Megláttad bennem az embert – A Katolikus Szeretetszolgálat 40 éves otthonát ünnepelték Farkasréten

Megláttad bennem az embert – A Katolikus Szeretetszolgálat 40 éves otthonát ünnepelték Farkasréten

Okos Gizelláról, egy ott dolgozó orvosról, a ház első vezetőjéről kapta nevét a budapest-farkasréti idősotthon, melyet idén 40 éve áldottak meg. Július 23-án a Mindenszentek templomban bemutatott hálaadó szentmise után hangzottak el a köszöntő beszédek, majd a ház kertjében folytatódott az ünnepség, melyre a szeretetotthon lakói saját szerzésű versekkel készültek, köztük Lambert Zoltán atya is.

Előbb vagy utóbb sokunknak szembe kell néznie azzal a dilemmával, hogy idős, magatehetetlen szüleinket, hozzátartozóinkat magunk ápoljuk, vagy jó kezekre bízzuk – de akárhogyan is döntünk, kétségek mindig élnek bennünk, hogy felelősen, önzetlenül a legjobbat adjuk-e meg nekik.

Az Okos Gizella Ház egy olyan intézmény, ahol egyértelmű, hogy az igényes környezetben nemcsak fizikai ellátást kapnak az idős emberek, hanem igazán otthon érezhetik magukat, és megkapnak minden segítséget ahhoz, hogy életüket méltóképpen, egymással közösséget megélve fejezhessék be.

Ez a ház a XXIII. János Otthon egyik tagintézménye a farkasréti Mindenszentek-templom közelében.

Az ünnepi szentmise előtt Andrásiné Kádár Enikő, a ház intézményvezetője elmondta, hogy a 115 férőhelyes idősotthonban jelenleg 112-en laknak. A törvényi szabályozásnak megfelelően 80 év fölöttieket fogadhatnak, vagy olyan idős embereket, akik demenciában szenvednek, illetve napi négy órát meghaladó gondozásra szorulnak. A szeretetszolgálat hetven évvel ezelőtt eredetileg az idős papok és szerzetesek ellátása céljából jött létre, de mára már ajánló sem kell ahhoz, hogy valaki az otthon tagja lehessen, elég, ha meg van keresztelve, és vállalja a katolikus hit napi gyakorlatainak elfogadását. Legidősebb lakójuk megélte a 105 évet.

A hálaadó szentmise főcelebránsa Lambert Zoltán atya volt, aki maga is egy éve itt él. Horváth Zoltán, a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom plébánosa és Burányi Roland, a Katolikus Szeretetszolgálat lelkipásztora koncelebráltak a Svédországi Szent Brigitta emléknapján tartott szentmisén, melyen részt vettek a Katolikus Szeretetszolgálat vezetői, a XXIII. János Otthon vezetői és tagintézményeinek munkatársai, Bakai-Nagy Zita XI. kerületi alpolgármester, valamint az Okos Gizella Ház lakói is.

Lambert Zoltán prédikációjában kiemelte a negyvenes szám jelentőségét: a választott nép negyven évig vándorolt a pusztában, hogy az ígéret földjére eljusson, ez alatt Isten gondoskodásának és jelenlétének számtalan jelét kapta; Jézus negyven napot töltött a pusztában, hogy imádságos együttlétben legyen az Atyával, és felkészüljön hivatásának betöltésére.

Mind az ószövetségi negyven év, mind Jézus negyven napos böjtje az Istennel való bensőséges együttlét ideje volt. Ez a bizalom és Istennel való együttműködés az alapja minden szeretetszolgálatnak – hangsúlyozta a szónok. –

Az evangéliumi részben a szőlőtő-szőlővessző példázatát hallhattuk, melyre utalva a szónok elmondta: Jézus, a szőlőtő szolgálatában addig ment, hogy életét adta értünk. Ebbe a Jézusba kapaszkodva lehetünk kitartók a küldetésünkben – szólt a dolgozókhoz. – Aki csak egy pohár vizet ad a rászorulónak, mennyei jutalomban részesül. Itt, az otthonban Isten gondviselő szeretetéből és a gondozók jóvoltából bőséges ellátást kapunk – osztotta meg tapasztalatait Lambert Zoltán. Az étkezés utáni imát ezért ő maga kiegészítette azzal, hogy annak neve is legyen áldott, aki továbbadja, amit Isten nekünk ajándékozott.

A szentmise után a templomban hangzottak el a köszöntő beszédek – elsőként Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója részéről, aki kiemelte, hogy Lékai László bíboros még az államszocializmus alatt adományokból kezdte építtetni az intézményt, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia XXIII. János pápáról nevezett el. A korszerű intézményben a magánszféra kialakítása mellett fontosnak tartották a hit továbbadását és az emberi méltóság megőrzését is. Beszédében idézett a Katolikus Krónika 2021. július 4-i adásából, melyben a ház egyik lakója számol be arról, hogy az első perctől kezdve otthon érezhette magát ebben a környezetben. Külön megköszönte Lambert Zoltán atyának, hogy a Covid-járvány idején is a napi szentmisékkel lehetővé tette, hogy a lakók erőt meríthessenek az Istennel való találkozásból. Elmondta, hogy az intézmény vezetői és dolgozói nem egyszerű munkavállalók, hanem a jóság, az irgalmas szeretet és a gondoskodás továbbadói is.

Balog Józsefné, a XXIII. János Otthon vezetője is megerősítette, hogy egyházi intézményben dolgozni küldetés. Maga is Henri Boulad jezsuita atya szemléletét követi a szociális cselekvés terén, vele együtt vallja, hogy

Hírdetés

A szociális munka egyfajta misztikus élet, hiszen az istenképiséget tiszteljük minden ellátottban, amelyet megindító, személyes történetével is alátámasztott.

– egészítette ki tapasztalatai alapján a Máté evangéliumából ismert mondatot.

Az intézményvezető beszéde után átadta Borosné Tegze Emíliának a XXIII. János Otthon emlékplakettet, megköszönve, hogy a hét évig vezette az Okos Gizella Házat ebben a lelkületben.

A templomi ünnepségen Molnár Balázs fuvolaművész többek között Telemann és Bach műveivel örvendeztette meg a közönséget.

Az Okos Gizella Házba átvonulva Burányi Roland atya megáldotta a fogadóhelységben elhelyezett, a lakók által készíttetett emléktáblát, mellyel hálájukat fejezték ki, hogy megmenekültek a járványtól, és köszönetüket fejezték ki a ház dolgozóinak. 

A kertben Vajda Norbert és Balog Józsefné meglocsolták azt a kis fenyő facsemetét, melyet ez alkalomra ültettek az idősek, és amelyet ezt követően Horváth Zoltán atya megáldott.

A plébános felhívta a figyelmet arra, hogy minden növekedést Isten ad; a zöld pedig a reménység színeként kifejezi, hogy

Az otthon lakói műsorukban Móra Ferenc gondolatait idézték az időskorról: „Az öreg ember olyan, mint az öreg fa: szép, nagy, méltóságos és égig érő.” 

Az idős gondozottak versei között elhangzott Lambert Zoltán atya csupa e-vel írt, többperces költeménye is a „meglett gyerekekhez e telephelyen”, melyet szenvedve, de lelkesen szerkesztett meg.

„E helyen csendre leltek, fedelet, meleget, eledelt nyertek. De kegyetlen gengszterek, szemmel nem sejtett egyedek e hetekben ketrecbe rekesztenek, mert beteget teremtenek, ezreket” – emlékezett vissza eszperente versében az elmúlt év nehézségeire is.

Birinyi Péter és asszisztense, akik a Mikszáth Gyógyszertár részéről tíz éve látják el az otthont gyógyszerekkel, meglepetéssel készültek: Kutas Ágnes, Prágában élő magyar festőművész XXIII. János pápáról készített festményét nyújtották át a ház intézményvezetőjének.

A szentmisén és a templomi, majd a kerti ünnepségen közreműködött a kispesti Jézus Szíve-plébánia énekkara, Hollós Ágnes vezetésével.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »