Médium

A magyarországi média, – a szükségszerűen szubjektív – véleményem szerint, döntő módon baloldali és liberális. A “liberális” szót a ma használatos értelmezés szerint értem én is: forrongó világunkban az iszapos, bizonytalan talajú és hol nyíltan, hol közvetve, de homályos valamit jelent. Ködös cél lebeg előtte: hatni szeretne, mint minden leírt szó, de a hatás következményeivel maga sincs tisztában.

A másik dolog, hogy nem magyar érzelmű, fogantatása miatt sémi altalajú. Származási alapon a újságírók között sok a zsidó, a zsidó családban született, s akármilyen az egyéni attitűd, a familiáris vonatkozás sémi tőről fakad. Ez nem értékítélet, csak ténymegállapítás. Az, hogy sok, nem eléggé informatív, de hogy jócskán felülreprezentált, az biztos.

Vannak szakmák, ahol a zsidó származás eleve predesztinált: a színészek, a szociológusok, filozófusok, újságírók, és még akad néhány, “nem a magyar embernek való” terület, ezért aztán nem is meglepő, hogy csak elvétve akad keresztény születésű ember ezeken a pályákon.

A zsidó-keresztény állítás formailag nem is állja meg a helyét, mert ezek a családok 2-3 vagy több nemzedékkel ezelőtt kikeresztelkedett, tehát nem vallásos zsidók, igaz, nagyrészt “fajilag” echtek, egymás között házasodnak, tartják a szokásokat, az ünnepeket – szóval gondolkodásukban, viselkedésükben vajmi keveset változtak az idők folyamán. Talán toleránsabb némelyik a gójokkal szemben, de tartják, sőt büszkén tarják a zsidó származásukat, jól láthatóan lekezelő módon a keresztény emberrel szemben.

Minden rétegben előfordulnak, a falvakban épp úgy, mint a városokban, de azért jellemző rájuk a főváros preferálása. Különösen a baloldal a politikai szimpátiájuk fő iránya, de a szélrózsa minden irányában megtalálhatók. A “bal-lib” eszmerendszereknek nemcsak követői, de fő szüleményesei, gazdái, tehát jó okuk van rá, hogy mint hűséges szülők, gondoskodjanak is életben tartásáról, és főleg terjesztéséről. A médiumok tele vannak ezzel a réteggel, akármilyen oldalról is nézzük. Talán azért a baloldal “zsúfoltabb” ebben a vonatkozásban, mint a jobb oldal. Erre a szakmára nemcsak születni kell, iskolát is kell járni, felsőfokon. Közben a rendszerek forgolódnak, hol ez van felül, hol az, a médium-töltelékek meg csak váltogatják az attitűdjeiket.

Az ember marad állandó, akiknek “közvetítenek”
Ez tény, és a zsidó az zsidó. Nem fogja magát megtagadni, ha kell “papírja” is lesz róla, hogy ő már nagyszülei révén keresztény. Azt, hogy mit ír, hogyan, kinek: már más szempontok minősítik. Lehet, hogy a hangerő, akkor üvölt a hasonló cipőben járó társaival: “Csiszta magyarok vagyunk!”

Ezen a területen már régen nem a hangerő a domináns faktor. Az észjárás az, ami meghatározó, a gógyi. Ezzel nem állnak hadilábon ezek az emberek, sőt, tisztában is vannak vele, hogy itt a versenypályán az ész az úr. A handabanda is tulajdonképpen észtermék: a médium e nélkül nem él meg, az, amit elad – nagyrészt handabanda. Az igazság, a valóság a tulajdonképpeni áru, a többi csak kellék, ezt kell úgy körültupírozni, hogy az egész kellően fontosnak, ezzel együtt eladhatónak látszódjon.
Erről szól a szakma, ezt kell tanulni.

A tisztesség nem faji alapon osztogatott áru. Mindennek az alfája és az ómegája. Úgy írni, hogy azért ne látszódjon ki a lóláb, ez már képesség-szintű dolog. Véna kérdése.
A médium közvetít. Ez nagy művészet időnként, mert a hazugságot igazságként kell eladni.

A rádió, a tv, az újság közvetít a hatalom és az egyed, az egyes ember között. Úgy, hogy a hatalom is jóllakjon és a kecske se dögöljön meg. Látszólag mindenki jól járjon. Ennek a technológiai folyamatnak a diszpécserei a főszerkesztők. Nem feltétlenül a legjobb zsurnaliszták. A legdörzsöltebbek, mindenesetre.
A hír, az esemény, a dolog objektív faktor. A valóság maga.
Életünket egyre nagyobb mértékben a média befolyásolja. S mint ilyen, jó, ha tisztességes.

Itt lép be a tény: vajon a származás, a faji jelleg, a hovatartozás számít-e a tisztességes emberi magatartás genezisében? Ha valaki keresztény, az eleve garancia a tisztességre? Vagy, ha zsidó, az ellenkezőjére?

A történelemben sok minden lezajlott már, nekünk a legfájóbb Mohács és Trianon. “Nemzeti nagylétünk, nagy temetője” és nemzeti kislétünk nagy szülőhelye, talán nemzeti létünk koporsója. Túl tudunk-e lépni a mások által ásott vermen, vagy már bele is estünk, és a végóránkat éljük? Az egyén számára a világot közvetíteni kell, hogy felfogja. Ezért, a médium, a közvetítő lehet a kőoszlop, amelyre állva felül tudunk emelkedni a napi bajokon. De kődarab is lehet a nyakunkba kötve, hogy biztosan eltűnjünk a múlt habjai között.
És parallel az ivóvízzel. Éltető, ha iható.
Baj, ha mérgezett. És a kenyér is, meg a kalács is. Pláne, ha szánt szándékkal.
Előre eltervezett módon: gyilkosság. Népre vetítve meg: népirtás. Totális lehet ez a magyarság esetében.

Ellenkező előjelű is lehet a jövő. Ha megértjük, hogy merre halad az emberiség, és úgy járjuk a magunk útját, hogy az egybeesik a főbb törekvésekkel. Hasznosak leszünk és bátrak. Példát adók. Nemcsak saját ivadékainknak, hanem az egész emberiségnek. Így is alakulhat a jövő, rajunk is áll, így lesz-e!

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »