Megjelent a Búvópatak októberi száma!

Ország László Ötvenhat arc című elektrográfiája a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap októberi számának borítóján jól szimbolizálja az egész lapszám szerkezetét és atmoszféráját. A most megjelent lapban döntő többségben vannak az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező írások. „Hosszú idő telt el, amire nemzeti ünnep lehetett október 23-a Magyarországon. Erről az 1991. évi VIII. törvény rendelkezett. Ezzel lezárult az a 45 éves fordított világ, amelyben a szolgaság neve szabadság volt, a diktatúra a demokrácia nevet kapta, és ennek megfelelően ellenforradalomnak kellett nevezni azokat a napokat, amelyekben a magyar nép kifejezte egységes akaratát az idegen katonai megszállás és annak nyomán rákényszerített kommunista terroruralom felszámolására.” – írja Csapó Endre az Október 23. című dolgozatában. Balogh Elemér A mennyei fanyűvő című regényrészletében a hazalátogató Csomay Bálint egyetemista, a budapesti forradalmi események résztvevője belecsöppen a kisvárosban zajló tüntetésbe, ahol találkozik hajdani legendás tanárával, akinek alakját az író a mártírhalált halt Brusznyai Árpádról mintázta. „És elmesélték, hogy a munkások és a tervező művészek terjedelmes kosarakban hordták ki a gyár raktárából az összes porcelán-Lenint, porcelán-Sztálint és porcelán-Rákosit a gyárudvarra. Meg persze Marxot és Engelst is. Ezer és ezer műalkotásbálvány. És egyenként a falhoz vagdosták valamennyit. Amikor egy-egy mellszobor szétpaccsant, fölcsattant az ujjongó vastaps, és közben skandálták a vezérek nevét.” „Kovács Jánost a barátai Gatyásnak hívták, s hívják ma is. Egykori bő klott gatyája miatt. Vékony férfi nyolcvanon túl is. Fiatal focistaként száguldva a vasút pályáján… Szembetűnő lehetett. A szíve vitte, mint annyi társát, a nemzetőrök közé. A szabadság szeretete. Mint a fűzfői munkásgyerekeket is, akik közül Tripolisznál négyet lekaszabolt a ruszki november negyedikén.” – Sarusi Mihály beszélgetetett a volt nemzetőrrel (Gatyás, a nemzetőr). Radnai István Ősz, október című elbeszélésében arról ír, hogy a történelmi események (világháború, forradalom) hogyan rendezik át egy család életét. Kiss Lajos István A jugoszláv című regényrészletben a börtönlétben átalakuló sajátos törvények és emberi viszonyok közepette már azt sem lehet tisztán látni, hogy ki áll a jó, és ki a rossz oldalon, ki a besúgó és ki a hős, ki a forradalmár és ki az áldozat. „Tárgyalásáról visszajövet részvétlen rideg tekintetektől kísérten, fagyos csendben szedte a holmiját a jugoszláv, arcáról hatalmas cseppekben csurgott a veríték, furcsán, kényszeredetten vigyorgott, s a zárka ajtónál megállt. Körbenézett, a törülköző batyuval megdörgölte az arcát, lehet, hogy várt valamit, de senki nem búcsúztatta… – mogyorok’, buta kis mogyorok’, ti nem ertetek mi a politika – motyogta köszönés helyett kicsit zavartan.” Megfeszül a kötél, roppan a csigolya, tüdejébe fullad utolsó sikolya, végsőket vonaglik némán rángó teste… Fiatal volt szegény. Alig húszéveske. – Varga Domokos Húszéveske című versének közlésével a forradalom áldozataira emlékezik a lap.(…)Tovább az ismertetéshez

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »