Megfarigcsált kereszténység – Gondolatok a Nagyhét elé

Megfarigcsált kereszténység – Gondolatok a Nagyhét elé

Jézus bevonul Jeruzsálembe… Öröm és ünneplés veszi körül, pálmaágakkal és köpönyegekkel terítik be előtte az utat, s ő szamáron ülve – amelyet tanítványai vezetnek – fogadja az ünneplők köszöntését. Ezt látják az emberek…  Ám, mert Ő Isten és ember egy személyben, tudja, már ott az éljenzőket látva, hogy ugyanezek az emberek egy hét múlva Barabásnak, a gyilkosnak  adnak szabadságot, Rá pedig a kereszthalált üvöltik…. „Feszítsd meg!”

Emberként éreznénk-e valamilyen undort, a pálmaágat lábaink elé tevőkkel szemben, ha isteni személyként előre tudjuk, mi vár ránk épp miattuk? Mit érezhetett Ő, aki mosolyogni és szeretni is tudott ezekre az emberekre – akkor? Bizonyára sem undor, sem gyűlölet, sem más ellenérzés nem volt benne a Megváltásra várók iránt. Tudta, miért küldte az Atya, e küldetést vállalta, s ennek megfelelően élte meg a bevonulást, később pedig a szenvedést… és semmivel sem volt Neki könnyebb, mint nekünk. Mert Ő akkor és ott emberként vonult be Jeruzsálembe, s mert az emberek – a zsidó főpapság intrikáira és lázítása okán – később „Feszítsd meg”-et kiáltottak, Ő emberként szenvedte végig az eseményeket. Emberek, az Ember ellen követték el a bűnt, amely Jézus kereszthalálához vezetett.

Emberként megítélni és megérteni mindazt, amit Jézus vállalt, nem lehet. Ő látta az Atyát, mi hisszük az Atyát… Számára természetes volt az Atya létezése, számunkra a hit természetes. Számára küldetés volt az Atya parancsának teljesítése, számunkra életfeltétel. Hiszen, ha nem tartjuk be a parancsokat, azzá válik minden, amivé sorvad ma a hitehagyott Európa.

Ha az ott ünneplő tömegbe helyezzük magunkat, a mai emberiséget, úgy még gyászosabb, de jellemző eredményt kapunk. A történelmet látjuk igazolva mindabban, amit mi – elsősorban magunk ellen – folyamatosan elkövetünk. Az emberiség történelme helyett most a magyar történelem utolsó időszakának hasonló, emberi magatartását idézem…

A szenvedéstörténet a torz emberi magatartás rettenetes képét mutató tükre. Íme két példa:

Mária-év: Emberek százezrei követik Mindszenty József bíborost, egyik zarándokhelyről a másik zarándokhelyre. Hallgatják beszédeit, ünnepelnek… s alig telik el egy esztendő, emberek százezrei skandálják: „Mindszentynek kötelet!”. Parancsra? Félelemből? A jobb életkörülmények csillogó ígérete alapján? A hatalom akkori „főpapjainak” vádaskodó hazugságait elfogadva… – mindegy. Megtették. Épp úgy, mint a jeruzsálemi ünneplők akkor… Forradalom: Százezrek vonulnak utcára a szabadságért. Harcolnak, majd elmenekülnek… s alig telik el pár hét, százezrek lépnek be a kommunista pártba, lesznek munkásőrök, s ítélik el a forradalmat, ellenforradalomnak nevezve azt. és CSENDBEN TŰRIK a hatalom tobzódó vérfürdőjét. 

Ilyenek vagyunk…

Ma miként emlékezünk Jézus gyötrelmeire? Miként éljük meg Jézus szenvedéstörténetét, s megtartjuk e a lelket nyugtató bűnbánatot, felfogjuk-e, hogy Jézus cselekedetei nem öncélúak, hanem mindenben értünk, emberekért vállalt cselekedetek voltak… Érthető-e végre az isteni törvény? Felfogjuk-e végre, hogy Isten nélkül, bűnbánat nélkül, isteni kegyelem nélkül képtelen az emberiség élni, harcolni, szeretni, megvédeni önmagát, saját kultúráját? Felfogtuk-e végre, hogy a kereszt súlya, a korbácsütések, a töviskoszorú vérző sebei nem relativizálhatók, hanem abszolút és gyötrelmes igazságok?

Jézus szenvedése összességében nem relatív, mint ahogyan ma a hitet igyekeznek sokan – még papok és bíborosok is – relatívvá tenni.

Amikor Jézus tanítását igyekeznek a mai kor erkölcstelenségéhez farigcsálni, akkor a szenvedést és a krisztusi szenvedéstörténetet semmibe veszik. Isten, az erkölcsi értékrend és a Szentírás nem relatív, hanem abszolút. Az egyház minden kornak ugyanazt tanította és tanítja. Nem ahhoz mérendő, mennyire romlott az a kor, amelyben hirdetik az Evangéliumot.

Nagyhét eleje van! Van idő tehát elgondolkodni azon, jó e hazugságban, önérdeket, kapzsiságot, pártpolitikát szolgálva hazaárulónak lenni, feladni az utolsó lehetőségét is annak, hogy Jézust követve a földi élet után elnyerjük a Jézus által ígért örök életet. Utolsó lehetőség – mondom, hiszen nem tudjuk kinek, mikor jön el az utolsó lehetőség… Üdvözülni azonban, csak Jézuson keresztül lehet: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn. 14.6.)

Emberként képesek vagyunk-e arra, hogy megszánjuk az ártatlant, aki szenved, noha nem követett el semmi rosszat? Emberként jelent-e számunkra lelkiismeret furdalást, ha miattunk ítélnek el valakit, s miattunk kénytelen elszenvedni a kínt, a fájdalmat, a halált?

Nagyhét eleje van! Látjuk a körülöttünk lévő parázsló világot, látjuk, érezzük a ránk leselkedő veszélyeket, látjuk a liberális árulást, a keresztényüldözést, amely nem kisebb, mint a korábbi üldöztetések a népek és a vallások iránt. Látjuk, hogy a sátáni merényletek bármikor, bárhol halálunkat okozhatják, s látjuk, hogy a háború árnyéka ránk vetül. S láthatjuk, hogy Jézus ott áll az oszlophoz kötözve, töviskoszorúval fején, vérben… megkorbácsoltan, leköpve, a legmélyebb megalázottságban. Mert szeret… nem haragszik, nem pocskondiáz, nem méltatlankodik… hanem szeret. Megkínzottan és halálra váltan is… szeret.

Jó volna tehát felismerni a körülöttünk lévő világ hittagadásából született tragédiáját, s megszabadítani önmagunkat Jézus által ettől a tragédiától bűnbánattal, biztosítva a magunk számára igaz hittel az örökkévalóságot. Jó lenne szeretni ellenségeinket, megérteni a tanítás abszolutizmusát, megváltoztathatatlanságát, és a jézusi tanítás által lélekben boldogan feltámadni az Üdvözítővel…

Nem reménykedve az örök üdvösségben kell élni, hanem akarni kell Jézust követni. S ha csak őszintén elszánjuk magunkat a Krisztus-követésre, annak olyan hatása van, mint amikor a fém a mágnes közelébe kerül… önmagától történik meg a lelki és szellemi feltámadás. Mert Jézus tövissel a fején, megkorbácsolva, vérben állva is hív… és szeret. Egyedül az őszinte bűnbánat átélése az, ami rajtunk múlik…

Nagyhét eleje van!

Stoffán György

The post Megfarigcsált kereszténység – Gondolatok a Nagyhét elé appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »