Meghívás ingyenebédre

Meghívás ingyenebédre

Gyerekkoromban nem szerettem az iskolai menzán étkezni. Meghagytam a kaját, és amikor a pedagógusok felszólították a nem evő diákokat, hogy legalább a húst egyék meg, a köretet visszavihetik, úgy oldottam meg a feladatot, hogy a köret alá temettem a húst, és a friss sikerélmény lendületével vittem vissza az így keletkezett gyanús térszíni formát az ablakhoz.

Nem értettem, miért épp a húst kötelező megenni, ha a köret igazából ehető volt. Persze, sokan megették, úgyhogy biztosan velem volt a baj.

Némileg feledésbe merült az utóbbi hetekben Robert Fico június eleji ötlete, mely abban áll, hogy az állam ingyenebédet adna az iskolaköteles gyerekeknek.

A nagycsoportos ovisoktól a kilencedikesekig minden gyerek ebédjét fizesse az állam, javasolja Fico, aki szerint ez az intézkedés évi százmillió eurót szippantana el az állami költségvetésből. Ingyenebédet bevezetni nem kell félnetek jó lesz – ilyesmi stílusban jöttek az óvatos ellenvélemények, hogy milyen olcsó populista húzás a fél fenékkel már a politika szemétdombján ücsörgő exkormányfőtől: ez sem tud már mit kitalálni, minden szalmaszálba belekapaszkodik, minden követ megmozgat, biztosan elfelejtette, hogy addig jár a borsó az útra, amíg el nem ütik. A lapok utánanéztek, melyik országokban fizeti az állam a gyerekek ebédjét (Finnország, Svédország, Észtország, meg a csehek), néhány vezéregyéniségű pedagógus pedig elmondta, hogy a szociális esetek ebédjét most is megfizetik Szlovákiában, így szerintük hasznosabban is el lehetne költeni ezt az évi százmilliót.

Az oktatásügyi minisztérium éves költségvetése 2018-ban nagyjából másfél milliárd euró. Ebből szippantódna el ez a „százas”, ami nagyságrendileg, mint látjuk, úgy viszonyul az egészhez, mint borsószem a szarvasmarhához.

Rendkívül nagy tisztelettel adózom az oktatásügyi szakmai szervezeteknek, de nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az, amire hasznosabban el lehetne költeni az oktatásügyben százmillió eurót, mint a gyerekek ingyenebédje.

Persze, kellenek a reformok, a jó sok reform, hogy meg legyen reformálva a reformálnivaló, minden miniszter reformáljon egy nagyot, amekkorát csak bír, mint az eddigiek, ők is reformáltak, királyság van. Beszélgessünk sokat heti óraszámokról, meg módszertanokról, meg tanárbérekről, meg fejpénzekről meg kis- meg nagy iskolákról meg osztálylétszámokról, azzal is gyorsabban telnek az évek. De azért azt se felejtsük el, hogy sehol máshol nem fogunk az életben olyan rendszerrel találkozni, mint amilyen az iskolában működik (hacsak nem leszünk pedagógusok, ugye). Az, hogy biztosítva van az ebéd, hasznos dolog, mert a tanulók vércukorszintjének biztos napi kapaszkodót jelent, és ha kivétel nélkül mindenkinek jár, nem osztjuk meg a gyerekeket szociális szempontból: a menők, akiknek a szülei fizetik, meg a csórók, akiknek az állam. Ne ez legyen a vita tárgya, hanem a menzás étel minősége. Oda is jó lenne eljutni egyszer, hogy arról vitatkoznak hozzáértő emberek. Egyéb vetület: ha az ingyenebéd nem ízlik, könnyedén legyintünk: ingyen kaptuk. De ha fizetünk is a rosszért, akkor bizony kibírjuk röhögés nélkül.

Fico egyébként téved, ha azt gondolja, hogy ettől többen fognak rá szavazni, mert nem fognak. De ha el nem felejti őszig, beterjeszthetné nyugodtan, hisz ráér.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »