Megnéztük a százéves zsidó múzeumot

Megnéztük a százéves zsidó múzeumot

Centenáriumi kiállítással, harminc éve változatlan állandó tárlatának átrendezésével és épületének teljes felújításával ünnepli fennállása századik évfordulóját a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. A vasárnaptól látogatható új installáció száz tárgyon keresztül mesél a gyűjtemény létrejöttéről, a magyarországi zsidóság történetéről és kultúrájáról, valamint a tárgyi emlékek adományozóiról: emberekről, családokról, közösségekről.

– mondta lapunknak Toronyi Zsuzsanna igazgató, a kiállítás kurátora a 100! című tárlat pénteki sajtóbejárásán. Mint mondta, az adományozott emlékek mellett a gyűjtemény komoly részét képezi a múzeum munkatársai által gyűjtött, illetve a pusztuló közösségekből kimentett tárgyegyüttes is.

A kurátor bemutatta azokat a judaikákat, amelyeket a világon először 1884-ben Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum ötvöskiállításán lehetett látni nem zsinagógai környezetben. Az 1742-ben készített parokhet, azaz a tóraszekrényt és a zsinagógai teret elválasztó hatalmas, díszes tóraszekrényfüggöny szerepelt 1896-ban a nagy millenniumi kiállításon is a többi felekezet kegytárgyai mellett, ami akkor a zsidó vallás befogadását is jelentette.

Vele szemben, a tárlat másik végében egy móhelszéket helyeztek el, amelyet körülmetélések alkalmával használtak. A még restaurálás alatt álló kárpitozott bútor érdekessége, hogy párnáját szokatlan módon mohával, avarral tömték ki.

Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Értékes és szinte lomnak tűnő tárgyakat egyaránt felvonultat az új installáció, amivel a kurátor szerint arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a hiedelmekkel ellentétben a zsidó múzeum nem ezüstraktár, hanem olyan intézmény, amelyben a legegyszerűbb tárgy is értékes, önálló történetet hordozó dokumentummá válik.

A magyarországi zsidók a magyar iparban élenjáró szerepének egyik szimbólumaként szerepel az anyagban a Fischer Mór alapította herendi porcelángyárból származó szédertál. A legértékesebb tárgyi emlékek közé tartozik az 1602-ből származó feliratot hordozó rimonpár, amely a világon ma ismert második legkorábbi fennmaradt tóradísz.

Toronyi Zsuzsanna különösen fontos darabként mutatta be azt az imaszövegekkel díszített tóraszekrényfüggönyt, amelyet a tassi ortodox közösség rabbija adományozott a múzeumnak az első világháború idején. Forradalmi gesztus volt ez akkor, hiszen a szakrális hagyományok szerint a használaton kívül került szakrális tárgyak bizonyos csoportjait el kell temetni, hogy ne érje azokat méltánytalanság.

Az utolsó teremben látható Fehér László Haszidok című hiperrealista festménye, és a tárlat legszomorúbb relikviája: egy vonatból kidobott, a kistarcsai deportálások emlékét őrző levél, amely az Eichmann-perben is szerepelt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »