Az Országút kulturális–közéleti kétheti lap legújabb számában Szerdahelyi Csongor főszerkesztő beköszöntőjében megfogalmazza: szeretnék feltérképezni és bemutatni a tradíciókat, közösségeket, az Egyházat mint korszakokon, rendszereken átívelő, értékőrző és értékteremtő egyetemes valóságot.
A népi írók, a falukutató és keresztényszociális mozgalmak s a jelenben a Kárpát-medencében élő magyarság kapcsolatrendszere, a falvak újraélesztése, az ökológiai gazdálkodás olyan témák, amelyekkel az Országútnak foglalkoznia kell – írja a főszerkesztő.
Fabiny Tamás a járvány kapcsán Tomaš Halík cseh vallásfilozófust idézi: „katasztrófák idején felébrednek a rosszindulatú, bosszúszomjas Isten alvó ügynökei”, amivel Luthernek a nagy wittenbergi pestisjárvány idején írt, a könyörületes Istenről szóló szavait állítja szembe. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke egyetért Ferenc pápával, aki Jézusnak „az ajtó előtt állok, és zörgetek” mondatát úgy értelmezi, hogy a Mester belülről kopogtat: ki akar menni a templomból a világba.
Szekáry Zsuzsanna Mélyszegénységből a magaskultúrába című riportjában Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője a világszerte elterjedt nevelőszülői mozgalom történetét ismerteti a kezdetektől, az ausztriai hadiözvegyek és -árvák egymásra találásától napjainkig, amikor elhivatott házaspárok saját természetes környezetükben nevelnek egy-öt, a családjukból kényszerűségből kiemelt gyermeket.
Róna Katalin Műemléket nem építünk címmel Fejérdy Tamással, az ICOMOS nemzetközi civil műemlékvédelmi szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának tiszteletbeli elnökével beszélget kulturális örökségünk tágabb fogalmáról és a műemlékvédelem speciális szakmai jellegzetességeiről. Fejérdy hangsúlyozza, hogy minden, amit utóbb műemlékként ismerünk el, eredetileg valamilyen funkcióra épült, s komoly dilemma a védett épületek adaptálása a kortárs igényekhez. Miközben a pillanatnyi haszon reményében szerte a világban még történeti épületeknél is komoly értéket képviselő belső terek esnek áldozatul, sokan a túl szigorú szabályozásra panaszkodnak, amely „az életet teszi lehetetlenné”.
Baritz Laura A pandémiakezelés művészete című írásában a gazdaság működésben tartása vagy a fertőzés visszaszorítása dilemmáját veszi szemügyre, kiemelve, hogy élet a maga erkölcsi minőségében az értékhierarchia tetején áll.
Prékopa Ágnes Távolságtartó krónikás – A lembergi stílustól az ikonfestészetig című kritikája Puskás Bernadett Puskás László – A szent vonzásában című reprezentatív monográfiáját mutatja be. Művészettörténész leánya mint leghitelesebb kútfő vezet be a görögkatolikus pap festő műhelyébe, aki rendkívüli tehetsége miatt egy Gulagra száműzött görögkatolikus pap fiaként is bejutott a lembergi Művészeti Főiskolára. Magyarországra áttelepülve vált a keleti egyházművészet kiemelkedő művelőjévé: szabadsága alatt festett templomi falképeket, majd érett fejjel választva a papi hivatást, visszatért a munkácsi egyházmegye szolgálatára, kitüntetett szerepet vállalva Romzsa Tódor püspök és más vértanúk életútjának megismertetéséhez.
Molnár Imre Anyaföldbe rejtett kincs címmel a százhúsz éve született Esterházy János szenvedéssel teli életútját elemzi, aki tizenkét évig szolgálta népét és minden üldözöttet keresztény politikusként, majd tizenkét éven át, a vértanúhalálig raboskodott kommunista börtönökben, ahol fogolytársai szerint ő tartotta a lelket mindannyiukban. Három alkalommal is a szűk utat választotta: 1938-ban a budapesti felsőház helyett a Szlovákiában maradást, 1945-ben a nyugati emigráció helyett a Gulágot, onnan visszatérve a szökés (azaz életben maradás) helyett az életfogytiglani börtönt.
Találkozásaim Herczeg Ferenccel címmel Rosdy Pál felidézi az író indulását; egy halálos kimenetelű párbaj után a váci fegyházban írta első, díjnyertes regényét; s élete alkonyát, amikor a rosszul tájékozott Amerika Hangja adásában végighallgathatta saját nekrológját.
Markos Mária Egy város, két történet címmel, Balahó Zoltán történésszel és Keszegh Bélával, Észak-Komárom polgármesterével beszélgetve a Trianonban kettévágott Komárom két részének egymástól elváló történetét mutatja be. Megrendítő szembesülni azzal, hogy 1918. decemberében Bartha Albert magyar hadügyminiszter és Milan Hodža, a csehszlovák kormány budapesti meghatalmazottja még olyan demarkációs vonalban egyezett meg, amely követte az etnikai határokat, ám ezt végül felülírta a nagypolitika.
Az Újranéző rovatban Szigethy Gábor Különös házasság – Régi filmek: régi világ címmel Keleti Márton filmadaptációját idézi föl, amelynek forgatókönyvírója, Háy Gyula, nem titkoltan pártfeladatot teljesítve, a remekműből vallás- és egyházellenes marxista fércművet fabrikált. Mindent elárul egy korabeli kritika: a Különös házasság „a dolgozók Magyar Népköztársaságában hatékony fegyverré vált a hazaáruló főpapok, Mindszenty és Grősz s a köréjük csoportosult reakció elleni harcban”.
Brüsszeli maszkos betlehem címmel Havas István brüsszeli magyar lelkész ünnepi helyzetképét olvashatjuk. A „Grand-Place”-re néhány éve közfelháborodásra felállított fémalkotmány helyére csendben visszatért a fenyőfa, szomszédságában jókora betlehem áll, életnagyságú alakokkal.
Forrás: Krómer István
Fotó: Országút
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
