Mátyás király évfordulója: megelőzte a korát, de hanyatlás követte

Mátyás király évfordulója: megelőzte a korát, de hanyatlás követte

575 éve született a magyar történelem egyik legnagyobb királya, Hunyadi Mátyás.

Ma a legtöbb magyar történelmi személyiség megítélése ilyen vagy olyan okból, de komoly vitákat, nemegyszer indulatokat vált ki. Ez nem is csoda, hiszen az életművük alapvetően a 19–20. század sorsfordító eseményeihez kapcsolódik, melyek a szép pillanatok ellenére is tragédiák sorozatát hozták. Középkori nagyjaink megítélése sokkal egyértelműbb, az ő esetükben nincsenek ilyen nagy eltérések (pl.: Szent István, III. Béla, IV. Béla, Károly Róbert). De az utókor által elismert történelmi személyek közül is messze kiemelkedik Hunyadi Mátyás alakja, akinek pozitív megítélése a halála óta jottányit sem változott. Idén ünnepeljük a nagy uralkodó születésének 575. évfordulóját.

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron. Anyja, Szilágyi Erzsébet egy befolyásos délvidéki famíliából származott, míg apja a törökverő hős, Hunyadi János volt. A család Havasalföldről származott, tagjai alacsony rangú nemesek voltak. A nagyapa, Vojk a 15. század elején vándorolt be Magyarországra, ahol ő és az utódai három nemzedék alatt páratlan sikert értek el. A nagyapa egyszerű katonaként kezdte a pályafutását Zsigmond király zsoldjában. Szolgálatait az uralkodó 1409-ben egy Hunyad nevű erdélyi településsel jutalmazta, mely a család névadójává és birtoka központjává vált. Fia, János az oszmánok elleni harcokban tett szert akkori mércével nézve világhírnévre, és még a balkáni népek folklórjába is bekerült. Közben az ország egyik leggazdagabb főurává emelkedett, aki kormányzóként évekig irányította az országot.

Fiai nevelését a neves humanistára, Vitéz Jánosra bízta, így Mátyás rendkívül jól megtanulta az akkori művelt világ nyelvét, a latint, de kortársaival ellentétben az olvasást is megszerette. Rajongott az antik szerzőkért, és érdekelte a csillagászat, valamint az asztrológia is. Kedvenc hőse Nagy Sándor és Hannibál volt. Katonai ismereteit apja mellett szerezte, és idővel korának egyik legjobb hadvezére lett. De a fegyverforgatást is elsajátította, így a lovagi tornák gyakori résztvevője lett. Később még uralkodóként is hódolt ennek a szokásának, az ütközetekben pedig nemegyszer igazi katona módjára harcolt.

Az apa 1456-ban bekövetkezett halála után a Hunyadi-család nehéz helyzetbe került. A király, V. László legnagyobb ellenségeiket, a Cilleieket támogatta, szembenállásuk pedig véres konfliktusba torkollott. Válaszul a király elfogatta a két Hunyadi fiút, és Lászlót, az idősebbet Budán lefejeztette, míg öccsét, Mátyást túszként Prágába vitte. Az uralkodó 1457 végén azonban hirtelen meghalt, így 1458 januárjában, Budán új királyt választottak. Ennek során a Szilágyi Mihály vezette Hunyadi-párt győzött, és Mátyás lett a király. Erre, a közhiedelemmel ellentétben azonban nem a Duna jegén, hanem a budai Várban került sor, bár oda a befagyott folyón keresztül jutottak el a jórészt Pesten táborozó királyválasztó nemesek. Az ifjú királyért küldöttség indult a cseh fővárosba, és 1458 februárjában Mátyás elfoglalhatta a magyar trónt.

Történetírója, Antonio Bonfini szerint Mátyás „a közepesnél valamivel magasabb volt; alakja daliás, tekintete nemes és lelki nagyságot sugárzó. Arca piros, haja szőke. Hosszan ívelt a szemöldöke, eleven, feketés a szeme, hibátlan az orra. Tekintete nyílt és egyenes, s mint az oroszlán, nézés közben szinte sohasem pillantott”. De kortársa, Galeotto Marzio szerint „inkább Mars, mint Venus áldotta meg szépséggel”.

A kisebbik Hunyadi fiút ma is gyakran hívják Corvin Mátyásnak. Ez nem véletlen, hiszen a címerében egy holló volt látható, aminek latinul corvus a neve. De ez a madár később is szerepet kapott a Hunyadiak életében a családi legendárium szerint. Anyja ugyanis holló útján levelezett fiával annak prágai fogsága idején, így nem véletlen, hogy ez a madár volt a Magyar Posta szimbóluma is az 1970–80-as években.

Az alig 15 éves kamaszt kezdetben mindenki bábnak hitte, aki helyett majd valamelyik főúri klikk fogja irányítani az országot, amire már voltak példák a magyar történelemben. Mátyás azonban hamar rácáfolt az elképzeléseikre, és korát meghazudtoló eréllyel fogott hozzá országa rendbetételéhez. Visszaszorította az önállósodott főúri ligákat, mozgalmaikat pedig csírájában elfojtotta, bár a meghódolóknak kész volt megbocsátani. A régi családok ellenében számos új, hozzá hű embert emelt fel alacsony sorból szolgálataik fejében. Kincstartója, Ernuszt János például egy budai zsidó családból származott, míg Bakócz Tamás esztergomi érsek és későbbi pápajelölt jobbágy volt.

Mátyás legfontosabb támasza a fekete sereg, a korabeli Európa egyik legjobb hadereje volt. Az elnevezés már az uralkodó halála után keletkezett, ami nagy valószínűséggel a katonák fekete páncélja vagy a király halála miatt viselt gyászszalag miatt, vagy pedig az egyik parancsnok nevéből született. A hadi szolgálat szintén komoly lehetőségeket kínált az előrejutásra, itt is sokan alacsony sorból, szolgálataik révén emelkedtek fel. Ilyen volt például a törökverő Kinizsi Pál, bár ő a közhiedelemmel ellentétében nem molnárlegény volt, hanem kisnemes.

Nemegy vezére és katonája volt ellenségei közül került ki, sokan pedig rablóból lettek katonává. Egyik hadvezére, a cseh Jan Jiskra például a huszitáival az 1440-es évek óta rettegésben tartotta Felső-Magyarországot. Vele már apja, a törökverő hős is komoly harcokat vívott, de legyőzni még ő sem tudta. Mátyás sem járt sikerrel, így több év küzdelem után végül kiegyezett vele. Jiskra Dél-Magyarországon kapott birtokot, ahol a török ellen kamatoztathatta páratlan katonai képességeit. Fekete seregében sok egykori cseh rabló harcolt, akik az amnesztia fejében léptek a szolgálatába. Mátyás számos, török elől menekülő délszláv harcost is befogadott, akik egy újfajta, könnyűlovas fegyvernemet honosítottak meg seregében, a huszárságot. Bár ez a kifejezés akkoriban még a lovas rablónak volt a szinonimája, huszárjai a török portyák felderítésével és visszaverésével felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek a déli végeken.

Neveltetésének köszönhetően jelentős figyelmet szentelt a kultúrának is. Humanistákkal levelezett, többeket meg is hívott az udvarába, a tehetséges fiatalokat pedig külföldre küldte tanulni. Pártolta a művészeket, reneszánsz budai palotája a kor egyik építészeti csodája volt a maga árkádos udvarával. Nem volt tehát véletlen a korabeli olasz mondás, mely szerint „e kerek világnak három város a gyöngye: Velence a vizeken, a hegyen Buda, s Firenze a síkságon!”

Másik nevezetes alkotása 2000–2500 kötetes könyvtára, a Bibliotheca Corviniana volt, és Mátyás nemcsak gyűjtötte, hanem olvasta is az ott található könyveket. Halála után sajnos könyvtára is az enyészeté lett, és csak 216 corvina maradt fenn, közülük 53 található Magyarországon.

Mátyástól mindenki apja törökellenes politikájának a folytatását várta, de hiába. Konkrét segítséget ugyanis senkitől nem kapott, Magyarország pedig egymagában nem volt képes egy ilyen korlátlan erőforrásokkal felvértezett világbirodalom legyőzésére. Helyette inkább az ország védelmét ellátó végvári rendszert erősítette meg, amivel megállította a török további előrenyomulását. Bár a portyák és kisebb támadások teljesen nem szűntek meg, a jól működő határvédelmi rendszernek köszönhetően ezeket rendre visszaverték. Mátyás viszont nyugat felé több hadjáratot is vezetett, jelentős területeket szerezve Sziléziában, Csehországban és Ausztriában. 1485-ben Bécset is elfoglalta, és ez lett birodalma új központja. Szerette volna megszerezni a német-római császár címét is, hogy egy nagyobb dunai birodalmat hozzon létre, de erre már nem jutott ideje.

Mátyás 1490 tavaszán hirtelen rosszul lett, és két napig tartó szenvedés után április 6-án, Bécsben váratlanul elhunyt. Haláláról azóta is megoszlik az orvosok véleménye. A tünetek alapján a többség gutaütésre gondol, de bizonyos jelek miatt (teljes bénulás, kínzó gyomorgörcs stb.) a mérgezést sem lehet kizárni. Az uralkodót Fehérváron temették el, de sírja a török időkben elpusztult.

Halálát követően életműve rövid idő alatt megsemmisült. Hódításait kardcsapás nélkül feladták, seregét pénz hiányában szélnek eresztették. Palotája teljesen elpusztult az 1686-os ostromban, abból mindössze egy, az uralkodópár címerével díszített kút maradt meg az egykori várudvaron. Fia, Corvin János helyett a lengyel Ulászló került a trónra, aki képtelen volt elődje nyomdokaiba lépni. Közrendű alattvalói szemében viszont legendává vált, noha életében kegyetlenül megadóztatta őket, hogy az állama működéséhez szükséges pénzt előteremtse. A halálát követő bizonytalan közállapotok, majd a török veszély állandósulása miatt ugyanis emléke megszépült és folklorizálódott. Népmesék, népmondák őrizték az igazságos király alakját, aki álruhában járja az országot, hogy népét megvédje a hatalmaskodóktól.

Hunyadi Mátyás uralkodása a középkori magyar állam egyik legfényesebb fejezete volt. Országát nemcsak a térség egyik vezető hatalmává emelte, hanem korát megelőzve olyan államszervezetet hozott létre, amely Nyugat-Európa uralkodóinak csak egy jó évszázaddal később sikerült. De amíg ott ez a kiindulást jelentette, addig nálunk ez volt a csúcspont, aminek az alkalmatlan utódok és a török hódítás miatt nem lehetett további folytatása.

Vesztróczy Zsolt


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »