Megemlékezés Csukás Istvánról a BMI regensburgi magyar iskolájában

Megemlékezés Csukás Istvánról a BMI regensburgi magyar iskolájában

A Bajorországi Magyar Iskola (BMI) regensburgi konzuli iskolájában megemlékeztünk Csukás István munkásságáról kisebbekkel és nagyobbakkal. Korunk irodalmának egyik legmeghatározóbb alakjáról a mesék színes birodalmát, értékálló üzeneteit, legendás mesehőseit örökre megőrizzük és felelősségünk tudatában tovább is adjuk.

„A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is.”

Csukás István

Csukás István gyerekkorunk leghíresebb meseírója. Generációk nőttek fel mesefiguráival, történeteinek tanításaival, verseinek játékosságával. Nemzedékről nemzedékre szálltak alkotásainak örök értékű gyöngyszemei. Ezeket a gyöngyszemeket ő elszórta, és mindenkinek jutott belőle. Szedegettük, gyűjtögettük, és a sok felbecsülhetetlen értékű szemecskékből gyöngysort kaptunk. Egy füzért. Melynek minden egyes szemecskéjéből ragyogtak azok az emberi értékek, amelyekkel olyan játszi könnyedséggel tudtunk azonosulni, szereplőivé válni történeteinek, együtt érzővé válni, szárnyalni a képzelet világában. Majd visszatérve a valóságban mindezeket megtartani, megőrizni és együtt élni mindennapjainkat. Gazdagság ez bizony! Nagy gazdagság! Köszönjük!

Valahogy ezektől a csodáktól az ember felnőtt korában sem akar megválni. Újra és újra át akarja élni az élményért, az emlékezetért és az érzésért, a belső motivációért, ami arra sarkalja, hogy ezt tovább adja, másoknak is jusson belőle. A gyerekeinknek, a tanítványainknak, kicsiknek és nagyoknak.

A magyar iskolában valahogy úgy alakult, no, nem véletlenül, hogy Süsünk, Pom Ponunk, Sebaj Tóbiásunk, Mirr-Murrunk velünk voltak a foglalkozás utolsó perceiben alkalmanként az utóbbi időben. Úgy ráadásnak. Úgy kiegészítve. Úgy lezárva a mi kis magyar kultúra közvetítésének fontos és semmivel sem pótolható elemeként. És a gyerekek tátott szájjal követték a mese kockáit. Teljesen mindegy, hogy nyelvi hátránnyal küzdő, vagy nyelv i eszközeit biztosan birtokló nebulóról légyen szó. Hatott. Mindenkire és mindig.

Hírdetés

S egyszer csak jött a hír. Hozzánk is. A mi kicsi iskolánkba is. Regensburgba is. Ledöbbentünk. Elszomorodtunk. Így együtt, ahogy voltunk. Kicsik, nagyok és mi felnőtt-gyerekek. Más szemmel néztük egy darabig ugyanazokat a kedves kis történeteket a foglalkozások végén. Aztán kitaláltuk, hogy mi itt együtt, nemcsak a foglalkozás utolsó perceiben, hanem egy teljes foglalkozáson emléket állítunk kedvenc meseírónknak.

Lázas készülődés előzte meg ezt az alkalmat. Egyik mesét a másik után gondosan elemeztük. Kvízjátékot állítottunk össze. A szempont az volt, hogy lehetőleg a gyermek minden érzékszervére hassunk: látására, hallására, kreativitására, fantáziájára, kézügyességére, nyelvi képességeinek fejlesztésére. A feladatsor, amely ezeket a területeket célozta meg, megszületett. Hangfelismerés, betétdal-folytatás, főszereplők, mesehősök felismerése, meserészlet puzzle kirakása, nyírás, ragasztás, illesztés… és a végső alkotás: egy Emlékkönyv! Csukás István Emlékkönyv! A gyerekek keze munkájával elkészítve, és tartalmát a játék során elkészített alkotásokkal megtöltve! „Nekik is vannak már gyöngyszemeik!” – gondoltam, amint hihetetlen koncentráltsággal díszítették saját könyvecskéjüket.

A tizenéves nagyjaink is részt vettek a megemlékezésben. Ebben a korban átértékelődik, megváltozik, más világításba kerül a pár évesen nézett mese világa. Szomorú volt az apropója ennek a visszatekintésnek, de annál különlegesebb. És hogyan beszélgettünk tizenéveseinkkel Süsüről, Pom Pomról, vagy éppen a Nagy Ho-ho-horgászról? A válasz kézenfekvő: átértékelve. A gyerekek gyerekkori élményeiből indultunk ki. Miért szerették? Milyennek látták Süsüt? Miért volt különc? Hogyan látta a világot? Milyen volt a kapcsolata a királlyal? Féltek-e tőle kicsiként? Miért? A válaszok pedig csak özönlöttek. Az akkori, kisgyerekkori és a mostani, nagykorú, érett gondolatokat megfogalmazó válaszok. Az átértékelődött, más megközelítésből érkezett, értéket megfogalmazó hozzászólások.

A BMI tagintézményeiben „A hónap versei” címmel meghirdetet rajzpályázat utolsó fordulójában Csukás István verseiből választottunk minden korcsoport számára. Ezzel kívántuk tiszteletünket és hálánkat a halhatatlan író és költő gazadag munkássága előtt kifejezni. Kicsik és nagyok elbűvölő alkotásokat készítettek Az elefánt, vagy A bűvös virág című versecskékhez.

Köszönjük Csukás Istvánnak az élményt kisgyermekként, kiskamaszként és felnőttként egyaránt, mert mindig minden időben értéket közvetített és közvetít a jövőben is.

Orcskai Marianna, korosiprogram.hu

The post Megemlékezés Csukás Istvánról a BMI regensburgi magyar iskolájában appeared first on Külhoni Magyarok.


Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »