Meghalt Andrzej Wajda

Meghalt Andrzej Wajda

Kilencvenéves korában meghalt Andrzej Wajda – közölte hétfőre virradóra a világhírű lengyel filmrendező környezete és a lengyel sajtó.

Az Oscar-díjas művész vasárnap este hunyt el Varsóban, halálát tüdőelégtelenség okozta. Napok óta kórházban ápolták, mesterséges kómában tartották – idézte a család egyik barátját az AFP hírügynökség. A lengyel történelem fáradhatatlan krónikásaként számon tartott rendező Suwalkiban született 1926. március 6-án. Katonatiszt apját a második világháborúban, 1940-ben végezték ki a szovjetek Katynban.  Az árván maradt fiú dolgozott munkásként, segédkezett templomok kifestésében, 1942-től harcolt a nácik ellen.

A háború után festészetet tanult a krakkói képzőművészeti akadémián, 1952-ben a lódzi filmfőiskolán szerzett rendezői diplomát. Első műveiben a háború Lengyelországra gyakorolt hatását vizsgálta: az olasz neorealista hatásokat tükröző A mi nemzedékünk (1954) elsősorban hangvételében és formanyelvében hozott újat.  Az 1957-es Csatorna világszerte ismertté tette nevét és a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját.  Az 1944-es varsói felkelés idején játszódó filmben már megjelentek az életművén végigvonuló témák: a hamis mítoszok, a céltalan, értelmetlen hősiesség. A háborús trilógia harmadik része a Jerzy Andrzejewski regénye alapján készült Hamu és gyémánt (1958). A főszerepet játszó Zbigniew Cybulski a háború utáni lengyel nemzedék hőse lett, afféle kelet-európai James Dean mítosza szövődött alakja köré.

Wajda mai témát először az Ártatlan varázslókban dolgozott fel (1960). Ő maga első érett filmjének a Sámsont (1961) tartotta. Ennek zsidó egyetemista főhőse egy antiszemita tüntetésbe keveredve önvédelemből öl. A világháború témájához 1970-ben a Hamu és gyémánttal rokonságot mutató Tájkép csata után című filmmel tért vissza, amelynek forgatókönyve Tadeusz Borowski írásainak alapján készült.

A klasszikus lengyel irodalom számos művét filmre vitte: Jaroslaw Iwaszkiewicz műve alapján készült a lírai Nyírfaliget és a filozofikus Wilkói kisasszonyok, a Wladyslaw Reymont regénye alapján forgatott Az ígéret földje pedig a lengyelországi kapitalizmus kialakulását írja le. (2015-ben ezt választották meg minden idők legjobb lengyel játékfilmjének.) A legnagyobbnak tartott lengyel drámát, Stanislaw Wyspianski Menyegzőjét színpadon és filmen egyaránt megrendezte, miként Dosztojevszkij Ördögök című művét is. Az orosz író A félkegyelmű című remekművét Nasztaszja Filippovna címmel – mindössze két szereplővel – 1977-ben színpadra adaptálta, a filmváltozat 1994-ben két japán színésszel készült el.

Lengyelország sztálinista múltját elemezte az 1976-os Márványember. A Szolidaritás színre lépése után Wajda a nemzeti ellenállás fontos személyisége lett, az 1981-es Vasember már a Szolidaritás mozgalom születéséről szólt. A film a cannes-i filmfesztiválon megkapta a fődíjat, de a szükségállapot bevezetése után az összes szocialista országban betiltották.

A múlt század második felének lengyel történelméről, a lengyelországi munkásság és értelmiség demokráciáért folytatott küzdelméről szóló Ember-trilógia lezárása a több mint három évtizeddel később, 2013-ban forgatott Walesa – A remény embere, amelynek hőse a Szolidaritás Nobel-békedíjas alapítója, a későbbi lengyel államfő.

A rendező a szükségállapot 1981. decemberi bevezetése után hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült Danton, amely a francia forradalmi eseményeket állította párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia César-díjat is átvehette.

A rendszerváltás idején tért haza, a szenátus tagjává választották. 1999-ben elkészítette Adam Mickiewicz eposzának, a nemzeti lét értelmét vizsgáló Pan Tadeusznak a filmváltozatát. 2002-ben mutatták be Aleksander Fredro Bosszú című vígjátékából készült filmjét, amelynek érdekessége, hogy az egyik főszerepet a lengyel-francia Roman Polanski filmrendező alakította.

Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyn (Az ígéret földje, a Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett. Két évvel később részben Márai Sándor novellájából készítette az elmúlást ábrázoló Tatarakot. A lengyel filmintézet a rendező Powidoki (Emlékképek) című utolsó alkotását nevezte idén Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában.

Andrzej Wajda művészetét világszerte számtalan díjjal ismerték el. Több alkotása is elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (Fipresci) díját, kitüntette az Európai Filmakadémia is. Életművéért a velencei mustrán Arany Oroszlán-díjat (1998), a berlini filmfesztiválon tiszteletbeli Arany Medvét (2006), a prágai Febiofesten Kristián-díjat vehetett át (2014).

A lengyel rendezők közül elsőként ő kapott Oscar-életműdíjat (2000). 1996-ban a japán Praemium Imperiale díjjal, 2001-ben a francia Becsületrend parancsnoki keresztjével és Németország Nagy Érdemkeresztjével, 2011-ben Lengyelország legmagasabb állami elismerésével, a Fehér Sas Rend a kék szalaggal, a következő évben a Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozatával tüntették ki. Idén Gdansk díszpolgárává választották. Wajda nevével az Amerikai Mozgókép Alapítvány (American Cinema Foundation) Szabadság-díjat alapított, amelyet kelet- és közép-európai rendezőknek adományoznak.

A lengyel filmiskola alapítójának tekintett rendező azt vallotta: “A Jóisten két szemet adott a rendezőnek – egyet, hogy a kamerába nézzen, és egy másikat, hogy mindarra riasszon, ami körülöttünk zajlik.” A sokoldalú művész Krakkóban japán rajzokat és képregényeket bemutató múzeumot hozott létre, 2002-ben filmrendezői mesteriskolát nyitott Varsóban.

A korszakalkotó filmrendezőt búcsúztatják lengyel művészek és közéleti szereplők

A lengyel művészek és közéleti szereplők korszakalkotó, a lengyel történelem kulcsmozzanatait megörökítő és a mai társadalmi életet is meghatározó filmrendezőt búcsúztatják a vasárnap este kilencvenéves korában elhunyt Andrzej Wajda személyében.

A művészt több vezető politikus – köztük Andrzej Duda lengyel államfő – még vasárnap éjjel búcsúztatta a közösségi oldalakon tett bejegyzésekben. Piotr Glinski kormányfőhelyettes és kulturális miniszter úgy értékelte: “az egyik legjelentősebb, talán a legnagyobb lengyel rendező” távozott.

“Olyan alkotó volt, aki erősen kötődött a lengyel történelemhez, ennek személyes képét tükrözte” – fűzte hozzá Glinski.

A TVN24 kereskedelmi hírtelevízió Lech Walesa volt lengyel elnököt, a Szolidaritás mozgalom egyik alapítóját szólaltatta meg. Wajda már az 1981-ben bemutatott Vasember című filmjében megörökítette a Szolidaritás alapítását. “Nagy ember, nagy lengyel, nagy hazafi távozik az örökkévalóságba” – jelentette ki Walesa.

Wajdáról hétfőre virradóan a lengyel filmalkotók és színészek sora emlékezett meg. Daniel Olbrychski, aki a rendező 13 filmjében szerepelt, a TVN 24-nek elmondta: sok közös munkájuk miatt “szerencsésebbnek tartja magát a világ összes színészénél”.

Úgy értékelte: Wajda a lengyel filmművészetben olyan rangos helyet foglal el, mint az irodalomban a nagy romantikusok, például Mickiewicz és Slowacki. 

Véget ért a Wajda-korszak, mely nemcsak a lengyel, hanem a világ filmművészetének jelentős szakasza – értékelte a lengyel közszolgálati televíziónak nyilatkozó Jerzy Zelnik színész, Wajda három filmjének szereplője.

Rámutatott: az elhunyt rendező képzőművészeti műveltsége révén “látta a film formáit, színeit, nagyszerű ötletei voltak, ugyanakkor jelentős szabad teret hagyott a színészeknek, bízva az ő személyiségükben.”

A konzervatív lengyel művészek közé sorolt Zelnik elmondta: időnként vitatkozott Wajdával művészi témákról, világnézeti különbségek is voltak köztük. “Óriási szerepet játszott, attól függetlenül, hogy egyes filmjeihez kritikusan viszonyultunk” – fogalmazott.

Wajda 2000-ben megkapott Oscar-életműdíja mutatja, hogy “a világ látta és értékelte művészetét” – szögezte le Zelnik.

Jerzy Radziwilowicz, aki szerepelt Wajda legfontosabb politikai témájú alkotásainak, a sztálinista korszakkal leszámoló, 1976-ban készült Márványemberben, valamint a Vasemberben is, a PAP hírügynökségnek elmondta: a rendező abban hitt, hogy a művészet a társadalmi változások eszköze lehet.

“Nagyon érzékletesen előadta, hogyan érti múltunkat és jelenünket” – értékelte Radziwilowicz, a mindenkori filmművészet egyik legfontosabb személyiségének nevezve az elhunytat.

Jerzy Englert filmkritikus a TVN24-ben úgy vélte: Wajda “a tudós értelmiségiek nemzedékének egyik utolsó tagja volt,” olyan ember, “aki nem merül el a valóságban, hanem formálja ezt. Művész volt.”

A hétfői lengyel sajtó arról számolt be, hogy Wajda utolsó, Powidoki (Emlékképek) című filmjét a csütörtökön kezdődő római nemzetközi filmfesztiválon vetítik, Wajda eredetileg részt vett volna az alkotás első külföldi bemutatóján. Ezt az alkotást jelölte Lengyelország idén a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára.

Mészáros Márta: zseniális művész és nagy szabadságharcos volt

Zseniális művész és nagy szabadságharcos volt – méltatta az MTI-nek Mészáros Márta Andrzej Wajda lengyel filmrendezőt, aki 90 éves korában vasárnap este hunyt el Varsóban.

Az Oscar-díjas művész halálát tüdőelégtelenség okozta. Az AFP francia hírügynökség értesülése szerint a rendezőt napok óta kórházban, mesterséges kómában tartva ápolták.

“Magyarországon ilyen kaliberű művészek, legalábbis filmesek nincsenek. Egész életében a lengyel szabadságért harcolt, részt vett a Szolidaritás mozgalomban, közeli barátság fűzte Lech Walesához és II. János Pál pápához is. A legszabadabb ember volt, akit ismertem” – hangsúlyozta Mészáros Márta.

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező kiemelte azt is: Andrzej Wajda rendkívül színes személyiség volt, a filmkészítés és a közéleti szerepvállalása mellett festett és filmrendezői iskolát is indított Varsóban.

“Ha valaki ismerni akarja a lengyel történelmet, meg kell néznie Andrzej Wajda filmjeit” – fogalmazott Mészáros Márta, aki szerint a filmrendező szelleme; szabadságról, demokráciáról és tisztességről szóló alkotásai ma is rendkívül erős jelenléttel bírnak Lengyelországban. Filmjei közül a magyar rendező korszakalkotó, társadalmi szempontból alapvető műként emelte ki a Hamu és gyémánt, a Vasember és a Katyn című alkotásait.

“Andrzej Jancsó Miklós nagy barátja volt, a Szegénylegények összekötötte őket. Amikor Londonban látta a filmet, azt írta egy levelezőlapon, hogy Jancsó, most már elmehetek hozzád asszisztensnek” – idézte fel Mészáros Márta.

Andrzej Wajdát a lengyel történelem fáradhatatlan krónikásaként tartották számon. Nevét a Csatorna című 1957-es filmje tette világszerte ismertté, több évtizeden átívelő munkásságát pedig olyan filmek fémjelezték, mint Az ígéret földje és a Márványember. A lengyel filmintézet a rendező Powidoki (Emlékképek) című alkotását nevezte idén Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »