikünk sem maga választotta hol szülessen, milyen adottságok között. Magyarországon, egy csodálatos országban élhetünk, hálát kell adnunk az Istennek, de ne legyünk soha önzőek és ne akarjunk kizárni a szívünkből senkit, aki épp szembe jön velünk, aki rászoruló.

Ferenc pápára utalva Beer Miklós elmondta, hogy a Szentatya kezdettől fogva beszél a szegényekről, a peremre szorultakról. Azokról, akik nem tehetnek róla, hogy rossz időben rossz helyen születtek. Sokan nem értik, hogy a pápa miért is beszél erről annyit. Sőt, az a vád is éri, hogy nem egy vallásos pápa, mert a témái olyanok, mint a környezetvédelem, s az irgalmasság cselekedetei közé beemelte a környezet óvását is. Sokan azt várják tőle, hogy valami újabb ájtatosságot adjon a híveknek. De Ferenc pápa gondolatait a Szentírást olvasva meríti: mert olvassa a Hegyi beszédet, és hallgatja annak a szavát, aki a teremtő Isten nevében szól hozzánk: Nézzétek az ég madarait! Nézzétek a mező liliomait! Aki éhez, annak adj enni, mert én vagyok az. – Ezt nem lehet félreérteni: az Úristen nekünk adja ezt a csodálatos világot, s bízik abban, hogy jó testvérként megosztjuk azt, amit nálunk tett le.


A szentleckében felovasott Szent Pál-i sorokra utalva a főpásztor a fiatalokhoz fordulva hangsúlyozta: „Éleszd fel magadban az Isten kegyelmét! Ne felejtsd, hogy a Jóisten az erő, a szeretet, a józanság lelkét adta nekünk. Ezzel küld bennünket: az erő, a szeretet és a józanság lelkével, hogy gyógyítsuk ezt a beteg világot. Nem kis feladat ez. Mi, öregek, már valahogy csak kibírjuk. Azt, hogy rátok milyen világ vár, azt még csak sejtjük. Nagyon sok minden aggaszt, de soha ne felejtsétek el, hogy Jézus megígérte: velünk van, s hogy elküldi nekünk a vigasztaló Szentlelket, hogy gyógyítsátok az önzésében beteg világot az önkéntes önzetlenség krisztusi szeretetével. Így leszünk, ebben a furcsa világban, amely oly szép lehetne, így lehetünk a reménység hordozói. Itt vagyunk ebben a teremtett világban, hálával megköszönjük, csodáljuk, vigyázunk rá, szeretettel megosztjuk a föld kincseit, de egy örök életre készülünk. Olyan világot készít nekünk az Úristen, aminek csak az elővételezése ez a mostani, gyönyörű teremtett világ is.” – zárta gondolatait Beer Miklós.

Fotó: Tibély Gergely

Bókay László/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »