Megírta Sztálin kedvenc regényét, mégis betiltották Bulgakov műveit

Megírta Sztálin kedvenc regényét, mégis betiltották Bulgakov műveit

Hetvenhat éve, 1940. március 10-én halt meg Mihail Afanaszjevics Bulgakov szovjet-orosz író, A Mester és Margarita című világhírű regény szerzője. A regényt már súlyos betegen fejezte be, ezután állapota rohamosan romlott. Látását szinte teljesen elvesztette. Kijevben született 1891. május 15-én, ahol apja a teológiai akadémia professzora volt. Bulgakov az érettségit követően az orvosi egyetemre iratkozott be, diplomájának megszerzése után, 1916-tól egy vidéki kórházban kezdte meg praxisát. Itteni tapasztalatai ihlették az Egy fiatal orvos feljegyzései című munkáját, amelyet 1919-ben kezdett el írni. Az 1917-es forradalmak után behívták a fehérekhez katonaorvosnak, de a Kaukázusban tífuszt kapott. 1920 elején a vörösök uralta Vlagyikavkazban szerelték le. Orvosi pályájának végleg búcsút intett, az írásnak szentelte magát. Szatirikus lapoknak dolgozott, színdarabokat írt, részt vett szovjet kulturális szervezetek alakításában.1921-ben emigrálni akart, de a Fekete-tenger partján fekvő Batumiban nem sikerült hajót találnia. Az utazás helyett Moszkvába költözött, ahol szatirikus lapoknak írt riportokat és karcolatokat. Nem csatlakozott egyetlen irodalmi csoportosuláshoz sem, ezért az úgynevezett útitárs írók közé sorolták. 1924-ben látott napvilágot polgárháborús regénye, A fehér gárda (állítólag ez volt Sztálin kedvenc regénye) első része, majd fantasztikus elemekkel átszőtt szatirikus kisregény-trilógiájának első két része, az Ördögösdi és a Végzetes tojások. A trilógia harmadik része, az 1925-ben megírt Kutyaszív, amely az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel, csak 1969-ben jelenhetett meg, akkor is Párizsban, hazájában 1987-ig be volt tiltva.Bulgakov írói sorsa 1925 és 1930 között elválaszthatatlan volt a színháztól. 1926-ban – nem kis nehézségek árán – színre került Turbinék végnapjai című darabja, ugyanakkor a Zojka lakása és a Bíborsziget bemutatóját betiltották. Népszerűsége, de ezzel együtt ellenségeinek száma is gyorsan nőtt, Vlagyimir Majakovszkij például élesen támadta. 1929-ben a Menekülés című darabját Sztálin nagy hirtelen szovjetellenesnek minősítette, megpecsételve az író sorsát. Egy év múlva már minden művét betiltották, útlevélkérelmét elutasították, munkát nem talált, rendkívül szűkös körülmények között élt.Kétségbeesésében a Szovjetunió kormányához írt levelében azt kérte: hadd dolgozhasson, vagy hagyják emigrálni. Válaszként Sztálin személyesen hívta fel telefonon, dramaturgi állást kapott a Művész Színházban. Bulgakov 1932-33-ban megrendelésre ismeretterjesztő regényt írt Moliére-ről, illetve áttételesen a színház és a hatalom viszonyáról, ebből született az Álszentek cselszövése című színdarabja. (Magyarországon Álszentek összeesküvése, illetve Képmutatók cselszövése címmel is bemutatták művét.)Színházi regény című munkájában keserű alapossággal mutatta be a színházi világban szerzőként és olykor színészként megjárt kálváriáját. 1937-ben Puskin utolsó napjai címmel drámát írt a költő halálának centenáriumára, majd 1938-ban elkészítette Cervantes Don Quijotéjének egyik legjobb dramatizált változatát, ám sem a Puskin, sem a Don Quijote nem kellett egyik színháznak sem. Élete utolsó éveiben, már súlyos betegségével küszködve, írt még néhány operalibrettót, és egy darabot Sztálinról, amelyet azonban a cenzúra elutasított. A Mester és Margarita című regényét már súlyos betegen fejezte be, ezután állapota rohamosan romlott. Látását szinte teljesen elvesztette, 1940. március 10-én moszkvai otthonában halt meg vesezsugorban.Az életpályáját lezáró A Mester és Margarita című filozofikus-szatirikus műben lemondott az időrendiségről, és több síkra helyezte a cselekményt. Az egyik sík a harmincas évek Moszkvájának szatirikus képe, amelyben Woland mágus alakjában megjelenik a Sátán és fantasztikus kísérete. Egy másik szálon fut a Mester és Margarita csodás eseményekkel átszőtt szerelmi története. A filozófiai mondandót a Mester irodalmi alkotása, a betétregény hordozza, amely Poncius Pilátus és Jesua-Jézus összecsapásán keresztül a hatalom és a jóság konfliktusáról szól. A regény hosszú évekig kéziratban hevert, csak 1966-67-ben jelentették meg az akkori Novij Mir című irodalmi folyóiratban.Bulgakov posztumusz rehabilitációja csak a hatvanas évek elején, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa után kezdődött meg. Kiadták néhány elbeszélését, drámáját, de a nagy művek teljes megjelenésére az orosz közönségnek a nyolcvanas évekig várni kellett. Több művét is megfilmesítették (Fehér gárda, Kutyaszív, A Mester és Margarita), darabjai közül többet Magyarországon is bemutattak. Nevét egy 1982-ben felfedezett aszteroida is viseli.MTITisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet

Kijevben született 1891. május 15-én, ahol apja a teológiai akadémia professzora volt. Bulgakov az érettségit követően az orvosi egyetemre iratkozott be, diplomájának megszerzése után, 1916-tól egy vidéki kórházban kezdte meg praxisát. Itteni tapasztalatai ihlették az Egy fiatal orvos feljegyzései című munkáját, amelyet 1919-ben kezdett el írni. Az 1917-es forradalmak után behívták a fehérekhez katonaorvosnak, de a Kaukázusban tífuszt kapott. 1920 elején a vörösök uralta Vlagyikavkazban szerelték le. Orvosi pályájának végleg búcsút intett, az írásnak szentelte magát. Szatirikus lapoknak dolgozott, színdarabokat írt, részt vett szovjet kulturális szervezetek alakításában.

1921-ben emigrálni akart, de a Fekete-tenger partján fekvő Batumiban nem sikerült hajót találnia. Az utazás helyett Moszkvába költözött, ahol szatirikus lapoknak írt riportokat és karcolatokat. Nem csatlakozott egyetlen irodalmi csoportosuláshoz sem, ezért az úgynevezett útitárs írók közé sorolták. 1924-ben látott napvilágot polgárháborús regénye, A fehér gárda (állítólag ez volt Sztálin kedvenc regényeelső része, majd fantasztikus elemekkel átszőtt szatirikus kisregény-trilógiájának első két része, az Ördögösdi és a Végzetes tojások. A trilógia harmadik része, az 1925-ben megírt Kutyaszív, amely az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel, csak 1969-ben jelenhetett meg, akkor is Párizsban, hazájában 1987-ig be volt tiltva.

Bulgakov írói sorsa 1925 és 1930 között elválaszthatatlan volt a színháztól. 1926-ban – nem kis nehézségek árán – színre került Turbinék végnapjai című darabja, ugyanakkor a Zojka lakása és a Bíborsziget bemutatóját betiltották. Népszerűsége, de ezzel együtt ellenségeinek száma is gyorsan nőtt, Vlagyimir Majakovszkij például élesen támadta. 1929-ben a Menekülés című darabját Sztálin nagy hirtelen szovjetellenesnek minősítette, megpecsételve az író sorsát. Egy év múlva már minden művét betiltották, útlevélkérelmét elutasították, munkát nem talált, rendkívül szűkös körülmények között élt.

Kétségbeesésében a Szovjetunió kormányához írt levelében azt kérte: hadd dolgozhasson, vagy hagyják emigrálni. Válaszként Sztálin személyesen hívta fel telefonon, dramaturgi állást kapott a Művész Színházban. Bulgakov 1932-33-ban megrendelésre ismeretterjesztő regényt írt Moliére-ről, illetve áttételesen a színház és a hatalom viszonyáról, ebből született az Álszentek cselszövése című színdarabja. (Magyarországon Álszentek összeesküvése, illetve Képmutatók cselszövése címmel is bemutatták művét.)

Színházi regény című munkájában keserű alapossággal mutatta be a színházi világban szerzőként és olykor színészként megjárt kálváriáját. 1937-ben Puskin utolsó napjai címmel drámát írt a költő halálának centenáriumára, majd 1938-ban elkészítette Cervantes Don Quijotéjének egyik legjobb dramatizált változatát, ám sem a Puskin, sem a Don Quijote nem kellett egyik színháznak sem. Élete utolsó éveiben, már súlyos betegségével küszködve, írt még néhány operalibrettót, és egy darabot Sztálinról, amelyet azonban a cenzúra elutasított. A Mester és Margarita című regényét már súlyos betegen fejezte be, ezután állapota rohamosan romlott. Látását szinte teljesen elvesztette, 1940. március 10-én moszkvai otthonában halt meg vesezsugorban.

Az életpályáját lezáró A Mester és Margarita című filozofikus-szatirikus műben lemondott az időrendiségről, és több síkra helyezte a cselekményt. Az egyik sík a harmincas évek Moszkvájának szatirikus képe, amelyben Woland mágus alakjában megjelenik a Sátán és fantasztikus kísérete. Egy másik szálon fut a Mester és Margarita csodás eseményekkel átszőtt szerelmi története. A filozófiai mondandót a Mester irodalmi alkotása, a betétregény hordozza, amely Poncius Pilátus és Jesua-Jézus összecsapásán keresztül a hatalom és a jóság konfliktusáról szól. A regény hosszú évekig kéziratban hevert, csak 1966-67-ben jelentették meg az akkori Novij Mir című irodalmi folyóiratban.

Bulgakov posztumusz rehabilitációja csak a hatvanas évek elején, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa után kezdődött meg. Kiadták néhány elbeszélését, drámáját, de a nagy művek teljes megjelenésére az orosz közönségnek a nyolcvanas évekig várni kellett. Több művét is megfilmesítették (Fehér gárda, Kutyaszív, A Mester és Margarita), darabjai közül többet Magyarországon is bemutattak. Nevét egy 1982-ben felfedezett aszteroida is viseli.

Bulgakov posztumusz rehabilitációja csak a hatvanas évek elején, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa után kezdődött meg. Kiadták néhány elbeszélését, drámáját, de a nagy művek teljes megjelenésére az orosz közönségnek a nyolcvanas évekig várni kellett. Több művét is megfilmesítették (Fehér gárda, Kutyaszív, A Mester és Margarita), darabjai közül többet Magyarországon is bemutattak. Nevét egy 1982-ben felfedezett aszteroida is viseli.


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »