November 13-án volt 111 éve, hogy Ipolyságon megszervezték az azóta is legendás hírű kanászhangversenyt, amelyet Bartók Béla fonográf felvételen is megörökített.
A kanászverseny közvetlen előzményének egy Hont vármegyei gazdasági kiállítás tekinthető, amely 1910. szeptember 24-e és október 2-a között Ipolyságon valósult meg a Hontvármegyei Gazdasági Egyesület szervezésében. A tárlatanyag jelentős részének összegyűjtése a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára munkatársának, Györffy Istvánnak a nevéhez fűződik. Gyűjtőútjai során ő figyelt fel a Hont vármegyei pásztorok virtuóz tülök- és dudajátékára, s amikor meghallgatta az egyik ipolykeszi kanász játékát, szervezkedni kezdett. A múzeum az ő híradása révén kérte fel az 1906 óta már fonográffal is népdalokat és népzenét gyűjtő Bartók Bélát, hogy látogasson el a rendezvényre.
Múlt vasárnap a Csallóközben, most itt, jövő vasárnap Ipolyságon, dudások, kanászok társaságában, hej haj ez ám az élet”
– elevenítette fel Hála József és G. Szabó Zoltán Bartók Béla Szegedről írt levelét 1910. november 10-éről.
Tizenöt kanász hangversenye
Az 1910. november 13-ára megszervezett kanászhangversenyt Szokolyi Alajos, a sikeres sportmúlttal is rendelkező, az 1896-os athéni olimpiai játékokon 100 méteres síkfutásban harmadik helyen célba érő megyei levéltáros hívta életre. Jóvoltából az első helyezettnek 10, a másodiknak 5, a harmadiknak pedig 3 koronát fizettek.
A Vácon és Drégelypalánkon keresztül vonattal Ipolyságra érkező Bartók Béla így emlékezett erre:
Ipolyságon Szokoly Alajos, megyei levéltáros tette lehetővé a gyűjtést nagy áldozatkészséggel. Kanásztülök-versenyt és még külön dudaversenyt is rendezett számunkra (velem volt dr. Győrffy István, a néprajzi osztály vezetője). Rövid egy délután alatt a nagymegyerinél sokkal érdekesebb zsákmányra tettünk szert.”
A vármegyeháza udvarán összesen tizenöt kanász gyűlt össze, innen vonultak át a vasárnapi kanászhangverseny helyszínére, a vásártérre. Csehi Ágota a Bartók szlovákiai kapcsolatai és azok hatása alkotói munkásságára című írásában a következőképpen elevenítette fel Bartók Béla ipolysági élményeit:
Hívásra össze is gyűlt vagy 10 tülkös és 5 dudás – egynémelyikük egyszemélyben mind a kettő. Micsoda látvány: amint összes kanászkészségeikkel felszerelve vonulnak fel: cifra szűr a vállukon, hónuk alatt a díszes duda, kezükben a tülök, a remekbe kivert kanászustor. Aligha fogunk még valaha együtt 5 dudást látni, és Ipolyság piactere sem fog egyhamar olyan dudálást hallani, amilyet ezek akkor rendeztek…”
A téma kapcsán nem lehet nem megemlíteni Móra Ferenc A honti igricek című elbeszélését, ami első alkalommal 1926 márciusában a Világ című napilapban jelent meg. A történet szerint a helyszínre érkező Bartók Béla ekképpen gondolkodott a helyi megyeház előtt összegyűlt kanászokról:
Megborzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meglátta. Pántlikás kalapú bámész sihederek, tölgyfából faragott délceg legények, bocskoros, komor nézésű öreg magyarok, akiknek úgy csavarodik a bajusza, mint a kos szarva.”
Györffy István visszaemlékezését a huszadikszazad.hu örökítette meg: „Először a tülkösök fujtak egyenkint. Előkerültek az ősibbnél ősi tülökdallamok teljes tisztaságban, mert a honti kanászokra még nem hatottak a különféle katonaindulók. Azután a dudások dudáltak egyenként. (…) Egész estig tartott, míg a vármegye házán a fonográf-felvételek megtörténtek. Természetesen a dolog egyenként történt, így az udvaron várakozóknak alkalmuk volt egy kis tánczmulatságot rögtönözni. Egy pár öregebb kanász dudaszó mellett czifrázta a kanásztánczot a fiatalabb nemzedék gyönyörűségére, este aztán elvonultak mulatozni, mert ezt a pásztor soha el nem mulasztja, ha városba vetődik. Még éjfél után is szólott a duda a város több pontján.”
Bartók minden dallamot rögzített
A legjobb tülkös a honti Semetke Mihály, a legjobb dudás pedig az ipolypásztói kanász, Csuvara Mihály lett, a díjazottak között azonban akadt baráti, palásti, kemencei és egegi kanász is. Bartók Béla a versenyt követően a megyeház udvarán vette fel fonográfra a tülökdallamokat, valamint a dudán eljátszott és elénekelt nótákat.
G. Szabó Zoltán szerint ez volt az első olyan tervezett kutatás, amikor a tárgygyűjtés és a hangfelvételek elkészítése párhuzamosan zajlott:
Bartók Béla hamarosan kottás mellékletekkel alátámasztott tudományos igénnyel elkészített tanulmányban – Magyarországon elsőként – nyomtatott formában is közölte kutatásainak eredményeit. (…) A gyűjtések eredményeiben még napjainkban is gyönyörködhetünk, mivel a gyűjteményekben a tárgyak és az ipolysági találkozó tíz tülkösétől, öt dudásától származó zeneanyag mellett a későbbi dudás gyűjtések anyaga már digitális formában hiánytalanul megtalálható és CD-lemezen otthon is hallgatható.”
Móra Ferenc a már említett A honti igricek című művében említ egy bizonyos keménykötésű százdi kanászt, Guga Pétert. A történet szerint „hajnalfelé elfogyott a dohányuk, akkorára Guga Péter kijózanodott annyira, hogy el lehetett küldeni, kerítsen valahol egy korán kelő trafikost. A király kanásza aztán addig bolyongott az alvó városban, míg a hajnal szűkülésében meglátott egy épületet, amiről azt hitte, hogy dohánybolt. Dörömbölésére senki nem reagált, így porig égette az épületet, ami az ipolysági magyar királyi posta épülete volt”.
Ma már tudjuk, hogy Móra elbeszélésében számos kitalált mozzanat van, tény azonban, hogy – amint arról a Honti Lapok is beszámolt – 1910. november 14-én hajnali két órakor valóban leégett az ipolysági postaépület…
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
